Érték és megújulás, e két szóval jellemezte Domokos László, a Békés Megye Képviselő-testülete elnöke a Bárkát és tevékenységét. Az irány a legfontosabb, hangsúlyozta, hogy a megye az irodalom területén is a legjobbak között legyen, és ebben lépjen túl akár az országhatárokon is. És a szó teremtő, alkotó ereje önmagában hordozza a mind jobbá válás lehetőségét.

Domokos László adta át a 2008-as év Bárka-díjait. Az elismerést olyan szerzőknek ítéli oda a folyóirat szerkesztősége, akiknek írásai hosszabb ideje gazdagítják a Bárka oldalait és az adott évben is jelentős alkotással, alkotásokkal szerepeltek a lapban. A pénzjutalom mellett Kiss György szobrász- és éremművész bronzba formált, gyönyörű kisplasztikájával is kifejezett elismerésben Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő és Darvasi Ferenc irodalom- és színikritikus részesült.

Messziről jöttem, végigutazva az átlót, mely összeköti Pozsonyt Gyulával, mondta Tőzsér Árpád. A pozsonyi Kalligram, éppúgy mint a Bárka, nyitott az irodalmi értékekre, s az átló két végpontját adják e műhelyek, a tengely körül pedig ott forog az egész mai magyar irodalom. A költő, aki a vers létrehozása, gyakorlata mellett annak elméletét is fürkészi, Elek Tibor kérdésére válaszul, beszél a verset szülő hiányról. A hiányról a mai magyar költészetben, ahol a nyelv korlát lehet, ahol hallgatni kell, ha szóval elmondani nem lehet, hogy a versnek át kell lépnie a valón. Az álmokba. A másik világokba. Ettől varázslat. Tőzsér Árpád csöndesen beszél, megküzdünk minden szóért. Hogy egyet se veszítsünk el. Némul a nesztelen terem.

Darvasi Ferenc irodalom- és színikritikus, a fiatal nemzedék egyik legtehetségesebb alkotója. A Bárkában jelent meg első írása, s azóta is rendszeresen jelen van a lapban kritikáival, tanulmányaival, esszéivel. Színház és irodalom viszonyáról beszélt, s közös gyermekükről a drámáról, melyet szó szerint értve is az irodalom harmadik műnemének nevezett. A próza és a líra az, amivel egy író általában foglalkozik, a dráma területén pedig egyre kevésbé van szükség az íróra. Ma különösen nehéz helyzetben van a drámaíró, mondta Darvasi Ferenc. Az is bolond, aki drámaíróvá lesz ma Magyarországon, mondhatnánk ezután. Különösen a kívülről jövő írónak nehéz, folytatta a kritikus, hiszen most az a trend érvényesül a színi gyakorlatban, hogy a színházban, a társulatra írják meg a szövegeket. A szövegcentrikus színház pedig leáldozóban van, a szó egyenrangúvá válik a látvánnyal, mint a színész a díszlettel. Merész, bátor cselekedetnek nevezte Darvasi Ferenc a Jókai Színház kortárs magyar évadát, mert pesti színházak ennél sokkal kevesebbe is belebuktak már. Az okos koncepció, a műfajok sokszínűsége viszont győzelemre viheti az elképzelést, amihez a jól sikerült indítás is bizodalmat ad.

Az est második részében a Bárka legfrissebb, idei egyes számából kaptunk pörgős ízelítőt a főszerkesztő és néhány jelen lévő szerző kalauzolása révén. Míg Szilágyi András holó Hóbel László művészetét foglalta néhány perces dióhéjba, kinek absztrakt, expresszionista képi világát a saját, csak rá jellemző vonalak húzzák, addig a vetítővásznon kék, sárga, piros talált fekete-fehér egyensúlyt a művész alkotásában. Szabó Tibor top hatot állított fel hat percben, amíg a megyében a tavalyi évben megjelent kötetek legjavát felölelő tanulmányából igyekezett szóbeli kivonatot nyújtani a közönségnek, bebizonyítva – többek között – azt is, hogy hatvan másodperc éppen elegendő, hogy a hallgatóban megérjen a vágy az olvasásra. Nagy Mihály Tibor Bárka-díjas költő az új számban közölt verseiből olvasott fel, kötete bent van a hatban a toplistán. Kiss László irodalom és iskola viszonyáról beszélt, majd Őfelsége pincére című tárcája felolvasásával szórakoztatta a közönséget, aki megsejthette, milyen lehet irodalmat tanulni ott, ahol maga a kortárs irodalom a tanár. Zalán Tibor drámaírói gyötrelmeiről beszélt készülő műve, Móra Ferenc a Rab ember fiai kisregény színpadi újraszületése kapcsán, melyről bővebben a következő Bárka számban olvashatunk majd. S hozott egy verset is. Utolsó sorai az estet is zárták, mert a horgony már felhúzva, s „vergődő szárnyon leszáll az éj”. Az ünnepi Bárka-estet Tóth Péter zongoraművész játéka, szó s zene találkozása tette igazán feledhetetlenné.