Darvasi Ferenc

"A regény körutazás, a novella egy hétvége Párizsban"

avagy „ostobaság, hogy a regény több lenne, mint a novella"

Novellakonferencia a Petőfi Irodalmi Múzeumban (2010. február 4-5.)

A Beszélő konferenciája több szempontból is nagyszabású volt. Egyrészt az előadók száma és személye miatt, valamint az érdeklődő közönséget tekintve is, hiszen szinte végig majdhogynem teltház kísérte az előadásokat, beszélgetéseket. A két nap alatt számtalan nagyágyú osztotta meg gondolatait a témában, lett légyen szó íróról, irodalomtörténészről, kritikusról. A rendezvény címe (Csak a regény? Konferencia a novelláról és a rövid prózáról) kellőképpen provokatív volt. Ahogy az előre sejthettük, a fő szál az lett: a regény „árnyékában" mennyire tűnik jelentősnek, méltányoltnak a novella műfaja. Mennyire fontos a szerzők, az irodalomtörténészek, kiadók, társművészek számára? És hogyan lehetséges az, hogy alig akad egy-két szerző (Csehov, Borges, Cortázar) a világirodalomban, akit a novelláiról és nem a regényeiről ismerünk?

Margócsy István

A felszólalók sorát Margócsy István nyitotta, aki nagy ívű előadásában rögtön ki is tért a fentebbi kérdések egy részére. Utalt rá, hogy már a 19. században is hasonlatos volt a helyzet a 20. századihoz és a mostanihoz: hiába írt valaki kiváló novellákat, ha sikerült összeütnie egy gyöngébb regényt, a kritika és az irodalomtörténet az utóbbira figyelt fel. Példaként többek közt Gárdonyi Gézát említette, a remek Az én falumat és a jóval alacsonyabb színvonalú Egri csillagokat, melyek közül „természetesen" a második lett a sikeres és széles körben elismert. Az ítészek világképet és megfogható történelemszemléletet várnak általában a műtől - ilyesmire pedig regényben, nem novellában lehet ráakadni. Margócsy megítélése szerint a prózafordulat sem hozott változást, hiszen hiába bontotta le a nagyregényt, ettől függetlenül a kisepikai művek nem kerültek az érdeklődés homlokterébe. Ez persze azért is lehet, mert - ahogy azt a délutáni, kiadói beszélgetés során már Csordás Gábor, a Jelenkor Kiadó igazgatója fejtette ki - a posztmodern ugyan a regény műfaját nagyban átértelmezte, de a novelláét érintetlenül hagyta. Centauri - akinek szövegét Bíró-Balogh Tamás olvasta fel - a novella és a regény közti átmenetről beszélt, és arról, hogy alkotói oldalról nincs nagy különbség a két műfaj között. „A regény körutazás, a novella egy hétvége Párizsban". Az alkotó ráadásul a szöveg elején gyakran nem tudja, éppen kis- vagy nagyprózát ír.

Reményi József Tamás, Mészáros Sándor, Csordás Gábor, Péczely Dóra, Bárány Tibor

Az egyik legizgalmasabb program a kiadói kerekasztal-beszélgetés volt, melyen a Palatinustól Reményi József Tamás, a Kalligramtól Mészáros Sándor, a Jelenkortól a már említett Csordás Gábor, a Magvetőtől pedig Péczely Dóra vett részt. Számtalan kérdés merült fel itt, például, hogy ha a kiadók panaszkodnak a kispróza-irodalom olvasói fogadtatása miatt, akkor miért nem tesznek fel csalogatóként a honlapjukra szövegeket a könyvkínálatukból. Csordás Gábor erre úgy reagált, hogy a kutya sem nézi a kiadói weblapokat, ezért ezek alkalmatlan felületek az ilyesmire. Reményi József Tamás megvédte a kritikát, szerinte nem ebből az irányból érkezik a „regényelvárás" az alkotók felé. Megosztotta a beszélgetőket, melyikük mit adna ki szívesebben. Péczely Dóra azt állította, ha ugyanattól a szerzőtől beérkezne egy novella- és egy regénykötet tervezete, a jobbikat választaná kiadásra; Csordás Gábor (aki ugye nem „csak" szerkesztő, hanem igazgató is, ami nem elhanyagolható perspektívabeli különbséget okozhat) viszont kapásból a regényt választaná. Az oktatás szerepe is felmerült. Ha a fiatalokat nem tanítják meg tűrhetően olvasni, szöveget értelmezni az iskolában, akkor hogyan lenne elvárható, hogy egy novellát vagy egy verset, mely műfajoknál minden egyes sor és szó számít, tudjanak értelmezni. A pénzhiányra is kitértek a beszélgető felek. Péczely Dóra szerint - és ezzel tulajdonképpen a kiadók közös tapasztalatát fogalmazta meg - a marketing hiánya is probléma. Óriási lemaradásban vagyunk nemzetközi összevetésben: míg nálunk arra sincs pénz, hogy egy könyvet komolyabb fórumokon meghirdessenek, addig például, említett a Magvető szerkesztője egy remek példát, Franciaországban Milan Kundera kiadója, a Gallimard megteheti, hogy egy embert csak azért foglalkoztasson, hogy az úgy menedzselje a cseh származású szerzőt, hogy úgymond az előbb-utóbb Nobel-díjat kapjon.

