Díjazottak és laudálóik: Fekete Vince, Elek Tibor (Hídverő-díj), Tompa Andrea (Debüt-díj), Gálfalvi György

Zsidó Ferenc

Elek Tibor, a hídverő - nem csak az EMIA számára

Elek Tibor irodalomtörténész, kritikus, a Bárka folyóirat főszerkesztője kapta idén az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) Hídverő-díját. Az alapítvány évről-évre olyan magyarországi irodalomtörténészeket, kritikusokat, irodalomszervezőket tüntet ki, akik sokat tesznek az erdélyi irodalom megismertetéséért, magyarországi recepciójáért. Az elmúlt években olyan jeles személyiségek vették át a díjat, mint Szépfalusi István és Márta, Pomogáts Béla, Ilia Mihály, Görömbei András, Szakolczay Lajos, Bertha Zoltán és Márkus Béla.

Tompa Andrea köszönetet mond a díjért

Az október 15-16-i rendezvénysorozat egyszerre volt díjátadó ünnepség, valamint az alapítvány jubileuma: a székelyudvarhelyi székhelyű EMIA ugyanis létrejöttének tizenöt éves évfordulójához érkezett. A két nap alatt a már hagyományos díjátadó ünnepség mellett számos könyvbemutatóra, találkozóra került sor, Elek Tibor és Farkas Wellmann Éva Székelykeresztúron tartott két Bárka-találkozót, Udvarhelyen pedig Egyed Péter Szellem és környezet, Fekete Vince Védett vidék és Tompa Andrea A hóhér háza című könyvét mutatták be.

A szombat esti díjátadón az alapítvány elnöke, Lőrincz György elmondta, hogy megalakulásakor hármas célt tűzött ki az alapítvány: népszerűsíteni az erdélyi irodalmat itthon és az anyaországban, köszönteni a 70 éves írókat, Életmű-díjat és Hídverő-díjat adni, és pályázatokat meghirdetni, amelyeken új tehetségek ugorhatnak ki. Az elnök értékelése szerint a kitűzött célok megvalósultak - főként, ha számításba vesszük, hogy az alapítvány csak pályázati pénzekre alapozhat. Életmű-díjjal jutalmaztak olyan jeles erdélyi írókat, mint Sütő András, Kányádi Sándor, Fodor Sándor, Domokos Géza, Dávid Gyula, Szabó Gyula, a 70 éveseknek járó díjat mindenki megkapta alanyi jogon, mindenféle megkülönböztetés nélkül, a Hídverő-díjnak köszönhetően sikerült jobban összekovácsolni az erdélyi és anyaországi irodalmat, a pályázatokon (pl. novella-, regény-, szociográfia-, esszé-, irodalomtörténet-pályázat) pedig számos olyan szerzőt „fedeztek fel", akik azóta is publikálnak, más díjakat is kaptak.

Lőrincz György átadja Elek Tibornak a Hídverő-díjat

Idén Életmű-díjat nem adott az alapítvány (és 70. évét sem töltötte egyetlen erdélyi író sem), de díjazta a legjobb első kötetest. Tompa Andrea kapta a Debüt-díjat A hóhér háza című regényéért. Az őt laudáló Fekete Vince költő elmondta, a regény fő erénye, hogy hitelesen, mégis olvasmányosan, az olvasóval való fölösleges összekacsintások nélkül ír a Ceausescu-rezsim utolsó éveiről, az 1980-as évekről. A szerző saját élményanyagból táplálkozik, a történéseket azonban átgyúrja regénybeli valósággá - egy jól működő fiktívvé. A dokumentarista jelleget sem mellőző regény (amelyből a szerző a díj átvételét követően fel is olvasott egy részletet) Kolozsváron játszódik, a szerző mintegy 20 éve Budapesten él, de gyermek- és ifjúkora ehhez a városhoz, ehhez a miliőhöz kötődik.

A Hídverő-díjas Elek Tibor laudációját Gálfalvi György adta elő, aki mindenekelőtt azt emelte ki, hogy Elek Tibor munkásságát áthatja az a következetesen vallott és vállalt koncepció, hogy egyetlen magyar irodalom létezik. Nem egységes, hisz területileg tagozódott, ugyanakkor egy szerves egységgé építi a nyelv és az értékszemlélet. Elek Tibor irodalomtörténészi, kritikusi munkássága tehát értékelvű: azt hangsúlyozza, hogy nincsenek egymást kizáró értékek, csupán párhuzamos értékek. Ezeket tehát nem lehet fölé- vagy alárendelni, nincsenek jobb és rosszabb esztétikai krédók, csupán jó és rossz művek. Elek Tibor legfőbb erénye, hogy elutasítja a szekértáborosdit, ő minden magyar alkotóval foglalkozik, aki értéket képvisel, földrajzi és esztétikai határoktól függetlenül. Ez a szempont vezérli az általa igazgatott folyóirat, a Bárka szerkesztésekor is, valamint kritikusi, irodalomtörténészi munkáságában is. Végeredményben ez vezette el a határon túli, ezen belül az erdélyi irodalomhoz is: az a felismerés, hogy Erdélyben sok irodalmi érték születik, melyek Magyarországon nem lelnek visszhangra. Ezen az állapoton kíván változtatni Elek Tibor. Amint Gálfalvi György fogalmazott: Elek Tibor Székely Jánosról írt monográfiája akkor jelent meg, amikor egy neves, kánonteremtő irodalomtörténész úgy adta ki irodalomtörténetét, hogy abban meg sem említette Székely János nevét. Elek Tibor tehát olyan irodalomtörténész, aki hitelességét annak köszönheti, hogy - a laudátor szavait idézve: „sem a régi, sem az új tilalomfákat nem hajlandó megsüvegelni."

Elek Tibor az Erdélyhez és az erdélyi irodalomhoz való viszonyáról beszél

Elek Tibor számos művében foglalkozik az erdélyi írókkal, tanulmányok, kritikák egész sorát írta, legutóbb 2008-ban Magatartások és formák. Magyar irodalom Erdélyben tegnap és ma címmel jelent meg e témában könyve, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadónál, mely könyv újólag példázza, hogy a szerző egyetlen magyar irodalomban gondolkodik, összehasonlító elemzésekkel bizonyítja a magyarországi és az erdélyi irodalom összefüggéseit és összetartozását.

A laudációt követően a díjazott némiképp meghatottan köszönte meg az elismerést és beszélt az Erdélyhez és az erdélyi irodalomhoz fűződő viszonyáról, majd felolvasta a Szavak a magasban című esszéjét, így köszönve meg az elismerő szavakat, s a díjat: egy hidat ábrázoló arany pecsétgyűrűt.

A székelyszentkirályi Híúzkölykök néptáncbemutatója

Az estet Varga Márta színésznő szavalatai és a Murányi Sándor Olivér által irányított Hiúzkölykök néptáncbemutatója színesítette. A programokban bővelkedő kétnapos rendezvénysorozat méltó ünneplése volt a 15 éves alapítványnak, a jutalmazottak a díjon kívül az erdélyi irodalom jó hírét vihették haza.

A közönség egy része

Az Udvarhelyi Hírportál tudósítása az eseményről