Szepesi Dóra

Mire jó a vers?

Hetedik hó hetedikén este hétkor gondolatébresztés történt a javából. A címben leírt kérdés körül forgott a diskurzus a Fogas Házban (VII., Akácfa u. 51.). A programot a nyáron sem vakációzó Godot irodalmi estek sorozatban még néhány fogas kérdéssel hirdették: a kreativitás szublimáció és/vagy lehetőség egy teljesebb élet feltárására és felszínre hozatalára? Milyen lehetséges tudattalan struktúrákat változtathat meg a nyelv és mi a költészet szerepe a mindennapokban? Mit jelent a költőnek és az olvasónak? Czapáry Veronika ezúttal két költőt, Falcsik Marit és Vörös Istvánt, valamint Indries Krisztián klinikai szakpszichológust kérdezte.

Falcsik Mari

Lélekhíradó - Falcsik Mari mondta ki talán éppen ezt a szót, amikor arról beszélt, hogy manapság mindenről lehet írni, és verset úgy kéne olvasni, mint újságban a híreket. (Jó is lenne, napjainkat versolvasással kezdeni, ahogy Hamvas Béla ajánlja a Gyümölcsóra című írásában - vajon másképp állna a világ?) Falcsik Mari bölcsészdiplomája megszerzése után röviddel tudatos elhatározásból humán szabadfoglalkozásúként dolgozott, publikálni 2000 után kezdett, három kötete van, a legutóbbi, A sorsvadász idén, a Jelenkornál látott napvilágot. Mari szerint hétköznapi lett a költői lét, nem más a költő sem, mint egyfajta mesterember, aki történetesen a költéshez ért. A mesterember, amikor meglát egy munkadarabot, máris belefog, megcsinálja; ugyanígy, a költő is, ha egy téma, egy állapot megérinti, akkor szinte kényszert érez, hogy megírja. Ellentétben az elmúlt korokkal, társadalmi megbecsülésnek nem örvend e szakma, de nem is kell (szerencsére?) megrendelésre verset írni. A régmúltban rítusok segítették a költőt, pontosan megvolt a szertartás menete, ami szerint formába öntötték a szellemi tartalmakat. A formában írás ma is fontos, a csatorna is megvan, hiszen a költő a közvetítő. Erre a létmódra Mari szerint egyértelműen születni kell, a költőnek anyanyelve a költői nyelv. Bár verselni meg lehet tanulni, önmagában mégsem elég: ha nincs meg az a 10 százalék tehetség, akkor a 90 százalék tanulás mit sem ér. Vörös István, aki amellett, hogy több műfajban alkot, a Pázmány Péter Tudományegyetemen kreatív írást oktat, másképp vélekedik erről. Szerinte mindenkivel vele születik a tehetség, de az óvodában, legkésőbb az általános iskolában módszeresen leradírozódik, eltömődnek a források. A kreatív írás képzés éppen a közös tehetség forrására nyíló kapukat nyitogatja - bár lehet, hogy nem lesz író mindenkiből, de a stúdium ahhoz hozzásegíti az embert, hogy legalább zseniálisan olvasson, meg kreatívan éljen.

Vörös István

A forma mindkét jelenlévő alkotó szerint lényeges ma is, igazi költő tudjon kötött formában írni. Vörös István kihívása volt például olyat alkotni, mint a Toldi. Írt is egy verses regényt Heidegger a postahivatalban címmel - ebből sajnos nem olvasott fel, ellenben hallhattunk két részletet A Vörös István gép vándorévei című kötetéből, helyben kiválasztott műveket. Érdekes módon mindkettő érzéki élményből indult ki, amennyiben kínai, illetve japán étterem volt a kiindulópont, de aztán létélményekig jutottunk.

Indries Krisztián annyira nyitottan viszonyult a dolgokhoz, hogy bevallotta, különösebben nem is készült, hanem inkább arra kíváncsi, mi lesz itt ebből? A versfelolvasások alkalmat adtak neki, hogy belelásson a költők világába. Freudista lévén ő az erotikát keresi mindenben és Vörös István szövegében talált is egy fogódzót, a női test belsejében való időzés jóleső érzését, ám Falcsik Mari Miskolc, korahajnal című versében, mint mondta, erre esetleg csak a hideg vas utalt, ami a busz kapaszkodója. No, hát, ha erotikát akarunk, másik verset kellett volna felolvasni! - válaszolta erre Mari.

