Erős Kinga megnyitja az estet
Gulisio Tímea
Ami önmagán túlra mutat
Viola Szandra és Oláh András kötetének bemutatójáról
Január 15-én délután öt órától a BAB Galéria – Budapest Art Bridge-ben tartották Viola Szandra Két világ közt alszik és Oláh András Távolságok című Orpheusz Kiadónál megjelent köteteinek bemutatóját. Az estet Erős Kinga kiadóvezető nyitotta meg, Konkoly Dániel szerkesztő moderálta, és Kovács Judit színművész működött közre.
A bemutatónak otthont adó, tágas kortárs galériában szép számú közönség gyűlt össze.
A felvezetés és az est szerzőinek bemutatása után Oláh Andrástól megtudhattuk, hogy tizennégy évesen kezdett verselni, prózában pedig azt írta meg, amit versben nem tudott. Főleg novellákat írt, de drámákban is gondolkozott, és lassan beérett egy kisregény, ami jelen kötetben olvasható.
Konkoly Dániel a most megjelent könyvük címéről kérdezte a szerzőket. Viola Szandra kötetének címe Két világ közt alszik, ami sok kérdést felvet: Mi az a két világ? Ki alszik? Viola Szandrától megtudjuk, a Két világ közt alszik azért találó, mert mostanában a versírás mellett a fantasy-írás is intenzíven foglalkoztatja, és a magyar őshit mitológiájában a világfának hét vagy kilenc ága volt, ami visszaköszön a kötetben. Szerinte minimum két világnak lennie kell, mert ha csak egy világ van, annak nincs értelme, kell valami, ami önmagán túlra mutat, az egész művészet esszenciája valamire rámutatni, az adott fogalmiságon túl. Az első ciklus alcíme Psziché Alteregónia, ami neologizmusnak hat. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy az alteregóval szinte minden művész eljátszik. Psziché egyszerre mitologikus személy és egy bátor nő, aki a könnyed gyermeki bájt sem nélkülözi. Mindenki azt várta, hogy a Psyché-mítosz erotikus vetületével játszik, pedig valójában ilyen vetülete alig van, vagy egyáltalán nincs a ciklus verseinek. A test, a testi érzetek megmutatásának sokféle aspektusa van: bele lehet látni a szexualitást, a megóvást, az anyaságot, a kiszolgáltatottságot, a létbevetettséget. Elárulta, hogy alkotó emberként milyen jótékonyan hatott rá a covid alatti elszigeteltség, mikor „el tudott feledkezni a testéről, s annak nyilvános eseményeken való reprezentálásától”.
Oláh András könyvének címe Távolságok, ami bár kisregényének a címe, de nagyon találó, mert maga alá gyűjti a novellák témáját is. Nem földrajzi, hanem az emberek közötti távolságról van szó, a novellák többségében a kapcsolatok elsivárosodása, a konfliktusok adják a kiindulási pontot. A metrón ülő emberek nem beszélgetnek egymással, és senki semmire nem ér rá, Erdélyben a szomszédok még beszélgetnek egymással, itt már az sem igazán jellemző. A novellák helyenként megoldást is kínálnak a távolság leküzdésére, ám többségükben ez csupán lehetőség marad.
A következő blokkban Kovács Judit Viola Szandra természeti képeket és finom testi érzékleteket felvonultató Psyché Alteregónia-verseiből olvasott fel, majd elhangzott Oláh András egy novellája, amelynek középpontjában egy tanárnőről készült gúnyrajz áll, ami többek között arra hívja fel a figyelmet, milyen veszélyeket rejt magában az online világ, ahol a – gyakran név és arc nélküli – kommentelők senkit sem kímélnek.
