Versek

 

 

 

 

 

Kemény István



A szempár



Zárójelenet, főcímzene,

már ismerős,

már vége mindjárt.


Világát szemléli meg vele

még utoljára

a szempár.


A hős arca a nagytotálban

felolvadt, felforrt,

felhőcske, elszállt.


Üres hegycsúcsot, elhagyott tájat,

bolygót néz holddal

a szempár.


Csillagok, űr, a VÉGE szó,

stáblista, kész

a leltár.


Én Istenem,

jó Istenem,

becsukódik már.




Elszámolás

 


Ezzel a zajjal fordultam hozzá:

Az értelmét kérem az életemnek.

És ő ezzel a csönddel válaszolt:




Megjelent a 2012/3-as Bárkában.

 


 

2012. június 04.
Kopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Lövétei Lázár László: SzervraktárMarkó Béla verseiFinta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatok
Ecsédi Orsolya novelláiTóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás ember
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png