Becsy András
Vizespohárnyi
Vizespohárnyi kávé, persze
tejjel, jó sok cukorral, másként,
magában utálom a kávét,
és mindezt negyed hétkor, percre
pontosan így – fosbarna kávé,
egy langyos lötty kelt reggelente,
ezüstfüst nyújtózik felette,
a parázsló cigarettáé.
Megint vacakolt ma a tűzhely,
mondja Kati, s hogy már elege
van, oda az első fekete,
ez már új, legalább nem hűlt el,
bólogatok – mint minden más itt.
– kotyogónk meggyötörten ásít.
*
Egytálétel, egy tökfőzelék
talán, vagy más, de ilyenféle
kellene most majd hétvégére,
hozzá semmi, vagy lehetne még
fasírt dísznek, de most nem feltét-
lenül fontos még az sem, ráér,
rakás műszak utáni tányér
lesz konyhapultunkon a feltét.
Minden mosatlant már kihoztam,
fölöttük görnyedsz, fáj a hátad,
leetted, kérded, a ruhádat?,
– közös dolgunkon mennyi kosz van?
s míg csurgatónkat rakod rendbe,
vizet csap vissza rád a csempe.
*
Le kéne cserélni már a tűzhelyet,
a víz alig forr fel, fuldoklik tőle
a kávénk kis kotyogója, ha lehet,
minél előbb, olyan villanysütőre
gondoltam, meg egy mosogatógépre,
tudom, van víz, csetresnek súrolója,
de képzeld el, a tányérokat végre
nem fáradtan tennéd a csurgatóra.
Olyan kéne nekünk, melynek a lángja
egybeégetne bennünket, egy fáklya,
legyen a mitől-nek fűtőértéke,
s forralnánk nedveinket száz fokosra,
hogy megégett dolgainkat lemossa.
Csak ami most. Ne ezt. Cserélni kéne.
*
Kati ledobja táskáját a
fotel kopottas ülésére,
mellérogy, itthon vagyunk: vége,
kabát még rajta, fáj a háta,
holnap szombat, merőkanálnyi
levest mer majd a mélytányérba,
hozzá cérnametélt és répa,
aztán lapostányérra bármi,
mondjuk, fasírt, krumpli, főzelék,
csak hús, liszt, krumpli legyen elég,
piaccal kezd majd holnap reggel,
de hagyjam most, nem tud felállni,
péntek, vége, vizespohárnyi
kávé kéne cukorral, tejjel.
Megjelent a Bárka 2019/4-es számában.
