(fotók: Tatai László)

Szávai Krisztina

A Bárka Szarvason

Míg a víz a partot szegélyező lombkoronákon tükröződve hullámzott tovább, addig a fák árnyképei a folyó felszínén nyújtóztak. Lent s fent között olykor eltűnik a határ. A Szarvasi Vízi Színház különleges atmoszférája a kortárs magyar irodalmat is magába fogadta augusztus 18-án: több száz fős közönség várta az ünnepi Bárka esten színpadra lépő Békés megyei szerzőket.

Itt a helyünkön vagyunk, mondta ki tömören s keresetlen szavakkal az irodalmi est nyitányában dr. Elek Tibor irodalomtörténész, a Bárka folyóirat főszerkesztője. S e jó helyen lét igazára nem csupán a nagyérdemű kitüntető figyelme, a varázsos környezet szolgált bizonyítékul. Szarvas a történelmi Magyarország középpontja, ahonnan bármely égtáj felé fordulva „egyetlen" karnyújtásnyira esnek Szent István határai. Ahogy a Bárka folyóirat is „egyetlen" karnyújtással öleli fel az anyaországbéli s a határon túli magyar irodalmat: egyetemes magyar nyelvű irodalmat meghatározva és képviselve.

Szabó Tibor Benjámin, Magyari Barna, Banner Zoltán, Erdész Ádám és Kiss Ottó

Ez alkalommal a Szarvasi Vízi Színház színpadán az „egyetlen" karnyújtás nemcsak a gondolatokban s a szívekben, hanem a valóságban is elevenné vált. Bár az est nyolc órára tervezett kezdetét jócskán tovatolva, ám a közönségnek berzenkedés helyett annál nagyobb örömöt és lelkesedést ajándékozva érkezett meg a „víz fölé" Révész Máriusz vezetésével a Határon Túra biciklis csapata. Méghozzá egyenesen Gyimesbükkről, a történelmi Magyarország legkeletibb pontjáról indulva. A majd másfélszáz bringás a csángók, a székelyek, a partiumi magyarok üzenetét hozta magával a trianoni határok közé, Budapestre augusztus 20-án, államalapító Szent István királyunk ünnepén érkeznek majd meg a nemzeti összetartozást erősítő túrázók. A közönség tapsvihara mellett a színpadon Babák Mihály, Szarvas város polgármestere és Farkas Zoltán, Békés megye közgyűlésének elnöke is köszöntötte a lelkes kerékpározókat. Farkas Zoltán egyébként lemondva minden délelőtti programját maga is kétkerekűre pattant, s a határtól egészen Szeghalomig tekert együtt a túra résztvevőivel. A megyei elnök ajándékkal is meglepte az érkezőket, a Böjte Csaba ferences szerzetes vezetette Dévai Szent Ferenc Alapítvány által pártfogásba vett gyermekek közül ötvenet lát vendégül Békés megye. A nemes felajánláshoz Szarvas városa is csatlakozott. Hogy a lentből vezessen út fölfelé.

Elek Tibor

Az ünnepi Bárka est az összetartozás estjévé vált a történelmi Magyarország közepén, a tér mellett az időből is hatalmas szeletet szelve közönségének. Hiszen a legutóbbi két Bárka számban megjelent írások után a készülő, új lapszámból is ízelítőt nyújtottak a folyóirat szerkesztői, munkatársai, s nem utolsó sorban azon Békés megyei szerzői, akik az est vendégei voltak.

Elek Tibor, Erdész Ádám, Kiss László, Kiss Ottó, Szabó Tibor Benjámin, Banner Zoltán, Hartay Csaba és Magyari Barna a műveiken túl jelenlétükkel is megörvendeztették a szarvasi publikumot, Kiss Annával és Zalán Tiborral verseiken keresztül találkozhatott a hallgatóság, Tege Antal, a Jókai színház művésze tolmácsolásában. A békéscsabai teátrumtól még két művész lépett színpadra, Liszi Melinda, s az őt zongorán kísérő Rázga Áron egy Karády dallal, s a Jókai színház elmúlt évadának egyik sikerdarabja, a La Mancha lovagja néhány slágerével színesítették az irodalmi estet. A teátrum s a folyóirat sokéves, gyümölcsöző együttműködést tudhat már magáénak, a kortárs szerzőknek, s műveiknek immár állandó a helye a békéscsabai deszkákon, ahogy a Bárka oldalain is gyakori szereplővé vált a megyei színház.

