Papírhajó - Mentőöv

2956406.jpg

 

Pusztai Ilona

„Édes és hetyke dráma”

 

A Holnap Kiadó új sorozatának, az Irány a színház!-nak harmadik darabja, Acsai Roland Viharja és László Noémi Vízkeresztje után Tallián Mariann Cyranója.

Ahogy a kiadó operasorozatánál, itt is szembeszökő, hogy hiányzik az egységes koncepció, milyen korosztálynak, milyen célból szánják a sorozatot. Az átdolgozó szerző műveltségétől, szakmai tudásától, írói kvalitásától függ a végeredmény, ami igencsak egyenetlenné teszi a sorozat színvonalát. Acsai Roland Shakespeare darabját mulatságos állatmesévé költötte át, a kisiskolásokat megcélozva, László Noémi pedig a vígjáték tartalmát szorosan követve a Lamb-testvérek Shakespeare-meséinek szellemében készítette el átiratát, kiskamaszok számára.

Adódnak a kérdések: sikerül-e a sorozatnak megtalálnia helyét és szerepét? Mennyire tudja megszólítani a gyerekolvasókat? Az átiratok mennyiben tudják segíteni az eredeti darabokkal való ismerkedést, mennyiben járulnak majd hozzá azok befogadásához, vagy megmaradnak az ötletszerű, zanzásított történetmesélés szintjén?

Tallián Mariann inkább László Noémi koncepcióját követi, mind a darabhoz való viszonyában, mind az olvasói célközönség tekintetében. Ez a szöveg is megtartja az eredeti darab helyszíneit, szereplőit, kisebb eltérésekkel. Egyetlen fontos változás, hogy Cyrano barátjának, Le Bret-nek nevét (az elnevezés talán breton származására utal) egy franciásnak ható halandzsaszóra, Lölére cserélte. A névváltoztatás célja azért is kevéssé érthető, mert a többiek neve mind változatlan formában szerepel; szerencsésebb lett volna vagy meghagyni ez esetben is az eredeti elnevezést, vagy a figurát jellemző beszélőnevet keresni a francia névváltozat helyett. (Itt jegyezném meg, mivel gyerekeknek szánt kiadványról van szó, célszerű lett volna egy a francia nevek magyar ejtését magyarázó szószedetet beilleszteni a könyvbe.)

A cselekmény is követi az eredeti történetet, de Tallián Mariann csupán a darab szerelmi szálát bontja ki, amitől Rostand könnyeden szellemes színművéből szentimentális melodráma lesz. A pergő cselekménytől, sziporkázó nyelvi tűzijátékoktól, szócsatáktól megfosztott átiratot telezsúfolta hosszú leírásokkal, amelyek a mai vizuális kultúrán nevelkedett fiatal nemzedék számára minden bizonnyal megnehezítik majd a befogadást. De még ennél is nagyobb probléma, hogy néhol a mívességre való törekvés akaratlanul is szokatlan és bizarr szókapcsolatokat eredményez: „a belváros sikátorainak cirádás útvesztője”, „gyűlölöm a felszínes észjárást”, „reklámoktól hemzsegő hirdetés” vagy a talpnyaló ember jellemzéseként: „fennhordja az orrát, de hátsóját mutogatja”.

