Mészáros Csilla

Elbánásban részesülni

Bárka-est az Új Színházban

„Békés Megye Képviselőtestületének Önkormányzati Hivatala a 2010. évben szembesült azzal a ténnyel, hogy az állami normatív támogatás csak a kiadások egy részét fedezi, ennek a helyzetnek a megoldásához az intézményi keretek kevésnek bizonyulnak. Azért, hogy intézményeinek kapuit ne kelljen bezárni, az Önkormányzati Hivatal nemes kezdeményezésbe kezdett; jótékonysági programsorozatot indított el.

Ennek első állomása a 2010. február 7-én, a Szt. István Bazilikában megrendezendő „Adj Esélyt" jótékonysági koncert. A rendezvénysorozat keretén belül, a következő napokban a Békés Megyei Jókai Színház két előadásával is Budapestre látogat.

Az előadások bevételeit a Békés Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Központ javára ajánlja fel a Színház."

Az idézett programsorozat második állomására február 9-én, az Új Színházban került sor: este 7 órától a Jókai Színház vendégjátékát, Egressy Zoltán Sóska, sültkrumpli című egyfelvonásosát tekinthették meg a nézők, előtte azonban 5 órától a Bárka irodalmi estjét élvezhették. A folyóirat legfrissebb számának bemutatóján szinte teljesen kihasználva a rendelkezésre álló teret jelentek meg az érdeklődők az Új Színház Galériáján.

A rendelkezésre álló idő, az említett bő egy óra meglehetősen szűkre szabott volt, ami Elek Tibor főszerkesztőtől, az est házigazdájától, feszes és pergő koordinálást igényelt. (Öt-tíz perces időveszteség, csúszás jelen esetben hatványozottan realizálódik, hiszen az Új Színház nézőtéri nénijei bebástyázták magukat a Galéria karzatához, és könyörtelen tekintetükből tisztán kivehető volt, itt nincs kecmec, ha letelik az idő, akár fél mondat közben is megakasztják a beszéd menetét. Muszáj volt tehát alkalmazkodni, egyszerre voltunk idegenek és vendégek, - de inkább idegenek a főváros egyik színházában).

A speciális helyzet tehát adott volt, amit még inkább fokozott az a tény, hogy akire vártunk a meghirdetett kezdési időponton túl még pár percet, a díszvendég, Csoóri Sándor sajnálatos módon nem érkezett meg (az est további részében sem). A 80. születésnapját ünneplő költő, író, esszéista köszöntésére írt tanulmányok, versek, esszék gyűjteményét tartalmazó friss Bárka szám tehát nélküle került bemutatásra. Csoóri Sándor hiánya érezhető volt, ugyanakkor a vendégek felolvasásai kapcsán mégis jelen volt. (Csak máshonnan figyelt, és magában reflektált).

Az est két rövid felvonásból állt, köztük Hodozsó Norbert zongorajátéka szolgálta az átkötést.

Tóth Erzsébet

Az első felvonás szereplői Domokos László, Elek Tibor, Szabó Tibor Benjámin, Bartus Gyula, Ekler Andrea, Iancu Laura, Tóth Erzsébet, Hodozsó Norbert.

Elek Tibor köszönti a hallgatóságot és az est meghívott vendégeit, és sajnálattal közli, hogy Csoóri Sándor nem érkezett meg, de kezdeni kell (ekkor még reménykedünk, később megérkezik), és felkéri Domokos Lászlót, a Békés Megyei Önkormányzat elnökét, beszédének megtartására. Az elnök röviden ismerteti a jelen programsorozat főbb pilléreit, külön kitérve a két, periférián lévő, támogatást igénylő műfajra: a kultúrára és a sportra. Jelen megyei rendezvénysorozatnak a hátrányos helyzetű gyermekek megsegítésén túl ez utóbbi is kiemelt célja. Továbbá üdvözli a Bárkát, amit kulturális értelemben Békés megye egyik zászlóshajójának nevez. A folyóirat munkatársai alkotó és szervező tevékenységük okán igen jelentős súllyal bírnak a megye kulturális életében is. Kiemeli továbbá a Bárka és a Békés Megyei Jókai Színház közös, egymást segítő munkájának fontosságát (mivel a szerkesztőségnek immár második éve ad helyet falai közt a színház).

Bartus Gyula

A köszöntőt lezárva, s az est irodalmi részét megkezdve Bartus Gyula, a Jókai Színház színművésze tolmácsolásában elevenedik meg a friss Bárka szám kézírásos verse, Csoóri Sándor Mennyi játék és mennyi förtelem című csonka szonettje, illetve a Fúj, fúj a szél című verse.

A felolvasásokat, beszélgetéseket Elek Tibor köti össze, a tartalomjegyzéken haladva pár gondolattal ismerteti a folyóiratban megjelent alkotásokat, melyet mindeközben kivetítőn követhetjük a Bárkaonline-on is, a szerkesztő, Szabó Tibor Benjámin segítségével.

