fotó: Kiss Zoltán

Tóth Kata

L.O.L.

Fesztiválszezon van. Vizezett sör, sátor, dübörgő zene, negyven fok és szakadó eső, lehetőleg gyors váltásban, hogy minden fesztiválozó kellőképpen saras legyen. Sopron, Zamárdi, Tokaj, Szolnok, Debrecen, Szeged, Sziget - jól csengő külföldi nevek és hazai fellépők. Közben azért Gyulán is történik valami: nincs vizezett sör, esetleg körtepálinka a felvonások közötti szünetben, tekintettel a júliusi novemberre, és nem kell sátrat hozni, csak egy jól edzett rekeszizmot; tornacipő helyett magassarkú - ezt persze hazaérve meg is bánom, be kell látni: a várba vezető macskakő nem tolerálja a nőies lábbeliket. V. Irodalmi Humor Fesztivál: a hazai és határon túli szerzők szövegeit a szerkesztő-rendező Elek Tibor tematikusan mixeli, az est végére durvulnak a szövegek. „Hozd el anyádat is!" - cseng a fülembe a néhány évvel ezelőtti Sziget-szlogen, ahogy végignézek a közönségen: minden korosztály képviselteti magát, szerencsére rengeteg a fiatal, meg is nyugszik tanári szívem - vannak még olvasni szerető diákok, mégis érdemes! Helyfoglalás érkezési sorrendben, esőűzés, már nyolckor kulturáltan kígyózik a sor, beállok én is, és közben azon jár az agyam, hogy mi is az a humor, kényes területe ez az irodalomnak. A humor relatív - konstatálom, majd fel is csendül a Bánk bán jól ismert dallama, lassan elindul a sor; semmi karszalag, csak szolid jegytépés.

Tarján Tamás irodalomtörténész az est házigazdája, nemcsak bemutatja a felvonások szerzőit, hanem magyaráz, kommentál; elősegítve a befogadást. „Ne kapcsolják ki a telefonokat!" - mondja, ez egy humorfesztivál, hátha jókor szólal meg. Kikapcsoltam, konzervatív vagyok, ne zavarjuk meg a művészeket. Egyetlen színpad, így nem maradunk le senkiről, érkeznek az első körösök: Podmaniczky Szilárd, aki néhány évvel ezelőtti „üvegfenekével" belopta magát a gyulai közönség szívébe; Varró Dániel, a gyermekirodalom fenegyereke; Németh Zoltán, a szlovákiai magyar irodalom képviselője; Temesi Ferenc, a szótárregény megteremtője; Kiss Ottó, a hazai pályás, valamint Fekete Vince transzközepes szerző. Az estet Vukán György zongoraművész nyitja saját szerzeményével, Az ötödik pecsét kultuszfilm zenéjével, tudatos szerkesztési elvre utal a darabválasztás, ötödik pecsét, ötödik fesztivál; ahogy hallgatom Vukán játékát, rögtön be is villannak a regény sorai és a Jelenések könyve. Igyekszem összekapcsolni az estet a történettel, mi lenne, ha mindannyian megválaszthatnánk a sorsunkat, ahogy elméletben Gyuriczáék is tették? Mi lenne, ha az ötödik pecsét feltörése után mindenki előtt láthatóvá válnának eltitkolt vágyaink, a kiaknázatlan lehetőségek sora? Ilyen lehetőségeket, emberi sorsokat villant fel az este.

Podmaniczky kezd, készülő könyvéből olvas fel, a Kisgyerekek emlékirataiból. A kortárs lírára volt eddig leginkább jellemző az élet gyermekszemmel láttatása, most a prózairodalomba is begyűrűzik a gyermeki nézőpont: mese felnőtteknek, felnőttekről. Podmaniczky a tőle megszokott letisztult nyelvi stílusban pellengérezi a szülőket: nemcsak a szülő-gyermek kapcsolat rajzolódik ki szépen a novellákban, hanem a férfi-nő kapcsolat is, ami a felnőttség legjellemzőbb velejárója, a freudi és lacani korszakokban tipródó gyerek előtt pedig egy titkos, kutatni vágyott viszony. Író apuka, a mániákus írás miatt zsörtölődő, kert(sz)építő anyuka: civakodás és szerelem, no és a meg nem született gyermek mint nevető harmadik. A közönség abszolút befogadó, illedelmesen nevet, amikor kell; megérdemelt vastaps, újabb gyulai siker. Úgy érzem, hogy Podmaniczky a nanopróza után egy új műfaj megalkotására készül.

