Szepesi Dóra
Hétvári Andrea: Vörösbegyek nyugalma, drága Fif!
„Keresni. Keresni kell a szépet!" - mondta Gyarmati Fanni Hétvári Andreának, amikor találkoztak. A könyv hátsó borítóján felidéződik egy részlete ennek a különös eseménynek, amikor a fiatal költőnő találkozott Radnóti feleségével, az idén 100 éves Fifivel.
Keresni kell a szépet, igen, aztán megtalálni, aztán belőle valami újat, frisset alkotni és tovább adni. Ezt tette Hétvári Andrea. Megihlette a Radnóti házaspár élete, szerelme, és persze a művek, amik ránk maradtak. Ami meg nem maradt ránk, azt kitalálta ő: megírta Fanni naplóit. Rendkívül izgalmas ötlet női szemszögből látni Fifi és Miklós hétköznapjait, egy félig fiktív, félig dokumentum értékű - félig prózai és félig verses - naplóban. Versciklusnak indult, csak úgy, ám amikor verstantanára, Vilcsek Béla javaslatára elolvasta Radnóti naplóit, kapcsolódott hozzá, „szétírta", és a mű szinte magától alakult, ahogy tükröztette a női lélekben.
„Őket mindig nagyon szerettem, megragadó a köztük lévő viszony." - vallja Andrea.
A naplóbeli Fifi titokban ír, versekben fejezi ki kötődését, fájdalmát. Dokumentum értékű, de több annál, mintha miniatúrák lennének, és benne az ő drámájuk. Például tényleg voltak Párizsban, a Louvre-ban, valóban a kortárs művészekkel barátkoztak, a hétköznapjaikat azonban tovább gondolja a szerző. Vannak benne vendégsorok a Radnóti naplóból, verseiből, de minden úgy, ahogy a nő látja. Fanni festeni akar, összefonódik a vers, a dal meg a festés. A borítót Andrea tervezte és ő választotta ki az illusztrációkat Szondi György hangulatemelő, fekete-fehér fotóiból.
A százhúsz oldalas utazás 1934. július 8-án kezdődik, az utolsó bejegyzés pedig 1943. március 28. napja. „Drága délelőtti kézírását olvasom" - így indul a könyv. Elgondolkodtat, hogy mikor írtunk utoljára kézzel? Mennyi finomságot, intimitást veszítünk azzal, ha elhagyjuk a kézírást! Ez a könyv olyan, mintha kézzel írták volna, mindaz jellemzi, ami egy kézírást: személyesség, törődés, gondoskodás, együttérzés - mintha a (társ)alkotók keze nyoma is benne volna. Benne is van! Közös kreativitásukból új minőség születik, akár egy közös akvarellen. Milyen is ez a festmény? Megragadott egy szóösszetétel: a francia tájról azt írja Fanni, hogy „fegyelmezetten buja". Hát lehet ilyen? Van egy kis feszültség e két fogalom között, de csak annyi, amennyi az alkotást beindítja és a figyelmet fenntartja. Radnótira is olyan jellemző ez: emelkedettség, finomság, mégis harsogó életöröm. Bármilyen rövidre volt szabva közös életük, bármennyire is tragikus véget ért történetük, megmaradt a lényeg, a finom inspiráló energia. Életük, művük nekem most e könyv által azt sugallja, hogy így érdemes élni, mondhatni, „fegyelmezetten buján". Hiszen a művészet is erre tanít: a lehető legtöbb pillanatot éljük meg intenzíven, avassuk örökkévalóvá, és megtisztítva (katarzis) mutassuk be, mutassuk fel. „Keresni kell a szépet!" - ahogy a 100 éves Fanni mondja. Fiktív naplójában pedig olvasom, hogy egyszer utazás közben bemennek hűsölni egy kis kápolnába, és megállnak a félhomályban - a színes üvegablakokon keresztül beszűrődő fény áhítatot teremt... E könyv prizmáján keresztül nézve, nekem úgy tűnik, mintha még ott állnának a beszűrődő fényben...
Hétvári Andreáról keveset tudunk. Magyar-könyvtár szakos. Büszke dédnagyapjára, Dombay János régészre. Kötött formában írja a verseket, hisz az ihletben, szerinte szakrális. Először a ritmust hallja és úgy csúsznak kifele az ajándékba kapott sorok, de igyekszik megragadni azt a pillanatot, amikor már hozzányúlhat a nyersanyaghoz, akkor írja meg, amikor beérett. Folyóiratokban, antológiákban publikált, tavaly pedig önálló gyerekverskötettel jelentkezett, Képzeld el! címmel, hozzá a színes illusztrációkat maga készítette. Tehetségére felfigyeltek muzsikus fülek is, a InternetVersFesztiválra Olajos Gábor zenésítette meg verseit, köztük az Őszi eclogát, amiben Miklós és Fifi hexameterben beszélgetnek, és ebben a könyvben is benne van. CD-je készül. Szóval figyelemre méltó a Vörösbegyek nyugalma. Végül, de nem utolsó sorban, hatására kedvem támad újra Radnótit olvasni.
