Prózák

"Az apám igazi férfi volt. Két méter magas óriás. Szerette az alkoholt, a munkát, a nőket és engem. Nem lehetett neki visszabeszélni, visszakézből adta a pofont"
"Én addig nem tudtam, hogy az anyám szép, csak a nagyanyámtól hallottam folyton, mert az ember nem vizsgálja, hogy az anyja szép nő-e vagy sem, az anya az anya, nem nő"

„Itt politika van, nem hízás. Délelőttönként egy kopasz fejű ember, akinek Béla bácsi a neve, de Baranyai elvtársnak kell szólítani, előadást tart az alakulótéren, tinektek törökülni kell, ő meg áll...
"Anyám a legintelligensebb ember, akit csak ismerek, de tárgyként kezeli az embereket, és a legnagyobb jószándékkal sem feltételezi, hogy a közelében élőknek érzelmeik is vannak"

"nem vagyok biztos például abban, hogy Fernando Torres tisztában van vele, hogy éppen történelmet ír" - Egressy Zoltán utolsó írása a labdarúgó Európa-bajnokságról
„Ez itt a vad jelen, s ebben a jelenben már csak remekműveket érdemes írni, mert eljött a teljes írói függetlenség kora" (Temesi Ferenc könyvheti megnyitóbeszéde)

„Azt szokta mondani, velem tudsz beszélni, anyáddal tudsz beszélni, az Úristennel tudsz beszélni. Mással meg minek. De ezt csak viccből mondja."
"Fogod magad, felteszed a facebook-ra, hogy főztél egy paprikás krumplit, egy órán belül harmincan lájkolják. Ne mondjátok, hogy nem esik jól!"
„A festő az érintetlenség és a megérintettség határvonalán vesztegel, szégyenlős, alig fiatal ember. Sprőd mindmegannyi mozdulata, miként a testnyi méretű lelkét kitöltő fizikuma is az"
A Bárka 2012/2-es számában megjelent Öröklélek című elbeszélésével köszöntjük a friss Jászai Mari-díjas békéscsabai színművészt