Bálint Tamás - Elek Tibor

Irodalmi jelenségek Szárhegyen

A VII. Gyergyószárhegyi Írótábor, 2O1O

Hetedik alkalommal rendezték meg szeptember 2-5 között az évtizedesnél is nagyobb múlttal rendelkező gyergyószárhegyi írótábort, és bár az elmúlt években voltak változások (a helyszín például a kolostorból átkerült a Szárhegyi Alkotóközpontba, s újabban kétévente szervezik meg), a jelek azt mutatják, hogy sikerült rendszeresíteni és szakmailag is megerősíteni a rendezvényt.

A szervezők mindent megtettek, hogy a résztvevők nagyszerűen érezzék magukat, rendkívül jól sikerült táborban vehettek részt a megjelent írók, költők, szerkesztők. Kellemesen meglepő volt, hogy a meghirdetett programpontok mindegyikére (általában pontos kezdéssel) sor is került. Az is igaz ugyanakkor, hogy az első, péntek délelőtti előadáskört bár „Szerzők, könyvek, jelenségek a magyar irodalomban 2008-2010" címmel hirdették meg, az előadók többször elkanyarodtak a témakörtől, a tervezett előadók közül pedig pénteken is, szombaton is elmaradtak néhányan. Füzi László a kulturális identitásról, illetve annak mai zavarairól, hiányáról beszélt, arról, hogy az eszmék, ideológiák háttérbe szorulása után elkövetkezett gyakorlatias világ, az információ kora több szempontból is rákérdez az identitásokra. A közösségi identitásokkal, kultúrával szemben előtérbe kerülnek az egyéniek, a nemzeti identitás megélése nehezebb ma, mint bármi másé. S miközben a kultúra minden korábbinál tagoltabbá vált, a magyar kultúra pedig a maga részegységeinek a továbbélésért küzd, a nemzeti kultúrához való hozzáférés jogát ma is biztostani kellene. Az előadásában felvetett problémák számos jelenlévőt ösztönöztek hozzászólásra majd Selyem Zsuzsa a diákjaival történő együttműködés során kialakult tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal, azt hangsúlyozva, hogy olyan új művészetkoncepciókra van szükség, melyekben az alkotó nem fölötte áll a befogadónak és az interaktív viszony kerül előtérbe az új mediális lehetőségek kreatív felhasználása révén. Podmaniczky Szilárd azt mutatta be, hogy a botrányos könyvterjesztési utakkal szakítva -  könyveinek az olvasókhoz való eljuttatása céljából -, milyen egyéni megoldásokkal kísérletezett az elmúlt években. A kortárs magyar irodalom jó kondícióit hangoztató álláspontokkal szemben, ő úgy véli, a kortárs magyar irodalom a teljes felszámolódás felé halad. Előadásként egy személyes hangvételű, önéletrajzi elemekből építkező szöveget olvasott fel, amely akár önálló irodalmi alkotásként is megállná a helyét, magával is ragadta a hallgatóságot, a végén már egy emberként szurkoltak a jelenlévők, hogy a főhős végre révbe érjen. A három referátumot követően, felkért hozzászólóként, Elek Tibor próbálta meg rögtönzött előadásában összefoglalni és továbbgondolni az elhangzottakat. Hangsúlyozta, hogy az irodalomnak a kulturális identitás megteremtésében rendkívüli szerepe volt a múltban, de az emberformáló, egyéni és közösségi identitásokat formáló szerepét ma is be tudná tölteni, ehhez azonban egyrészt valóban új alkotói stratégiákra és magatartásokra van szükség, másrészt állami szerepvállalásra az alkotói munka támogatásától a könyvkereskedelem befolyásolásán keresztül, a kortárs irodalom népszerűsítését felvállaló televízióműsorok létrehozásáig. Elek szerint a magyar irodalomtól nagyon sokat kapott a magyar nemzet az elmúlt századokban, itt az idő, hogy a nemzetet megjelenítő állam, most, amikor kétségtelenül bajban van az irodalom, segítő kezet nyújtson annak.

Az előadásokat követően a résztvevők bekapcsolódásával közös beszélgetéssé alakult a program, számos témát érintve a jugoszláv háborúktól a kultúrpolitikai felvetésekig (kihasználva Markó Béla és Kelemen Hunor jelenlétét is, az irodalmi és a politikai életben együttesen betöltött szerepüket).

Kassay Péter, a Szárhegyi Alkotóközpont vezetője a szervezők nevében köszönti
a jelenlévőket, az előtérben Markó Béla, Kelemen Hunor és Egyed Péter

Füzi László (balra Fekete Vince)

Podmaniczky Szilárd

Selyem Zsuzsa

Elek Tibor

Farkas Wellmann Endre felvezeti az Előretolt Helyőrség estjét
a Figura Táncszínház színészbüféjében

Lövétei Lázár László olvas fel az Árkádia felé című kötetéből

Murányi Tóni és Murányi János

Báthori Csaba, Balla Zsófia, Lövétei Lázár László

Boros Zoltán

Szombat délután Könczei Árpád külön is tartott előadást a mai zeneszerzésről, megzenésítésről, a klasszikus és modern zenék különbségeiről, majd Balogh Zsolt zongoraművésznek és Kővári Eszter Sára operaénekesnek adta át a színpadot a Lázár-kastély Lovagtermében, akik többek között Balla Zsófia, Kányádi Sándor és Szőcs Géza verseire írott zeneműveket adtak elő.

Szintén a Lovagteremben került sor a Csiki László-díj első kiosztására, melynek alapításáról az előző tábor résztvevői határoztak, és Hargita Megye Tanácsának segítségével az idei évtől kétévente osztják majd ki a megelőző két év meghatározó 35 év alatti alkotói közül egynek-egynek. Idén a kuratórium Karácsonyi Zsoltot díjazta.

Könczei Árpád Kovári Eszter Sára és Balogh Zsolt segítségével bevezet a kortárs komolyzene világába

Karácsonyi Zsolt a díjátadás előtt

Karácsonyi Zsolt felmutatja a díját

Reggeli csendélet a Szárhegyi Alkotóközpont lépcsőjén

A tatárdombi megemlékezésre készülődők

A Gyilkos-tó ma is gyönyörű...

és a hozzá vezető út is