Elhunyt Vekerdi László
December 27-én, nyolcvanöt éves korában elhunyt Vekerdi László tudománytörténész. Munkásságát József Attila-díjjal (1992), Széchenyi-díjjal (2001) ismerték el, Így él Galilei című kötete 1998-ban elnyerte Az év könyve díjat. Temetéséről később intézkednek.
Vekerdi László (Hódmezővásárhely, 1924. július 21. - 2009. december 27.) magyar tudománytörténész.
1951-ben orvosi diplomát szerzett Debrecenben. 1955-ben belgyógyász szakorvosi képesítést szerzett. A budapesti Matematikai Kutatóintézetben Rényi Alfréd mellett, majd az Akadémiai Könyvtárban dolgozott. Sokoldalúságát jelzi, hogy munkái (nem a teljesség igényével) a következő tudományterületekhez köthetők: orvostörténet, tudománytörténet, matematikatörténet, fizika (és története), irodalomtörténet, természettudomány, biológia, általános nyelvészet, történettudomány, művelődéstörténet, informatika, fotótörténet, genetika, lexikonok története, mechanika, kémia, könyvkiadás, néprajz, régészet, helytörténet, földrajz, ökológia, szobrászat, könyvtártörténet, olvasástörténet, statisztika, filozófia. Majdnem félezer kisebb-nagyobb tudományos és tudomány-népszerűsítő dolgozata jelent meg. Különösen értékesek Bolyai Farkasról és Bolyai Jánosról közölt írásai. A Magyar Rádió Véges végtelen című évekig futó több mint 200 adást elérő sorozatának előadója. Művei közül a legjelentősebb az Így él Galilei (1994). Matematika, csillagászati és más tudományos képzettség nélkül is jól olvasható, tudományos alapmű, melynek hatalmas jegyzet-apparátusa önállóan, kiegészítő szövegeivel akár önálló műként is megállja a helyét.
Vekerdi László a nyolcvanas évekig a kulturális-tudományos közélet „tűrt" kategóriájába tartozott, tudásának megfelelő állásba sohasem került. Bár szakmai elismertsége nagyon nagy, ma sem áll az őt megillető helyen: tudománytörténeti jelentőségű Galilei-könyve kis példányszámban jelent meg, kibővített, újabb kiadása elmaradt, idegen nyelvre fordítását semmilyen intézmény nem szorgalmazta.
(Az életrajz forrás: Wikipédia.org)
