Tompa Gábor
Juhtyúb rátalál Mítyúkra
kortárs ballada Arany János bottal ütött nyomán
Szól a mobil, messze cseng a szomszédban,
nem veszi fel senki, mert most ebéd van,
idegesek a gyerekek,
ugyan bizony ki lehetett?
s körülülik nagy morcosan
a gőzölgő leveseket.
Lassaban, hé! A sapkákat levenni!
Nem kell mind a finom velőt megenni...
várjatok a pirítósra,
másodiknak ott a sóska,
de már késő: befalt mindent
Emi, Gremi, Granny s Jóska!
Lisztes Emi elhízásra hajlamos,
azt gondolja, nem bírná el a Maros,
búslakodik is eleget,
fürdő-bugyit sose vehet,
nagy a hőség, már úszhatnék,
de csak ruhákat tereget.
Gremi ül a laptopjával mellette,
s miután a melltartóját levette,
önzetlenül böngészkedik,
fogyókúrás receptekig
nővérének mindenféle
alkalmazást előkerít.
Kürtös Marci éjjeliőr a Mall-ban,
találgatja, Lisztes Emi épp hol van,
fészbukozik bizonyára,
nem gondol a babájára,
mindenféle pajzánságról
cseveg, be nem áll a szája.
Hiába csöngette meg ma délután,
jó számon, hisz rajta van a cédulán,
amit Emi akkor adott,
midőn hűséget fogadott,
miután egy gyanús ügyben
retiküljében kutatott.
Felbőszíti Marcit ez a gondolat,
mélyebben, mint Kazinczyt a Mondolat,
előkapja új tabletjét,
s vigyázva, hogy meg ne lepjék,
társkeresőre kattintja
fénysebességű iPadjét.
Amint belép diszkréten a Juhtyúbra,
meglátja, hogy ott riszál a Mítyúkja,
rémtörténetet fabrikál,
hogy minap a Nyugatinál
erőszakkal tapogatta
Ferkó, s tovább fantáziál.
Megállj, Emi! Forrong a vér Ferkóban,
s úgy ahogy van, szolgálati szerkóban,
felpattan a metalizált
Hondájára, mivel kizárt,
hogy egy napot várjon amíg
tisztázza e históriát.
Lisztes Emi felöntött a garatra,
a lányoknak szólt, hogy inkább maradna,
de sértődve búgta Gremi,
nem azért keresett neki
egész este csajos lokált,
mely bánatát feledteti.
Így kerültek az ökrösi diszkóba,
hol nincs más csak román sör és piskóta,
de a DJ debreceni,
saját blogja is van, Gremi
jól ismeri, híres ember,
Eminek is fog tetszeni.
Lovas Tomi, mert így hívják a DJ-t,
eloszlatja gyorsan Emi kétségét,
első percben lesmárolja,
derekát is átkarolja,
tánc közben az első füvet
saját kezével sodorja.
Később, mikor szédelegve lelépne,
piros Mazda vág be Emi elébe...
„Beléd teszem kis kezem ma,
enyém leszel Lisztes Emma!” –
hallja még, de itt megszakad
a film, forog a gyehenna.
Zúg a Honda, száguld lent az ötösön!
De javítják épp a pályát Ökrösön –
Kürtös Marci jobbra bevág
gödrös útra, nincs holdvilág,
s a ködfátyol mögül hall egy
nyugtalanító muzsikát.
Majd két fényszóró gyúl szemből váratlan,
Marci elfordítja arcát fáradtan,
kapaszkodnék, de nincs mibe,
feje szédül s egyszeribe
a magasból piros ajtó
csattanva tárul elibe.
Azon belép s fényességet lát messze,
megvárja, hogy Lisztes Emi ébressze,
de csak távoli az ének:
ti leányok ne tegyétek,
inkább maradjatok innét,
ne tegyétek, ti legények.
Emberi nyelvtan
Sok férfi gyarló,
és sok nő is gyarló,
sok férfi-nő is gyarló
és sok nő-férfi is gyarló.
Sok férfi kedves,
és sok nő is kedves,
sok férfi-nő is kedves,
és sok nő-férfi is kedves.
Sok férfi férfias,
és sok nő is férfias,
sok férfi-nő is férfias,
és sok nő-férfi is férfias.
Sok férfi nőies,
és sok nő is nőies,
sok férfi-nő is nőies,
és sok nő-férfi is nőies.
És így tovább,
és így tovább,
és így tovább,
és így tovább.
Miért tehát az általánosítás?
Az ige igeszerű,
a főnév főnévszerű,
a melléknév melléknévszerű,
a névmás névmásszerű,
a névelő névelőszerű,
a rag ragszerű.
És így tovább… Tán egyszerű?
Kivéve, ha nem az.
Megtanulni a titkot, az embert.
És tisztelni tünékeny
emberi nyelvtanokat.
Megjelent a Bárka 2020/6-os számában.