Hétvári Andrea: Vörösbegyek nyugalma, drága Fif! Napkút Kiadó Budapest, 2012
2009. július 14. |
Olvasónapló Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet! A regisztrációhoz kattintson ide! A bejelentkezéshez kattintson ide! Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan. |
Hírek
A Körös Irodalmi Társaság jubileumi karácsonyi estjeIrodalmat a fa alá!Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba könyvbemutatója Békéscsabán Erős Kingát választották a Magyar Írószövetség elnökének Mától újra kikötőváros Kolozsvár Szerkesztőségi információ - címváltozás Több száz program a 25. Marosvásárhelyi Nemzetközi KönyvvásáronDarvasi László és a Magyar sellő BékéscsabánKonferenciával emlékeznek Oláh Jánosra a PIM-benBodor Ádám és Czakó Gábor részesült a Nemzet Művésze díjbanFehér Boldizsár kapta az idei Margó-díjat Két irodalmi Nobel-díjat jelentettek beMa kezdődik a Margó FesztiválSzabó T. Anna díjátadós estje BékéscsabánÖsszes
Versek
Prózák
Abafáy-Deák Csillag: VeronikaEgressy Zoltán: ÖtvenSzabó T. Anna: AlagsorsKontra Ferenc: A faun és a feketerigó Sántha Attila: Agyafúrt detektív nyomozSzil Ágnes: Egyforma, ugyanolyanTóth László: A fiatalember csúcsformábanDragomán György: Vulkánvizes lágytojásZombimedvék támadtak a migráns selyemfiúkraTemesi Ferenc: Méretségi vizslaKötter Tamás: BosszúvágyTóth Erzsébet: Én lettem volnaSzilasi László: Kései házasságHaász János: Apa csak egy voltÖsszes
Kritikák
Maradunk a FöldönAz azsagonjáróKínlódás és elragadtatás - Szabó T. Anna: HatárRendszerújra Hideg bűnök - Székely Csaba: IdegenekA tömeg- és a bolytársadalom veszélyeiLevelek a magyar hétköznapokrólMúlt(kút)ba merülés - Oláh András verseskötetéről Kárpátalja, a halott földTúl a teljességen - a 361°-rólNyelvek, világok, határok - Tóth László Wittgenstein szóvivőjérőlAz árulás testi kényszereRóni a kilométerek mondataitZsánertetoválások kontinense - Horváth Benji: A dicsőséges Európa Összes
Esszék, tanulmányok
A kétfejű fenevad ősbemutatója a TérszínházbanMese és filozófia Weöres Sándor drámáibanKép és identitás Weöres Sándor Le journal című versébenOrpheusztól Próteuszig Kong a gong - Napmetaforák Kassák Lajos kötetébenGyóni Géza költészetérőlAz önelvesztés és önkiteljesítés formái Ady Endre szerelmi lírájábanA költői beszédmód és szereptudat új formája: a Végvári versekVallásos motívumok Krúdy Gyula ifjúkori elbeszéléseiben„Ami belőlem az írás szűrőjén áthatol” „Beszéld át velem” - Három emblematikus szöveg a közelmúlt istenes irodalmábólZalán Tibor Papírvárosai Térey János verses regényei és az irodalmi hagyományFerdinandy György: Könyvheti megnyitóÖsszes
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő Győrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓBartis Attila: RendezésV á r k e r t i J u l i s k a, avagy a szerelmi bűzfészekPotozky László: SztrodzsegonSzil Ágnes: MindenáronZalán Tibor: A fáklya kialszikVörös István jeleneteiHáy János drámájaÖsszes
A jó tanuló felel
Falvai Mátyás Karinthy Frigyesről Miklya Anna Mikszáth KálmánrólBene Zoltán Tömörkény IstvánrólSopotnik Zoltán Nagy LajosrólPotozky László Franz KafkárólCsepregi János Csáth GézárólDemény Péter Mikszáth KálmánrólKrusovszky Dénes NovalisrólBabiczky Tibor Krúdy GyulárólMaros András Gelléri Andor EndrérőlÖsszes
Tündérkert
Kiss Tibor Noé: Tovább és továbbSopotnik Zoltán: Megismerni a metafizikátHorváth László Imre: Kedvenc olvasmányaimMaros András: Pisti és VerneTallér Edina: BowieÁfra János: Nem érteni és megszeretniTóth Kinga: TülkölniFerdinandy György: A művészet a sérültekéSzilasi László: Nem tudom...Csabai László: Hitetlenül hinniÖsszes
Bejelentkezés
|