Indries Krisztián és Vörös István

Felmerült az a kérdés is, hogy vajon öngyógyítás-e az írás. Nem az, Falcsik Mari szerint inkább az olvasót gyógyítja, mivel a költő nem föltétlenül saját magát írja, adott esetben a 15 éves afrikai fiú lelkét is meg kell tudnia írni. A lélekábrázolásban a természeti kép sokat segít. Erről a témáról egyébként rögtön eszembe jutott kedvenc idézetem Novalistól, aki szerint a poéta transzcendentális orvos. Mert ..."A poézisnak mindenfélével - fájdalommal és vágyakozással - jó és rossz kedvvel - tévedéssel és igazsággal - egészséggel és betegséggel akad dolga - mert mindent elegyít nagy céljának célja - az ember önmaga fölé emelése érdekében:" (Töredékek, Fazekas Katalin fordításaiból).

Czapáry Veronika

A nyelv teremtő mivolta is górcső alá került - a nyelv teremti a szituációt, önmagát is, mivel élő, alakuló közeg. A költő is teremti a nyelvet, mert költői nyelven ír, a költői nyelv sosem hétköznapi, emelkedettebb, minden esetben (ki)emeltebb. A költő kitalál szavakat és világokat, így teremt. Felmerült az a kérdés is, hogy ennek a gesztusnak milyen veszélyei lehetnek. A költészet mágikus mivoltát szemléltette Czapáry Veronika története. Elmesélte, hogy első vagy másodéves bölcsészként eljátszadozott azzal, hogy csoporttársait megírta. Azaz hozzájuk képzelt történetekkel kiírta magából őket, s a hideg verte ki, amikor este a kocsmában beszélgetés közben ugyanazokat az élettörténeteket hallotta vissza tőlük, amit röviddel azelőtt megírt. Kérdés tehát, hogy az írók a megtörtént dolgokat írják, vagy az történik velük, (velünk), amit megírnak... Vörös István többször is járt Veronikához hasonlóan. Az egyik esetet meg is osztotta a jelenlévőkkel. Prágai kalandot írt meg, amikor Prágában végezte a cseh szakot, sokszor összetévesztették őt a Cinoherni Klub - Jiri Menczel híres színházának - egyik színészével, s ő egy sztorit írt erről: behívják a színházba, és felelősségre vonják, hogy képzeli, hogy késik, nem jön a próbára, ráadásul még a hasonmás színész felesége is bejön az öltözőjébe, veszekszik vele, majd mindezek tetejébe ott az öltözőben meztelenre vetkőzik előtte. Aztán mit ad Isten, az „irodalmon kívül", az életben, még aznap, amikor megírta ezt a sztorit, hasonló dolog történt. Ment a kislányáért balett órára, és az öltözőben egy másik balett csoportos fiatal lány levetkőzött előtte. De ez még egy kellemes egybeesés. Megtudjuk, hogy volt egy másik eset is, amikor szintén megírt valamit, ami később meg is történt, de az sokkal durvább volt. Ezt nem is volt hajlandó megosztani a jelenlévőkkel. Ám arra rávilágított, hogy az író általában azt csinál az olvasóval, amit csak akar, vezeti, meg- és félrevezeti, mint például Agatha Christie a krimijeiben - akire először tereli a gyanút, gyorsan feddhetetlen lesz, majd sok más lehetőség előtérbe kerül, amiket sorra elvet, és végül mégis csak az a tettes, akire legelőször gondoltunk.

A helyszín (a fotókat Dézsi Judit készítette)

Lett volna egy harmadik költő vendég is az esten, G. István László, aki betegsége miatt sajnos nem tudott eljönni. Tőle két verset olvastak fel a jelenlévő költők. Hogy mit, arra sajnos cím szerint nem emlékszem, de nagyon szép és emelkedett művek voltak.

A műsor majdnem másfél óráig eltartott, de ez nem csak a közönség türelméről árulkodik (harminc embert számoltam), hanem arról, hogy a téma és az előadók fenn tudták tartani az érdeklődést - annak ellenére, hogy a Fogas Ház udvarán a vége felé már megszólalt a zene, és a nyitott ablakokon át mindvégig beszűrődött a terembe a kocsmázós zaj is. Summa summárum: olvassunk sok jó verset, mert az nagyon jó! Hogy mire, azt mindenki megtudja - a maga módján, remélhetőleg idejében.

A Godot irodalmi estek sorozat további programjai:

Hazai Attila a Feri, Cukor kékség című kisregényével robbant be az irodalomba, nagy port kavart őszinte, felforgató hangvételével. A Budapest Skizo című könyvben egyedülálló módon meséli tovább Feri kalandjait, a budapesti éjszakai életet, a drogok világát, az örök menekülők sorsát. Július 21-én személyesen is.

Augusztus 4-én Czapáry Veronika Hajtűkanyart vesz be Kupa Júliával, Palágyi Ildikó Brigittával és Tallér Edinával.