Marad a szülő-gyermek viszony, Varró Dani - most már gyakorló apukaként - a másik oldalt mutatja be, vagyis a gyereknevelés szép (kibújó fogacskák) és kevésbé szép oldalát (síró baba altatása), mindezt persze a tőle megszokott, Weöres Sándor-féle klasszikus gyermekvers formában: harmonikus zeneiséggel, kötött rímekkel és formákkal. Ezt a klasszikust teszi posztmodernné oly módon, hogy a versek nyelvezete abszolút mai, témái pedig besimulnak a mindennapokba, így kerül a szövegbe egér, billentyűzet vagy mobiltelefon. Varró versei nemcsak a babákat szórakoztatják, hanem a felnőtteket is a szövegekben rejlő számtalan interpretációs lehetőség miatt. Babázni ötsoros nonszenszekkel is lehet, a kortárs (gyermek)irodalom divatja a limerik, de mindenképpen fesztivál-sláger. Tarján Tamás gyorsan definiálja is a limeriket: „A limeriknek három fajtája van: 1. a nők jelenlétében is elmondható limerik, 2. az olyan limerik, amelyet nő nem hallhat, de papi személy még igen, és végül a limerik." Bababáj, finom nyelviség, Varró Dani.

Egy kicsit eltávolodunk a szülő-gyermek kapcsolat tematikától, marad a nonszensz, Németh Zoltán olvas fel, aki egészen másfajta függőségi viszonyt tár elénk: egy megzavarodott kamasz folytat állatokkal szerelmi viszonyt. Előbb egy bicikliző medve, aztán egy bagoly által elrabolt chiwawa, majd egy nemváltásra képes kardhal, végül egy bacilus kerül az érzelmek középpontjába. A perverz abszurdba Némethtől megszokott módon épülnek be ismeretterjesztő információk, latin kifejezések; írására a pontosság, sallangmentesség jellemző, kiaknázza a nyelvben rejlő kétértelműségeket, amivel ironikus, indirekt humor-hálót sző.

Vukán ismét zongorázik, megcsörren egy mobiltelefon, a művész mosolya nem őszinte, éppen a végkifejlett előtt zavarják meg, egy félmosollyal reagál, Tarjánnak igaza volt, helyzetkomikumnak zseniális. A zenei átvezetés után ugrunk a tematikában, Temesi Ferenc olvas fel. A feketehumor még az est folyamán nem képviseltette magát, épp itt az ideje, hogy kinevessük a halált. A temetési beszédekkel foglalkozó emberek sokszor képtelen helyzeteit mutatja be novellája, abszurd ez is, mrożeki vonások fedezhetők fel szövegében, amit hamisítatlan szegedi nyelvjárással fűszerez: szövegeiben lüktet a lokálpatriotizmus.

Az első körösök között utolsó előttiként olvas fel a gyulai Kiss Ottó, aki Elek Tibor kérésére nem prózát hozott, hanem verseket. Gyermekversek ezek egy készülő kötetből, de nem az Ottótól megszokott módon: a svédtípusú gyermeklírát, vagyis a lazított ritmikai formájú felnőttes bölcsességek gyermeki nyelven való megfogalmazását klasszikusra cserélte, követve a Weöres-féle vonalat. Témái életszerűek, mindennapiak. Varró Dánielhez hasonlóan Ottó is gyakorló apuka, verseinek dallamvilága, egyszerű, tündéri nyelvkezelése, nem hivalkodó humora, no meg az atyai szeretet teszi különlegessé szövegeit. A magyar gyermekirodalom második virágkorát éli, a 20. és 21. század fordulóján inkább a svédtípusú gyermekversek voltak mérvadóak, ezzel szemben ma a travesztiák és limerikek felé tendál az irodalom. Kiss Ottó sem hagyhatta ki a limerikeket, melyek gyermeki bájjal fűszerezték az estét. Természetesen vastaps, mégiscsak hazai pálya.

