Podmaniczky Szilárd

Csodálatos utazás

- filmnovella -

1. jelenet

Ott ülök a vonaton a Déli-pályaudvaron, van még öt perc az indulásig. A mellettem lévő ülés magasított gyerekülés, arra is pakolok. Vettem magamnak két zsömlét meg két liter vizet, mert éjjel lemészároltam magam egy házibulin. Legszívesebben délutánig aludtam volna, de csörgött a telefonom, hogy menjek haza, mert az éjszaka kiszakították a macskák a kerítést.

Kettő percbe' biztos voltam, hogy késünk, mert már el kellett volna indulni, amikor ez a kockás hapsi fölugrik a vonatra. Úgy izzad, mint egy kenguru, a haja a homlokába tapadva. Van nála egy bazinagy doboz, viszi hazafelé, mint valami kincset.

Először nem nagyon érdekel a doboz, de ahogy leül oldalt a biciklistáknak fönntartott székre, folyton a dobozra csúszik a tekintetem. Azon is egy színes ábrára, alig tudom kivenni, hogy egy lombszívó. Ősz van, vissza haza lombot szívatni.

Egyre csak iszom a vizet, mert ilyenkor nem kell kijárni a budira, valahogy kiégett belőlem az éjjel az összes hidrogénoxid. A fene enné meg azt a rohadt dobozt, most is azt látom magam előtt.

Utazunk már vagy egy órája, mikor föláll a pasi, és rám bámul.

Legyen szíves, vigyázzon már a dobozra, amíg kiugrok pisilni!

Persze, menjen csak.

Ott ülök és vigyázok a dobozra, és nézem.

Egyszer csak nyílik az ajtó, és belép rajta egy hatalmas fickó terepszín ruhában, fogja a dobozt és elindul vele.

Hé, álljon meg, hova viszi azt a dobozt!?

Mi köze magának ahhoz?

Elkapom a doboz oldalát és rángatom vissza a kezéből.

A nagydarab fickó elengedi a dobozt, és tiszta erővel a pofámba vág. Sötét.

2. jelenet

Ülök a helyemen és nézem az elfutó tájat, föláll a pasi mellettem, és a szemembe néz.

Legyen szíves, vigyázzon már a dobozra, amíg kiugrok pisilni.

Persze, menjen csak.

A pasi kinyitja az ajtót, aztán a peronajtót is, és kiugrik a vonatból a mezőre.

3. jelenet

Ülök a helyemen és nézem a dobozon a lombszívó ábráját, a pasi már nincs mellette. Nézem az órám, dörgölöm a térdem, megy az idő, jön a kalauz.

Ne haragudjon, nem látta véletlenül azt a férfit, aki itt hagyta ezt a dobozt? Már vagy húsz perce elment pisilni.

Hogy nézett ki?

Ilyen középmagas, kopaszodó, a haja rá volt izzadva a fejére, és ilyen piros kockás favágókabátot viselt.

A kalauz gondolkodik.

Emlékszem, kezeltem itt a jegyét, de azóta nem láttam. Ne izguljon, visszajön.

4. jelenet

Ülök a helyemen és nézem az órámat, egyszer csak nyílik az ajtó, és egy rendkívül csinos nő lép be rajta, egy pici kutyát vezet pórázon. Megáll, szétnéz, aztán hozzám fordul.

Ne haragudjon, szabad itt ez a hely a doboz mellett?

Hát!?

Hezitálok, mert foglalt, de ki az a marha, aki egy ilyen csajt visszautasít.

Szabad.

A csaj leül, ölébe veszi a kiskutyát, és szemérmesen nézi a földet. Én meg nem bírom ki, és nem a tájat nézem, és nem is a dobozt, hanem a csajszi formás lábait, a fenekén feszülő vérvörös szoknyát. Akkor hirtelen a szemembe néz, és azt mondja.

Egyedül utazik?

Igen.

Nincs kedve?

Mihez?

Unatkozom.

Hát. Nem is tudom.

Jöjjön, kimegyünk a toalettre!

De az borzasztóan mocskos egy ilyen csinos nőnek.

Nem baj, közben úgyis olyan állatias vagyok.

Hát. Csak megígértem, hogy vigyázok erre a dobozra.

Hozzákötöm a kutyát.

A kutya hangosan ugatja a dobozt, a nő érzékeny ujjaival simogatja a kutya szőrös buksiját.

Mi van benne?

Lombszívó.

Hát, jó. Maga tudja.

A csajszi föláll, és tovább megy a szerelvényben.

5. jelenet

Odakint a mezőn vastag sugárban vizel a favágókabátos férfi.

6. jelenet

Óvatosan benyitok a vécébe, a csaj rúzsozza a száját a tükörben.

Na, mi van, meggondolta magát?

Igen.

Akkor gombolja ki hátulról a szoknyám, aztán álljon be a sarokba, csak úgy lesz elég hely, hogy előrehajoljak.

Kigomboltam.

A csaj a derekára húzza a szoknyát, letolja a fehérneműt, és előrehajol.

Jöhet, mókuska, a lompossal!

Egy kis türelmet.

Mi van? Még nem állt föl?

Egy kis türelmet kérek.

Ne gatyázzon, mert elélvezek!

Megcsókolhatom?

Mi?

Akkor jobban megy.

Várjon, inkább hátranyúlok.

Az is jó lesz.

Na, alakulgat. Innentől magára bízhatom?

7. jelenet

Fut a mezőn a férfi piroskockás kabátban, éppen csak eléri a vonat utolsó kocsiját, és fölugrik.

8. jelenet

Ülök a helyemen és nézem a dobozt. Nyílik az ajtó, bejön a férfi a piros kabátban. Velem szemben a csinos csajszi és a nagydarab férfi terepszínű ruhában, egymás kezét szorongatják. A kabátos végignéz rajtuk, aztán hozzám dumál.

Köszönöm.

Szívesen.

Leül a doboz mellé, és kiemel belőle egy szál gyertyával díszített, krémhabos születésnapi tortát. A csajszi szépen a tortára mosolyog, megsimogatja pici pocakját.

Én meg megiszom a két liter víz maradékát.

Megjelent a 2011/3-as Bárkában.