Olvasónapló

 

 

 

 

 

htvri_andrea_vrsbegyek_nyugalma

 

 

 

Szepesi Dóra

 

Hétvári Andrea: Vörösbegyek nyugalma, drága Fif!

 

 

„Keresni. Keresni kell a szépet!" - mondta Gyarmati Fanni Hétvári Andreának, amikor találkoztak. A könyv hátsó borítóján felidéződik egy részlete ennek a különös eseménynek, amikor a fiatal költőnő találkozott Radnóti feleségével, az idén 100 éves Fifivel.

 

Keresni kell a szépet, igen, aztán megtalálni, aztán belőle valami újat, frisset alkotni és tovább adni. Ezt tette Hétvári Andrea. Megihlette a Radnóti házaspár élete, szerelme, és persze a művek, amik ránk maradtak. Ami meg nem maradt ránk, azt kitalálta ő: megírta Fanni naplóit. Rendkívül izgalmas ötlet női szemszögből látni Fifi és Miklós hétköznapjait, egy félig fiktív, félig dokumentum értékű - félig prózai és félig verses - naplóban. Versciklusnak indult, csak úgy, ám amikor verstantanára, Vilcsek Béla javaslatára elolvasta Radnóti naplóit, kapcsolódott hozzá, „szétírta", és a mű szinte magától alakult, ahogy tükröztette a női lélekben.

 

„Őket mindig nagyon szerettem, megragadó a köztük lévő viszony." - vallja Andrea.

 

A naplóbeli Fifi titokban ír, versekben fejezi ki kötődését, fájdalmát. Dokumentum értékű, de több annál, mintha miniatúrák lennének, és benne az ő drámájuk. Például tényleg voltak Párizsban, a Louvre-ban, valóban a kortárs művészekkel barátkoztak, a hétköznapjaikat azonban tovább gondolja a szerző. Vannak benne vendégsorok a Radnóti naplóból, verseiből, de minden úgy, ahogy a nő látja. Fanni festeni akar, összefonódik a vers, a dal meg a festés. A borítót Andrea tervezte és ő választotta ki az illusztrációkat Szondi György hangulatemelő, fekete-fehér fotóiból.

 

A százhúsz oldalas utazás 1934. július 8-án kezdődik, az utolsó bejegyzés pedig 1943. március 28. napja. „Drága délelőtti kézírását olvasom" - így indul a könyv. Elgondolkodtat, hogy mikor írtunk utoljára kézzel?  Mennyi finomságot, intimitást veszítünk azzal, ha elhagyjuk a kézírást! Ez a könyv olyan, mintha kézzel írták volna, mindaz jellemzi, ami egy kézírást: személyesség, törődés, gondoskodás, együttérzés - mintha a (társ)alkotók keze nyoma is benne volna. Benne is van! Közös kreativitásukból új minőség születik, akár egy közös akvarellen. Milyen is ez a festmény? Megragadott egy szóösszetétel: a francia tájról azt írja Fanni, hogy „fegyelmezetten buja". Hát lehet ilyen? Van egy kis feszültség e két fogalom között, de csak annyi, amennyi az alkotást beindítja és a figyelmet fenntartja. Radnótira is olyan jellemző ez: emelkedettség, finomság, mégis harsogó életöröm. Bármilyen rövidre volt szabva közös életük, bármennyire is tragikus véget ért történetük, megmaradt a lényeg, a finom inspiráló energia. Életük, művük nekem most e könyv által azt sugallja, hogy így érdemes élni, mondhatni, „fegyelmezetten buján". Hiszen a művészet is erre tanít: a lehető legtöbb pillanatot éljük meg intenzíven, avassuk örökkévalóvá, és megtisztítva (katarzis) mutassuk be, mutassuk fel. „Keresni kell a szépet!" - ahogy a 100 éves Fanni mondja. Fiktív naplójában pedig olvasom, hogy egyszer utazás közben bemennek hűsölni egy kis kápolnába, és megállnak a félhomályban - a színes üvegablakokon keresztül beszűrődő fény áhítatot teremt... E könyv prizmáján keresztül nézve, nekem úgy tűnik, mintha még ott állnának a beszűrődő fényben...

 

Hétvári Andreáról keveset tudunk. Magyar-könyvtár szakos. Büszke dédnagyapjára, Dombay János régészre. Kötött formában írja a verseket, hisz az ihletben, szerinte szakrális. Először a ritmust hallja és úgy csúsznak kifele az ajándékba kapott sorok, de igyekszik megragadni azt a pillanatot, amikor már hozzányúlhat a nyersanyaghoz, akkor írja meg, amikor beérett.  Folyóiratokban, antológiákban publikált, tavaly pedig önálló gyerekverskötettel jelentkezett, Képzeld el! címmel, hozzá a színes illusztrációkat maga készítette. Tehetségére felfigyeltek muzsikus fülek is, a InternetVersFesztiválra Olajos Gábor zenésítette meg verseit, köztük az Őszi eclogát, amiben Miklós és Fifi hexameterben beszélgetnek, és ebben a könyvben is benne van. CD-je készül. Szóval figyelemre méltó a Vörösbegyek nyugalma. Végül, de nem utolsó sorban, hatására kedvem támad újra Radnótit olvasni.

 

 

 

Hétvári Andrea: Vörösbegyek nyugalma, drága Fif! Napkút Kiadó Budapest, 2012

 


 Főoldal

 

2009. július 14.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái
Versek
Hartay Csaba verseiOláh András versei Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila versei
Prózák
Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Egy vonzó költői alkatArany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomában
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA