Prózák
„Ide-oda kattintgattam a rettenetes drámák között, és minden oldalbetöltéssel egyre inkább elhittem, amit Julcsi írt. Visszaváltottam, és írni kezdtem neki, összevissza.” Haász János novellája.
„Látszott a gondos kéz munkája, amely olyan hangulatot teremtett, ahol valamiért sosem lehetett érezni az egyedüllétet. A magányt. Még akkor sem, ha valóban egyedül maradt odahaza az ember. Igen, a...
„MEGVAGYOK. Valahogy hazakínlódtam magam a Határőr útra. Nem csupán néhány karcolással, az igaz: tele véraláfutással a szemzugom meg a homlokom. A szemem alján minden karcolás olyan vészesnek látszik...
„Kicsit hallgattak, majd intett nekik, haladhatnak tovább, már a nagyszobába, s ahogy Zsolt belépett oda, bent megannyi táncos keretes képét látta a falon. Anna majdnem sikoltott. Plakátok! Színházi...
„Ki fogja ezt majd egyszer csinálni, ha ők nem lesznek? Ezt egyébként nem én kérdezem, dédi szokta mindig nekem szegezni a kérdést, hogy tanuljam meg a disznóvágást. De ha csak egy vödörrel...
„Megbánjátok még, hogy ellenálltatok az optimizmus tanának! Elhoztam nektek a szőlővesszős, nektáros jövendőt, de nektek nem kellett, csak ültök itt önnön búslakodásotok büdös pocsolyájában…...
„Kikísérem J-t a kertkapuhoz. Amikor indul, ráver a biciklinyeregre, mintha a szamara tompora volna. Még visszafordul, és figyelmeztet, hogy dugjak csavart a purhabos szifon szórócsövébe, ha nem...
„Ahogy meg akart fordulni, a fegyveréért nyúlt, Iván lőtt egyszer, majd megint. Pont ugyanarra a pontra, az idős tiszt szívét találta el, az kiáltás vagy nyögés nélkül, némán zuhant a lányra.” Béres...
„Nem tudni, hogy ki és mikor írta fel a falra a hely nevét. A névválasztást talán a nyugati filmek inspirálták, talán csak ironizálni, gúnyolódni akartak, amikor a jólétet és a gazdagságot jelképező...
„A hangjában bujkáló irónia nem tudja eltüntetni a belőle áradó jóindulatot. Mégis megijed, hirtelen mozdulattal betolja a padba a könyvet. Nem válaszol. Csak lehunyja a szemét, szorosan lezárja,...