Fekete Vince a Székely bestiáriumból látta el tanácsokkal a hallgatóságot, a „transzközép irodalom" képviselője ízes tájszólással olvasta fel munkáját, és be kell látni, a gyulai közönség szereti a székely humort, ha nem is ért pontosan minden szót. A „csináld székelymódra" rovatot néhány székely vicc követi, Vukán zongorajátéka zárja az első kört, kis szünet, addig beáll a következő szekció.

A humor nemzeti tizenegyének második felvonásában Garaczi László, Karafiáth Orsolya, Orbán János Dénes, Kiss Judit Ágnes és Muszka Sándor lépnek színpadra; Garaczi indít, ülve olvas, mint általában. Egy kérdezőbiztos vallomásai, kérdőívezés, hamisítás, back to the 80's. A novella összecseng Az ötödik pecséttel, micsoda művészeti szimbiózis! Emberi sorsok kitalálása, itt csak a kérdőívekben, az alapadatok felvétele után. Szexuális szokásokról nem szívesen beszéltek a 80-as években, muszáj volt kitalálni; metalepszis, garaczis szövegszerkezet, helyenként finom iróniával. „Így lettem író, most már a kérdést is nekem kell feltennem."

A fesztivál folytatódik, Karafiáth Orsi Lady Gaga-ként jelenik meg trendi csillogós leggings-ben, zöld kiskabátban. Leül, pedig állni akart, fázik, mondja, majd egy tőle megszokott hosszú bevezetőbe kezd. Igazi csajos novella, pont amilyet vártunk tőle: van benne depresszió, szerelem, barátság, írás, párductestű lány és Dj Blood, a vámpír. Már vártam, hogy ki fog előrukkolni elsőként a kis magyar vámpírtörténettel, ha már Edward és Damon meghódította a női szíveket, itt volt az ideje a magyar vámpírfiú megalkotásának. Paródia ez, a manapság oly divatos vámpír-regények paródiája, és persze a női naivitásé.

Orbán János Dénes következik, szintén transzközepes szerző, évekkel ezelőtt osztatlan sikert aratott Micimackó-parafrázisával, konkrétan az egész közönség könnyezett a nevetéstől. Petőfi fütyköse, mondja a címet, és már be is léptünk a borgesi szöveguniverzumba, ahonnan nincs kiút. A transztextualitás minden genette-i módozatát felhasználja szövegében, de most nem múzsákat, hanem költőket figuráz, természetesen a szexualitás segítségével, nem obszcenitással, inkább nyelvi játékkal éri el a kívánt hatást.

Zenei átkötés, ismét egy nő, Kiss Judit Ágnes következik. Nőíró. Író. A lányoknak rózsaszín, a fiúknak kék; érzékeny lírát hallhatunk, allúziók sora, száz százalékig nő, intelligens humor. Judit is bedobja a limeriket, mondom én, fesztivál-sláger. Kiderül, hogy miért rossz programozóval együtt élni, rappel, mondja Bónusz track, amíg odamegy Garaczihoz a baseball sapkáért, és aláfestést kér Vukántól, eszembe jut Orbán János Dénes Szappan-repp-je.

Természetesen hatalmas taps, utolsóként Muszka Sándor lép színpadra, a székely humor képviselője ő is, előbb felolvas, majd leveszi a mikrofont, és fergeteges stand up comedy-be kezd, teljes a fesztiválos repertoár. Vukán zár, még egy össznépi taps, az író válogatott a színpadon.

Hazafelé azon gondolkodtam, hogy mi is az a humor. A humor relatív, konstatálom újra, keresem a kulcsot, „csak a fejét" - cseng vissza egy szövegrészlet, felnevetek, de rögtön el is szomorodom: megint két évet kell várni egy jó kis irodalmi hőbörgésre, addig meg marad a vizezett sör - Sopronban, Zamárdiban, Szegeden, Debrecenben, Tokajban vagy a Szigeten.