Ekler Andrea az első, aki szót kap, hogy tömören ismertesse Csoóri Sándor rendszerváltozás utáni esszéjéről írt tanulmányát. Maradva az esszé műfajánál, „mini-esszé" következik a friss Bárka-díjas Iancu Laura tollából, akinek köszöntője, felolvasása, a tőle megszokott enigmatikussága, fragmentáltsága, és írásainak összetéveszthetetlen hangulata következtében kiszakad a térből. (Hagyom magam. Jólesik ráhagyni magam.)

Ekler Andrea, Iancu Laura

Még alig ocsúdok, mikor már Tóth Erzsébet Havasi Pinty című versét olvassa, mely sajátos retorikájával, játékos aporetikusságával indirekt Csoórinak szegez kérdéseket, melyeket Elek Tibor direkten szándékolt feltenni neki (ez a jelen esetben kivitelezhetetlen, marad tehát minden nyitott a vers strófáinak zártsága mögött.)

Az est első felét Hodozsó Norbert fiatal tehetség, a békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola végzős növendékének zongorajátéka zárja: stílszerűen Bartók Kolindáival.

Az eddigi vendégek felállnak, s átadják helyüket a második felvonás szereplőinek: Tóth Krisztinának, Zalán Tibornak, Darvasi Ferencnek és Csehy Zoltánnak (Elek Tibor és Szabó Tibor Benjámin kivételével).

Zalán Tibor, Tóth Krisztina

Szabó Tibor ismertetője következik, aki részletesen beszéli el a Bárkaonline történetét a kezdetektől. Immár három éve létezik ez a felület, pontosan 2007 januárja óta, s ez az utolsó alkalom, hogy Tibor, mint online szerkesztő van jelen Bárka esten: a továbbiakban munkáját Darvasi Ferenc veszi át. Külön kiemeli az újonnan indított rovatot, az Olvasónaplót, mely sajátos, egyéni műfajú: nem kritika, nem könyvismertető, sokkal inkább a személyes olvasmányélményeken nyugszik. Ezután a főszerkesztő Tóth Krisztinához fordul, akinek kiemelt szerep jutott az új számban: két új verse mellett (melyet a költő meg is oszt a hallgatósággal a beszélgetés végeztével), egy vele készült interjú (Szepesi Dóra beszélgetése) és egy az új kötetéről szóló Tarján Tamás-kritika (a Hazaviszlek, jó?, tárcanovellákból álló gyűjteményéről) is megtalálható a lap hasábjain. Tibor arról kérdezi, miért nem születnek mostanság versek, s hogyan viszonyul a tárca műfajához. Az első kérdésre nem könnyű a válasz: a vers speciális műfaj, mintegy ő rendelkezik, mikor akar jönni. De akkor nagyon. Ellenben a tárcával, ami kötelesség is, penzum, kényszermuszáj. Ehhez kapcsolódik Zalán Tibor mondandója is, aki (Iancu Laurával és Lövétei Lázár Lászlóval egyetemben) saját blogot birtokol a Bárkaonline-on. S ha már van, főszerkesztői (fel)kérésre, (nyomásra, behatásra), írni kell. Speciálisan személyes műfaj a blog, amely „az olyan mimóza lelkűeknek mint én, külön kihívás" (Z.T.), megnyílni, beengedni, más nyelven, egy másik nyelvén, s mégis, összetéveszthetetlenül a sajátunkén. Zalán két blogbejegyzése olvasható nyomtatott formában az új számban, s mindkettő a Jókai Színházban dolgozó dramaturg említett intézményével függ össze: az Elnöknők kapcsán Dobó Katáról, és a vele való találkozásáról, és (újra)felfedezéséről, valamint az Aska és a farkas című mesejáték kapcsán (melyet Zalán dramatizált Ivo Andric meséjének nyomán) Hernyák György rendezővel való munkafolyamatáról.

Csehy Zoltán

(A farkasnál maradva), mikor Darvasi Ferenc összegzi röviden Krasznahorkai László új könyvéről, Az utolsó farkas című kisregényről szóló kritikáját, már erősen, és fokozatosan, egyre hangosabban kongatnak, jelezvén, hogy jó lenne, ha most(!) befejeznénk (mert ugye lejárt az a bő egy óra, amit nekünk szántak). De mielőtt még megadnánk magunkat, Elek Tibor az est utolsó meghívott vendégét, a szintén friss Bárka-díjas Csehy Zoltánt arról kérdezi, honnan  a Puccini mánia (egy egész ciklust szentelt az operaírónak, a Bárkában négy Puccini-versét publikálta), mire a következő válasz érkezett: „El akartam bánni vele. Mint ahogy az ember el akar bánni azzal, akit szeret." Mikor a Puccini. Gianni Schicchi című versének utolsó sorához ér („És a rajtuk úszó, hosszan vonótlan hegedű."), már szinte teljes fényárban úszik az Új Színház Galériája, a kongatás fülsüketítő zaja pedig színházi jelző zenévé válik, és hegedűk vonói által kicsikart dallamok vetnek véget az estnek.

A Bárka szerzői a 80. születésnap alkalmából (nélküle is) méltón „elbántak" Csoóri Sándorral, miközben a lap új számának gazdagságát és sokoldalúságát is felvillantották.