Szilágyi Zsófia
Csapatjáték az Alexandra Irodalmi Kávéházban

Az irodalom mégis csapatjáték lenne? Jut eszembe a kérdés többször is, az Alexandra Könyvesház Kávézójában, gyertyafényben, pálmafák közt megrendezett Bárka-estet hallgatva. Kőrössi P. József, aki a meghívott vendégeket, Elek Tibort, Kiss Ottót, Szabó Tibort, Kiss Lászlót és Grecsó Krisztiánt kérdezgeti, ki is jelenti, az irodalmi folyóiratok közül leginkább a Bárka képződik meg számára csapatként. Azért is fontos ezt leszögezni, mert azt szokhattuk meg, az írók, irodalmárok legfeljebb versengenek egymással, összjátékra aligha képesek. A sport-hasonlatok nem véletlenül kívánkoznak ide: a Bárka fellépésén láthattuk az „edzőt”, vagyis a főszerkesztőt, amint bemutatta a „saját nevelésű játékosokat”, vagyis azokat a szerkesztőit, akiket gimnazista koruk óta nevelget, és akik mostanra nem az utánpótlás-csapatban, hanem a nagyok közt játszanak. Meghallgathattuk azt a „kulcsjátékost” is, aki máshova igazolt ugyan, de a klubhűség olyan erős benne, hogy időnként még mindig együtt játszik a nevelő egyesületével. Vagyis az est első részében arról folyt a beszélgetés, ki mikor került a Bárkához, hogyan fedezte fel magának Elek Tibor mai szerkesztőtársait, Kiss Lászlót és Szabó Tibort, miként került Békéscsabáról Budapestre a pályáját szintén a Bárkánál kezdő Grecsó Krisztián, meg arról, mit is jelent Kiss Ottó munkatársi státusza. Kőrössi P. a folyóirat és egyben a szerkesztőség fiatal korára is céloz - talán ezzel, a fiatalsággal lenne magyarázható, hogy a Bárka szerkesztősége láthatólag nemcsak ezt az egy estét, de a mindennapjait is közösségként éli? Hárítják aztán a vendégek, hogy annyira ifjak lennének (akár személyükben, akár folyóiratként), mint azt a moderátor sejteti, és cáfolják eközben számomra azt a rezignált állítást is, ami az est folyamán minduntalan eszembe jut: Fenyvesi Ottó az egykori, legendás Új Symposion kapcsán írta le egy esszéjében, hogy „A harmincötödik év után az irodalom, a művészet már nem csapatjáték.” Azért is jó ezt a csapatot így együtt látni, mert az este folyamán nemcsak a szerkesztés kérdései kerülnek elő, vagyis nem pusztán a kétségtelenül közös munkát megkövetelő folyóirat válik témává, de négy szuverén alkotó is megmutatkozik. Olyan írók olvasnak fel, akiknek ez a szerkesztőség nyilvánvalóan alkotói közösséget is teremt, lehetőséget ad az írások megvitatására, a kiszabadulásra, legalább átmenetileg, az írói magányból. Az est második részében Kiss László egy novelláját, Szabó Tibor egy tárcáját (amely „civil” életébe, könyvtárosi hétköznapjaiba viszi el a hallgatóságot), Kiss Ottó néhány gyermekversét (az Emese almájából), Grecsó Krisztián pedig készülő, jövő tavaszra várható regényének, az Ördöglugasnak (amely még nem is olyan régen Doktor urak címen készülődött a világra) egy rövid részletét olvassa fel.
A Bölcsészek köve című sorozatban megtartott bemutatkozáson szó esik még a Bárka folyóirat online-változatáról is. Ennek felelőse, a rendkívül szerény Szabó Tibor, további fejlesztéseket is ígér, de nem feledkezik meg arról sem, hogy megemlítse, hol tanult bele az internetes irodalmi folyóiratok szerkesztésébe: Onagy Zoltánt, a terasz.hu egykori működtetőjét nevezi meg ebből a szempontból „mestereként”, azt a szerkesztőt, aki egy idő után már egyszemélyes csapatként kényszerült játszani. A barkaonline jelentőségét Kőrössi P. külön kiemeli, azt hangsúlyozva, nem tudna még olyan magyar folyóiratot említeni, amelynek az internetes verziója nem egyszerűen a nyomtatott lap online-változata, hanem önálló életet is él, gyakori frissítéssel.
Akár a csapatjátékra, vagyis a folyóirat életére, akár az egyéni sportolókra, vagyis a Bárkához kötődő írók felolvasására volt kíváncsi valaki, sokat kapott ezen az estén. A legfrissebb folyóiratszámokat is, ajándékba, és készülő, izgalmas kötetek ígéretét.