Zalán Tibor
75 éves szökevény,
jó Ilia Miska,
na, megint hűtlenkedtél egyet, ami, ismervén téged, nem meglepő, de a te korodban, valljuk be, azért mégiscsak sok vagy túlzás; megbeszéltük, hogy találkozunk a bábszínházi bemutatóm után a szokott helyen, a Dugonics téren, és megiszunk egy szokásosan erős kávét, rendelünk hozzá valami süteményt is, amit végül hazaviszel majd Júliának, de még csak félúton voltam Szeged felé, amikor a telefonban már le is mondtad az egészet, arra hivatkozván, neked Tápéra kellett menned a családodhoz, a családoddal, és ez nekem rosszul esett, mert, tudd meg, még egy üveg jobbfajta pezsgőt is vettem neked, még Pesten, és Csillával meg akartunk köszönteni a hetvenötödik születésnapodon, ha már Szegedre vitt a sorsunk bennünket éppen, látni akartunk, egy sört akartunk meginni az asztalodnál, hallgatni, ahogy elsorolod (sörölöd, írtam volna avantgarde-korszakomban, amit akkor se, azóta se beszéltünk meg), amit el kell, lehet sorolni nekünk, átmeneti utazóknak, hajdani itt-is-lelkeknek, a nagy szegedi valóságról, a nagy magyar irodalmi valóságról, a nagy európai irodalmi valóságról, a komolyban játszkódók nagy-nagy ürességéről, semmijéről.
Állok a Lófaránál, s nézek utánad! Hetvenöt évesen még mindig menekülsz valahová, valaki, valakik elől, Miska! Emlékeznél egyszer? Hány megbeszélt találkozót mondtál le, hány elvállalt irodalmi estet nem vezettél be, hány könyvről nem írtad meg, amit megírhattál volna, amit csak te írhattál volna meg, hány találkozás égő hiánya kövezi ki forró utadat ebben az irodalomban, abban az irodalomban, ott Szegeden, itt Erdélyben, amott a Vajdsaságban, erre a Felvidéken, ott a Kárpátalján, itt körülöttünk és jóval messzibb a nagyvilágban, Európában, Amerikában, Északon, Délen, Keleten, Nyugaton...
Dehogy szemrehányás ez, még csak dohogás se! Hajdani fekete kalapomat, melyről Kányádi Sándor olyan szépeket mondott Jankovics Jóskának, de olyan szépeket, hogy beidézni sem merem, na, azt emelem meg előtted, jó Ilia Miska, tanárunk és barátunk, örökös főszerkesztőnk! Élj még, sokat és sokáig, hasznosan élj közöttünk, nekünk - s ha így lesz, ígérem, a nyolcvanadikra megírom a második keresztelőm hiteles történtét is, hadd tudja meg mindenki, te vagy a második keresztapám - s addigra előkerítem a talán még ma is fiatal és virulóan szép keresztanyámat, Jutkát. De hogy ő ki, maradjon - másoknak - egyelőre titok!