Tege Antal színművész

Hartay Csaba a Bárka idei 3. lapszámában megjelent költeményeit olvasta fel, a halál után a pókember pedig a derültséget is előcsalogatta a közönségből. A kacagás hangjai mintegy igazolásul szolgáltak a szórakoztató jelzőre, amivel az irodalmi estre invitáltak a szervezők. Ahogy Szabó Tibor Benjamin felütése is: utoljára ennyi embert együtt a Tankcsapda koncerten láttam - adott hangot a nagyszámú közönség fölött érzett örömének a szerző, aki Elek Tiborral együtt hozta létre a Bárkaonline-t, azaz a papír alapú Bárka internetes változatát, s hosszú évek óta munkatársa is az oldalnak. Szabó Tibor Benjamin nemcsak szépíróként mutatkozott be az esten Adogatás című tárcanovellájának felolvasásával, hanem az előbb említett lapszám Műhely rovatában megjelent tanulmányáról is beszélt. A tanulmány előzménye a Magyar Írószövetségben megtartott konferencia, mely az 1960-70-es évek magyar prózairodalmának a korban legsikeresebb alkotásait vette újra „kézbe". Sarkadi Imre, Moldova György, Kertész Ákos, Fejes Endre, Galgóczi Erzsébet vagy Mándy Iván regényei aktuális, erős és élő szövegek, mégsincsenek jelen a mában sehol sem. Nem olvassák, elfeledték őket. Szabó Tibor Benjamin előadásában, s az alapján készült tanulmányában több regény kapcsán járja körbe e kérdést, s osztja meg az újraolvasás tapasztalatait.

Kiss László

Magyari Barna a legújabb Bárka számban megjelent verseit olvasta föl, a megye több városában is otthonra lelt szerző „ösztöntől örömig" jutatta el a hallgatóságot. A víz fölött a könnyedebb perceket újból nyomja a szó súlya: Banner Zoltán az ünnepi könyvhéten elhangzott beszédét kurtította néhány mondatra. Fájó mondatra. Mi lesz a könyvvel, a verssel, a költővel, ha nem lesz olvasó. S ki viszi át az olvasás szeretetét? A magyar irodalmat a fogában tartva? Közös a gond, közös a felelősség. Irodalmunkat úgy kell védenünk, ahogy természeti értékeinket, fogalmazta meg Banner Zoltán a nézőpontot, honnan a mentés, a megtartás, a folytatás egyáltalán elképzelhető. A Kolozsvárról évtizedekkel ezelőtt Békéscsabára települt művészettörténészt, költőt az ünnepi alkalom, a közelgő augusztus 20-a megihlette, s legújabb költeményét, Szent István ima 2011-ben címmel az esten hallhatta a publikum először.

Hartay Csaba

Kiss László Klasszikusokat csak - A Békés Megyei Jókai Színház 2010/2011-es évadáról című tanulmánya a Bárka legújabb számában olvasható, a szerző három művet, mint az évadot leginkább alátámasztó három pillért emelt ki rövid összefoglalójában: a Csárdáskirálynőt, Fazekas Mihály Lúdas Matyiját s a 20. század közepébe helyezett, újraértelmezett La Mancha lovagját. Ahogy író a színpadon, úgy stégen a horgász, Kiss László felolvasott, Gyerek című kisprózája a vízi színházra szabva. Remekbe. A közönség fickándozott.

Rázga Áron és Liszi Melinda

Dr. Erdész Ádám már a következő Bárka számban megjelenő írásokra csigázta a hallgatóság érdeklődését: a történész munkatársaival együtt a nőt helyezte legújabb kutatásainak középpontjába. A 19-20. század fordulójának s a nyitó évtizedeknek nőalakját, aki megteszi első lépéseit az addig kizárólag férfiközpontú társadalomban. Tanul, érettségi vizsgát tesz, doktori címet szerez, verseket ír, s nap mint nap igyekszik megfelelni a társas élet szigorú szabályainak. Kiss Ottó, József Attila-díjas költő a Gyulai Várszínház idei irodalmi humorfesztiváljára írt, s ott elhangzott gyerekverseiből olvas fel, melyek szintén olvashatók lesznek a folyóirat következő számában. A költőnek a svéd típusú gyerekversek nyomán megszületett egyedi, sajátos hangja újabb árnyalatokkal gazdagodott: a weöresi hagyomány tovább tágítja formavilágát, mélyíti gondolatiságát. A verseket, mint régi ismerőst, fogadja a közönség.

Lent és fent között olykor eltűnik a határ. Eltűntetni, két pólust összekötni a szavak képesek. Az est zárásaként Elek Tibor olvasta fel írását, a Szavak a magasban esztendőkkel ezelőtt született Szabadkán, amikor a Bárka stábja részt vett a Zentai Irodalmi Fesztiválon. Sajátos felhívás ihlette: megkezdődött a szférák magánosítása, a szerzők illeszkedő írásaikkal szerezhettek légiesített álompolgárságot. Kevesek között a Bárka főszerkesztőjének sikerült. Lent és fent között jó helyre kerültek a szavak.