Ratkó József (1936-1989)
Ratkó József-díj - 2010
A Hangsúly Művelődési és Művészeti Alapítvány Kuratóriuma örömmel értesíti a közvéleményt, hogy egyhangú, titkos szavazással úgy döntött, hogy az idei Ratkó József-díjat Jánosi Zoltán esszéíró, irodalomtörténész, kritikus kapja. A tizenhét esztendeje alapított díj az ország keleti feléhez kötődő, de alkotásaikkal a provincializmus fölé emelkedő, európai értékeket teremtő alkotókat jutalmazza. Olyanokat, akiknek esztétikai teljesítménye kiemelkedő, erkölcsi elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen.
A civil kezdeményezésre létrejött díjat, 1996-ig 100.000 forintot, a König Róbert grafikusművész által metszett oklevelet, és Kő Pál szobrászművész plakettjét - eddig: Balázs József író (1993), Nagy Gáspár költő (1994), Aczél Géza költő (1995), Szöllősi Zoltán költő (1996), Vári Fábián László költő, néprajzkutató (2007), Elek Tibor kritikus, irodalomtörténész, szerkesztő (2008) és Tóth Erzsébet költő (2009) vehette át.
A Díjat 2006 őszén a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat határozatával „örökbe fogadta", így 2007-től a díjhoz járó összeg a mindenkori minimálbér háromszorosa. A kuratórium tagjai: Antal Miklós műfordító (Vásárosnamény), Csikos Sándor színművész (Debrecen), Gál Sándor költő (Kassa), Görömbei András irodalomtörténész (tanácsadóként) (Debrecen), Karádi Zsolt tanár (Nyíregyháza), Kósa Ferenc filmrendező (Budapest), Román István tanár, a megyei közgyűlés alelnöke (Ibrány).
A díj átadására december 1-jén, szerdán 17 órakor a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár Kiállítótermében (4400 Nyíregyháza, Szabadság tér 2.) kerül sor.
Jánosi Zoltán a magyar irodalom sajátos, egyéni hangú, erős morális kötődésű életműveit, a Bartóki modell esztétikai elgondolásait emeli ihletett tanulmányaiban az egyetemes irodalomtudomány horizontjára. Világirodalmi érdeklődését, hazai tájékozottságát, teoretikus hajlamát, szakmai elkötelezettségét csak erősíti, hogy az államosított kultúrpolitika szabadsághiányos korszakában kell iskolát, mestereket választania. Ekképpen az önmagát eleinte novellistaként, majd költőként kereső fiatalember tanulmányíróként, kritikusként tágas tájékozódással, alapos tudással, beleérző képességgel, friss érvekkel érkezik az ízlésviták megmerevedett frontvonalai közé.
Az egykor mitikus alakként ünnepelt, utóbb igaztalanul perifériára szorított Nagy László költészetének eredeti értelmezése által egy szélesen felfogott nemzedék új fogadtatástörténeti elemzésének esélyét teremti meg. Ez az irodalomelméleti szemlélet és a közvetlen, személyes élmények hozzák közel Ratkó József művészetéhez, miáltal a költő, a drámaíró, a műfordító és a közéleti ember, az irodalomszervező teljesítményét alapvető forrás értékű, elméletileg is megalapozott, eredeti művekben tárja fel. Jánosi Zoltán munkássága nélkül sokkal kevesebb ismeretünk, tudásunk lenne Ratkó József közösségi szerepvállalásáról, írói teljesítményéről, költészetének máig ható esztétikai értékeiről.
Jánosi Zoltán első tanulmányainak megjelenése óta a magyar irodalom teljességében tájékozódik. Az erdélyi, a felvidéki, a kárpátaljai, vajdasági, a nyugati magyar irodalom érvényes életműveit nem különös kuriózumként, történeti hagyományként értékeli, de élő és alakuló, önmagát újabb teljesítményekben megfogalmazható, az anyaország számára is tanulságokat mutató jelenségként, a szellemi haza részeként.
Ez a művekhez közelítő természetes elemzőképesség egy új modernitás-eszményt fogalmaz meg, egy olyan szemléletet, amely az eredeti látásmódot nem a tagadásban leli meg, hanem az előzményeket és a hagyományokat ismerő belső építkezésben.
(Forrás: Antall István - a Kuratórium titkára)
