Kollár Árpád, a Fiatal Írók Szövetségének elnöke nyitja meg
a szimpóziumot; a háttérben Tolnai Ottó és Mikola Gyöngyi

Mikola Gyöngyi előadása szervesen kapcsolódott a Tolnai-műhöz, annak néhány részletét ismételten ki is emelte. De nem csupán emiatt volt rendkívül izgalmas az okfejtés: például személyes Kosztolányi-képének történetébe is beavatta az érdeklődőket. A középiskolában számára közvetített, megcsonkított, lukácsista Kosztolányi-kép után igazi Kosztolányi-értése már a Vajdasághoz kötődik; épp ezért elválasztaná a szerző magyarországi és vajdasági recepcióját. Kosztolányit Tolnain keresztül vizsgálva - akinek szövegeiben átpoetizálódik a kép, egy eleve sokkal személyesebb, érzelmi-egzisztenciális kötődés által - joggal érzi hangsúlyozandónak a szépirodalmi befogadástörténetet. Thomka Beáta és Bori Imre „nyitott irodalomtörténeteinek" olvasatát is bevonta, Csáth Géza kapcsán Fenyvesi Ottó traumatikus szemléletéről beszélt, akinél az újraolvasott „halott" vajdasági irodalom éppen Csáthtal kezdődik - a halálra ítéltség előhírnökével.

Lapis József egyetlen szöveg két mai újraírásának részletes elemzését adta. A bolgár kalauz című Kosztolányi-novella (Esti Kornél-történet) motívumainak átöröklődését Borbély Szilárd prózájában, valamint Németh Zoltán versében követte nyomon. Komplex feladat, hiszen Borbély két részből álló szövege (A bolgár kalauz - a magyarok lágy, furcsa nyelven beszéltek) Kafka (fiktív) Naplóját, illetve Walter Benjamin vélekedését is bevonja a diskurzusba, Németh Zoltán Az ismeretlen nyelv című, a bolgár kalauznőt egyenrangú szereplőként megjelenítő, ironikus verse pedig Esti kiszolgáltatottságát erősíti fel. A nyelvi és a nem nyelvi megértés problémái kerültek felszínre ekképp, a kultúra és nyelviség legkülönbözőbb és legtágabb kérdéseivel együtt.

A kerekasztal-beszélgetéssé alakuló vitába többen beszálltak, nem egyszer hosszabb fejtegetéssel. Mészáros Márton például freudi terminológiával közelítette meg Tolnai Ottó elhangzott szövegét, elfojtás-nyomokat is jelezve benne, de Mikola Gyöngyi előadására is több ponton reagált. Korpa Tamás Láng Zsolt bolgár kalauznőjét is bevonta a Lapis által megteremtett párbeszédhelyzetbe, sőt, ízelítőt is adott a prózából - Bednanics Gábor szerint ezzel Felvidék mellett Erdély is bekapcsolódott a narratívába.

Tolnai Ottó

Szépirodalmi hozadéka lehet még a beszélgetésnek, hiszen Tolnai Ottó felvetette: akár ő maga is írhatna egy bolgár kalauz-változatot. Bengi László az irodalomtörténeti és szépirodalmi recepció kérdéséhez szólt hozzá, maga is utalva Thomka Beáta elemzéseire, és idézve Gergely Ágnes Hajnali részegség-újraírásából.

Virág Zoltán a „ki mit ért meg?" kérdését tovább tágította, s véleménye szerint A bolgár kalauzon kívül még számos más Kosztolányi-szöveget érdemes lenne vizsgálni ebből a szempontból.

Az estet egy meglehetősen váratlan hozzászólás zárta. A közönség soraiból egy horvát nő állt fel, és magyarul köszönte meg a színvonalas előadás-sorozatot a jelenlevőknek. Meghatottan üdvözölte a Magyarországról érkezett irodalomtörténészeket, de egyúttal azt is elmondta: büszke, hogy saját térségéből is ilyen nagy tehetségű magyar fiatalok származnak.

Főoldal