Szepesi Dóra

Hétvári Andrea: Vörösbegyek nyugalma, drága Fif!

„Keresni. Keresni kell a szépet!" - mondta Gyarmati Fanni Hétvári Andreának, amikor találkoztak. A könyv hátsó borítóján felidéződik egy részlete ennek a különös eseménynek, amikor a fiatal költőnő találkozott Radnóti feleségével, az idén 100 éves Fifivel.

Keresni kell a szépet, igen, aztán megtalálni, aztán belőle valami újat, frisset alkotni és tovább adni. Ezt tette Hétvári Andrea. Megihlette a Radnóti házaspár élete, szerelme, és persze a művek, amik ránk maradtak. Ami meg nem maradt ránk, azt kitalálta ő: megírta Fanni naplóit. Rendkívül izgalmas ötlet női szemszögből látni Fifi és Miklós hétköznapjait, egy félig fiktív, félig dokumentum értékű - félig prózai és félig verses - naplóban. Versciklusnak indult, csak úgy, ám amikor verstantanára, Vilcsek Béla javaslatára elolvasta Radnóti naplóit, kapcsolódott hozzá, „szétírta", és a mű szinte magától alakult, ahogy tükröztette a női lélekben.

„Őket mindig nagyon szerettem, megragadó a köztük lévő viszony." - vallja Andrea.

A naplóbeli Fifi titokban ír, versekben fejezi ki kötődését, fájdalmát. Dokumentum értékű, de több annál, mintha miniatúrák lennének, és benne az ő drámájuk. Például tényleg voltak Párizsban, a Louvre-ban, valóban a kortárs művészekkel barátkoztak, a hétköznapjaikat azonban tovább gondolja a szerző. Vannak benne vendégsorok a Radnóti naplóból, verseiből, de minden úgy, ahogy a nő látja. Fanni festeni akar, összefonódik a vers, a dal meg a festés. A borítót Andrea tervezte és ő választotta ki az illusztrációkat Szondi György hangulatemelő, fekete-fehér fotóiból.

A százhúsz oldalas utazás 1934. július 8-án kezdődik, az utolsó bejegyzés pedig 1943. március 28. napja. „Drága délelőtti kézírását olvasom" - így indul a könyv. Elgondolkodtat, hogy mikor írtunk utoljára kézzel?  Mennyi finomságot, intimitást veszítünk azzal, ha elhagyjuk a kézírást! Ez a könyv olyan, mintha kézzel írták volna, mindaz jellemzi, ami egy kézírást: személyesség, törődés, gondoskodás, együttérzés - mintha a (társ)alkotók keze nyoma is benne volna. Benne is van! Közös kreativitásukból új minőség születik, akár egy közös akvarellen. Milyen is ez a festmény? Megragadott egy szóösszetétel: a francia tájról azt írja Fanni, hogy „fegyelmezetten buja". Hát lehet ilyen? Van egy kis feszültség e két fogalom között, de csak annyi, amennyi az alkotást beindítja és a figyelmet fenntartja. Radnótira is olyan jellemző ez: emelkedettség, finomság, mégis harsogó életöröm. Bármilyen rövidre volt szabva közös életük, bármennyire is tragikus véget ért történetük, megmaradt a lényeg, a finom inspiráló energia. Életük, művük nekem most e könyv által azt sugallja, hogy így érdemes élni, mondhatni, „fegyelmezetten buján". Hiszen a művészet is erre tanít: a lehető legtöbb pillanatot éljük meg intenzíven, avassuk örökkévalóvá, és megtisztítva (katarzis) mutassuk be, mutassuk fel. „Keresni kell a szépet!" - ahogy a 100 éves Fanni mondja. Fiktív naplójában pedig olvasom, hogy egyszer utazás közben bemennek hűsölni egy kis kápolnába, és megállnak a félhomályban - a színes üvegablakokon keresztül beszűrődő fény áhítatot teremt... E könyv prizmáján keresztül nézve, nekem úgy tűnik, mintha még ott állnának a beszűrődő fényben...

Hétvári Andreáról keveset tudunk. Magyar-könyvtár szakos. Büszke dédnagyapjára, Dombay János régészre. Kötött formában írja a verseket, hisz az ihletben, szerinte szakrális. Először a ritmust hallja és úgy csúsznak kifele az ajándékba kapott sorok, de igyekszik megragadni azt a pillanatot, amikor már hozzányúlhat a nyersanyaghoz, akkor írja meg, amikor beérett.  Folyóiratokban, antológiákban publikált, tavaly pedig önálló gyerekverskötettel jelentkezett, Képzeld el! címmel, hozzá a színes illusztrációkat maga készítette. Tehetségére felfigyeltek muzsikus fülek is, a InternetVersFesztiválra Olajos Gábor zenésítette meg verseit, köztük az Őszi eclogát, amiben Miklós és Fifi hexameterben beszélgetnek, és ebben a könyvben is benne van. CD-je készül. Szóval figyelemre méltó a Vörösbegyek nyugalma. Végül, de nem utolsó sorban, hatására kedvem támad újra Radnótit olvasni.

Hétvári Andrea: Vörösbegyek nyugalma, drága Fif! Napkút Kiadó Budapest, 2012

 Főoldal