Bíró-Balogh Tamás

Alkotói portrékat is kaptunk a két nap folyamán, előadásokat hallhattunk korábbi kiváló novellistákról (például Móriczról, Kosztolányiról vagy a mára nagyjából elfeledett, a Nyugatban is publikált Kádár Erzsébetről; sorrendben Szilágyi Zsófia, Bíró-Balogh Tamás és Szilágyi Judit prezentálásában) és mostani kisprózistákról (többek közt Rakovszky Zsuzsáról, Szvoren Edináról, Bodor Ádámról, Takács Zsuzsáról). Magyar László András Az első magyar eretnek címmel az időrendben első magyar novellát olvasta fel a közönségnek, amely egy eltévelyedett, de a végén jó útra térő pap sorsáról szól. Az első estét felolvasás zárta, amelyen többek között Egressy Zoltán, Tóth Krisztina, Garaczi László, Kiss Noémi, Parti Nagy Lajos egy-egy szövege hangzott el, a szerzők tolmácsolásában. Izgalmasnak ígérkezett a Novellisták novellistákról - előképek szekció is. Egressy Zoltán Cholnoky Viktorról, Takács Zsuzsa Csáth Gézáról beszélt. Kiemelkedett Németh Gábor erősen szubjektív és önreflexív szövege, ahol Hajnóczy Péter kapcsán (róla kellett volna ugyanis a penzum szerint beszélnie) oda lyukadt ki, hogy a számára egy darabig idegen kortárs magyar irodalomban hogyan jutott el - az „otthonosságig": -  Mészöly Miklósig. De Tóth Krisztina Lázár Ervinről és Tar Sándorról szóló, személyes hangvételű írása is izgalmas volt.

Szilágyi Zsófia

A rendezvény egy beszélgetéssel zárult. Károlyi Csaba, az Élet és Irodalom kritika rovatának szerkesztője kérdezett a novelláról novellistákat, Garaczi Lászlót, Kiss Noémit és Parti Nagy Lajost. Károlyi felvezetésében azt mondta: arról szólt két napig a konferencia, miért mostohagyerek a novella az epikán belül. Az alkotók nem értettek egyet a felvetéssel. Az író elsősorban szöveget ír, nem műfajokban gondolkodik, mondta Kiss Noémi. A vers számomra a kályha, fejtette ki Parti Nagy, a regény pedig életforma, alkat kérdése. Ő egész egyszerűen más alkat, mondta, és biztos, hogy többé regényt már nem fog írni. Úgy gondolja, az ostobaság, hogy a regény több lenne, mint a novella. Különben is, boncolgatta tovább a kérdést, az olvasók nem műfaj, hanem szerző szerint választanak a könyvek közül. A lektűr az a terület, ahol speciálisan regénnyel lehet érvényesülni, világított rá Károlyi felvetésére Garaczi László más irányból. A beszélgetés legérdekesebb felvetése az volt, melyik alkotó melyik novellát tartja a magyar irodalomból a legtöbbre. Parti Nagy Lajos Móricz Tragédiáját nevezte meg, Garaczi Bodor Ádám A buzi macskáját, Kiss Noémi pedig Forgács Zsuzsától a Kis pasikat, Mészölytől a Jelentés öt egérről című szöveget, valamint Bodor Ádám tárcáit.

A világot ugyan ez a konferencia sem váltotta meg (még szerencse), beváltható recepteket itt sem hallhattunk, viszont annál több remek előadást, felvetést a beszélgetéseken. Soha rosszabb rendezvényt!

Bazsányi Sándor nyitotta meg a két napos konferenciát
és elnökölt az első szekcióban

Szegő János Beszély-források. A novella és elbeszélés státusza és respektje egynémely magyar íróknál
címmel tartott előadást

Keresztesi József Szvoren Edina Pertu című kötetéről írott kritikáját olvasta fel

Dánél Mona Bodor Ádámról beszélt

Krusovszky Dénes Takács Zsuzsáról tartott előadást

Kádár Erzsébet és Margócsy István

A Beszélő kiadványai

Zsúfolt ház