Pozitívumként értékelendő viszont, hogy Tallián Mariann sűrűn idéz Rostand drámájából, amely remélhetőleg sok gyerek számára csinál kedvet az eredeti darab elolvasásához.  Fejezetcímekként is egy-egy a darabból odaillő idézetet választott, és az egyes fejezeteket egy-egy hosszabb idézettel, leginkább Cyrano közismert monológjaival vezeti fel. Ám még szerencsésebb lett volna ezeket a darabból vett részleteket beépíteni az átirat szövegébe, sőt még többet idézni. Egyrészt mivel nem biztos, hogy a darabbal csak most ismerkedő gyerekolvasók minden esetben értelmezni tudják az eredeti szövegrészek és Tallián Mariann meséjének kapcsolatát, megértik az összefüggések hálózatát. Másrészt a helyükről kiragadott szövegrészek elveszthetik hatásos dramaturgiai funkciójukat, mint abban a rostandi bravúrjelentben, mikor Cyrano egy balladát költve győzi le kardpárbajban ellenfelét. De érdemes lett volna Cyrano és Christian szópárbaját is Ábrányi Emil szellemes fordításában idézni, visszaadva ezzel a darab humorát, mert Tallián Mariann riposztjai bizony vérszegényre sikerültek: „Az a színész?  Akinek a hasa akkora, mint egy hatalmas orr, ami ha tüsszög, a Szajnát is kirekeszti vele?”

De ennél is nagyobb hiányosság, érthetetlennek tűnik, hogy a dráma magyar fordítójának nevéről és szerepéről még említés sem történik. Már csak azért is illett volna erről szólni, mert a magyar fordítás már a párizsi bemutatót követő évben elkészült, és azóta is töretlen sikerrel hangzanak fel Ábrányi Emil verssorai a magyar színpadokon, amit az is jelez, hogy számos sora szállóigévé vált az idők folyamán – Várady Szabolcs is elismeri, a magyar Cyrano nyelvi virtuozitása felülmúlja az eredetit. A kötet bevezetőjében ugyan – megint csak dicséretként – Tallián Mariann kitér Rostandra és a Cyrano bemutatásának körülményeire, valamint a dráma főhőséül szolgáló francia katonatiszt, költő-filozófus Cyrano de Bergerac személyére, ezek mellett itt lett volna érdemes a fordítóról is megemlékezni. Sokat levon viszont a bevezetés értékéből, hogy Cyrano valódi alakja összemosódik a darabbéli alakkal: így lesz belőle romantikus szabadsághős, reménytelen szerelmes, duhaj párbajhős. Pedig Roxán alakja is és a darab alapját adó szerelmi háromszögtörténet teljes egészében Rostand írói zsenijét és fantáziáját dicséri. Alig esik szó a bevezetőben viszont az írói munkásságáról. Említés sem történik leghíresebb és máig élvezhető szatírájáról, az Holdbéli utazás címűről, amelyre pedig is többször hivatkozik darabjában. Ehhez köthető e színmű egyik mulatságos epizódja is – ami sajnálatosan szintén kimaradt az átiratból –, mikor az éjszaka leple alatt Cyrano magát holdbéli embernek kiadva tréfálja meg a Roxán kegyéért epekedő grófot. Ahogy az ötödik fejezet címeként választott idézet is célzás erre a műre: „Fantáziám a holdban egyet fordul. / És könyvet írok róla, semmi másért,/ Csak a bolondos, kedves utazásért!”. Sajnálatos, hogy az elmaradt magyarázat híján a gyerekolvasók számára nagy valószínűséggel el fog sikkadni ennek az utalásnak az értelme.

Rostand művét az érte rajongó Vas István nevezte „édes és hetyke drámának”, és a költői bonmot találóan jellemezi Tallián Mariann Cyrano-átdolgozását is. Ami a szövegben hiány, azt talán pótolják Igor Lazin rajzai. A groteszk hangulatú, karikatúraszerű illusztrációk ellenpontjai ennek a szentimentálisan érzelmes prózának. 

 

(Cyrano, Edmond Rostand Cyrano de Bergerac című drámája alapján írta Tallián Mariann, Igor Lazin illusztrációival, Holnap Kiadó, Budapest, 2022, 160 oldal, 2900 Ft)                   


 

Főoldal                      

2023. március 30.
Kopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Magad lehetszHáy János: TermoszBíró József verseiKürti László versei
Kovács Dominik – Kovács Viktor: Lesz majd mindenKontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnekEcsédi Orsolya novelláiTóth László: Búcsúzó
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png