Oláh András elmondta, hogy írásaiban többféle szempontból próbál bemutatni egy történetet. Kisregényének főszereplője egy fiatalember, aki autóbaleset következtében börtönbe került, és elmeséli a történetét. Megszólal a fiú édesapja, nevelőanyja, a barátnője. Ugyanazokról a dolgokról, ugyanazokról az időkről beszélnek, és mindenkinek a saját szempontjából igaza van. Belekerülünk a múlt rendszer politikai miliőjébe, a korrajz elemeivel tovább árnyalva a szereplők életét, határait, lehetőségeit.
Viola Szandra kötete két ciklusra oszlik. Konkoly Dániel azt kérdezte, milyen szempontrendszer által különülnek el ezen ciklusok. A szerző elmondása szerint az elsőt még Móricz-ösztöndíjjal kezdte írni, ám a pályázat leadása után is egy ideig Psyché bűvöletében élt, a Psyché-versekből szerveződött az első ciklus. Néha a költő nem maga dönti el, mikor hagy abba egy témát, a vers íratja magát. Viola Szandra kiemelte, hogy egy vers nem a nagy szavaktól, hanem az apróbb, hétköznapi részletektől lesz jó. Nála sokszor egy íz, illat indít el egy gondolatatot, véleménye szerint egy-egy apró mozzanatból ki lehet bontani valami nagyobb, átfogóbb témát.
Viola Szandra és új könyve
Oláh András novelláinak szereplői nincsenek tekintettel a másik emberre. Nincs köztük kapcsolat, de „ha mégis, abból lesz a baj”. A szerző véleménye, hogy a távolságot csökkenteni kell, vállalva a kockázatot. Mindig eljutunk egy keresztúthoz, ahol el kell dönteni, hogy jobbra megyünk, balra vagy egyenesen, netán hátraarcot csinálunk, vagy egyhelyben topogunk. Karakterei megvédik egymást, ami halványan mégis mintha az emberségbe vetett remény fele mutatna.
Konkoly Dániel kiemelte, hogy Viola Szandra műveiben felszámolódik az ember és a természet ellentéte. Megtudtuk, hogy a költő Budapesten soha egyetlen verssort nem írt, neki a nagyvárosban túl sok az inger, a hatások feldolgozásához csend kell. Elmondott egy vicces történetet, miszerint a pilisi kistelepülésen, ahol él már, a gyógyszertáros kérte, hogy vigyen be egy saját könyvet. Vitt. Legközelebb a patikus derűsen közölte, ő adventkor úgy böjtöl, hogy olyat olvas, amit nem szeretne. Persze, hogy ezen kijelentés Szandra könyvére vonatkozott vagy sem, nem derült ki egyértelműen. Ezen természetesen mi, a közönség jót nevettünk. Viola Szandra elhozta nekünk a szintén frissen megjelent, Magyar monszun című kötetét is, amely a szerző az elmúlt 15 év során közölt novelláiból, esszéiből és színházkritikáiból válogatott.
Oláh András elárulta, hogy tanár lévén nyári szünetben meg éjszaka ír, de előfordult, hogy tanóra közben jutott eszébe valami, gyorsan adott is a gyerekeknek feladatot, hogy legyen pár perce lejegyezni az ötletet.
Végül felmerült a kihagyhatatlan kérdés, miszerint min dolgoznak most. Viola Szandra írja a Hajnal öröksége című fantasy-sorozata harmadik kötetét, ezen kívül újabban a drámaírás is foglalkoztatja, most fejezte be első zenés drámáját, úgy sejti, ebbe az irányba fog továbbmenni.
Oláh András jelenleg költészettel foglalkozik, egy kötete a Magyar Naplónál kiadásra várakozik és új verseket is ír.
Végezetül Kovács Judit színművész olvasott fel. A galéria falai között megelevenednek az irodalmi alakok: hosszú szoknyás erdei tündérlányok, és egy kisfiú karikásostorral. Ha meg akarják ismerni őket, olvassák el Viola Szandra és Oláh András könyvét!
Az estet dedikálás és állófogadás zárta.
