Kovács Flóra, Farkas Wellmann Éva és Fried István
Fülöp Anna
Valami ég e versen át
Farkas Wellmann Éva kötetbemutatója Szegeden
Április 24-én a szegedi Móra Ferenc Kollégiumban összegyűlt érdeklődők tanúi lehettek, ahogy az itt az ottal találkozott egy kötetbemutató erejéig. A vendég Farkas Wellmann Éva volt, akinek nemrégen megjelent második verseskötete - is - kedvező kritikai fogadtatásra talált. A kedvesen mosolygós költővel Kovács Flóra beszélgetett lírájáról, tudományos munkájáról, illetve e kettő kapcsolatáról, s természetesen magáról a kötetről. Az irodalmi estet dr. Fried István irodalomtörténész vezette fel.
Fried István a beszélgetés bevezetőjében Székelyudvarhely gazdag irodalmi hagyományairól értekezett. Úgy vélte, hogy a régi, nagy lírikusok a költői mesterség alapos ismeretének igényét hagyták örökül utódaikra. Farkas Wellmann Éva ezt az örökséget viszi tovább, hiszen „versei formai szempontból is kitűnőek. S valahol itt kezdődik az igazi mesterség." A költő szóban forgó kötetével kapcsolatban a versekből áradó dallamosságot és a humort emelte ki, mint költészetének fontos attribútumait. A Hotel Continental című versének felolvasása közben a hallgatóság megbizonyosodhatott róla, hogy a szerző miként játszik az azonos hangzású szavakkal. Ám Fried István hozzátette, hogy olvasva még jobban érzékelhetők e vers finomságai.
Majd Kovács Flóra vette át a szót, aki az első kötetéről, az Itten ma donna választról, illetve annak előzményeiről kérdezte a vendéget. Farkas Wellmann Éva elmondta, mikor tizennyolc évesen megkezdte tanulmányait a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-angol szakán, már négy verssel rendelkezett. Ezekre többen is felfigyeltek, köztük Orbán János Dénes. Körülbelül öt év elteltével már huszonöt-huszonhat verset írt, amelyeket kötetté formálva, megjelenésre alkalmasnak ítéltek. Ennek első kiadása 2002-ben látott napvilágot az Előretolt Helyőrség égisze alatt. Ezután a mindkét kötetben fellelhető szerepverseire terelődött a szó, különösen Magyarósi Szőke Józsefre fókuszálva. A XIX. században élt székelyudvarhelyi rektorral egyetemi kutatásai során került kapcsolatba, s kettejük lírájában sok kapcsolódási pontot fedezett fel. „Nem titok, hogy mindig kerestem alteregót" - magyarázta érdeklődését. Az Itten ma donna választban szerepelt egy, az ő emlékére írt vers, mely a második kötetében már egész ciklussá duzzadt.
Kutatói munkája és lírája a halál tematikájában is összefonódik. Kovács Flóra kiemelte a versekben újra és újra visszaköszönő halál-kérdést. Farkas Wellmann Éva elmondta, hogy a kolozsvári doktori iskola keretein belül halotti orációkkal is foglalkozott, „de a téma sokkal régebbről és sokkal mélyebbről érint" - tette hozzá. „Nagyon foglalkoztat a halál. Megrendít a világ bizonytalansága abban a tekintetben, hogy az emberek csak úgy kiszámíthatatlanul és váratlanul meghalnak, korra való tekintet nélkül." A beszélgetőtárs kiemelte az Óda a monostori temetőhöz című alkotását, mellyel kapcsolatban úgy érezte, hogy nem konkrét személyhez köti a halál-élményt, hanem annál univerzálisabb emóciót fogalmaz meg, amely ennek köszönhetően bárki hangulatára rátalálhat.
Kovács Flóra elmondta, hogy jelentős hangsúlyeltolódást érez a két kötet között a tér-idő viszonylatában. Míg az első kötetben az időt érezte dominánsnak, addig, mintha a második kötetben a tér vette volna át a szerepet. A költő úgy véli, bizonyára az életvitelében bekövetkező változás is szerepet játszhatott abban, hogy a tér, illetve a mozgás ennyire hangsúlyossá vált lírájában, hiszen elég gyakran ingázik Székelyudvarhely-Kolozsvár és Békéscsaba között. S a hely motívumnál maradva, Kovács Flóra feltette a kérdést, vajon mi lehet Székelyudvarhelyen, hogy olyan sok onnan származó fiatal beemelődik az irodalmi életbe? Farkas Wellmann Éva ennek magyarázatát az ottani magyartanárok lelkiismeretes munkájában látta.
A beszélgetés befejezéseként a közönség soraiból is érkeztek hozzászólások, újabb verseiről is kérdezték a vendéget, aki úgy nyilatkozott, hogy mióta lezárta Az itt az ottal című kötetét, nem fejezett be egyetlen verset sem. Csupán verssorok és impressziók születtek. Végső lezárásként a Magyarósi Szőke József-ciklus utolsó darabja, az Epilógus is elhangzott. Valami ég e versen át - jutott eszembe hazafelé az egyik felolvasott vers. Hallgattam volna még.
