Megkérdeztük a „karanténban”
Szálinger Balázst
Amikor beütött a vírus-krach, sokan azonnal valami járványtematikájú olvasmány után nyúltak: pestis, bezárkózás, világvége. Neked mi volt az első „könyves” reakciód, miket olvastál akkoriban?
Sajnos nem nagyon tudok olvasni, felrobbant a jól megszokott munkarendem. Amióta tart ez a dolog, ideiglenesen kiköltöztünk a fővárosból, és hát új közeg, új szabályok, új időbeosztás – a munka sínylette meg legjobban a helyzetet. Mikes törökországi leveleit olvastam egy darabig, a korszak költészetével együtt. Most Tolnai Lajostól A polgármester úr van a kezemben, egy munka miatt. És jó pár friss verset is kapok emailben költő barátaimtól.
Mások filmekkel, sorozatötletekkel jöttek, virtuális színházat, karanténkoncerteket ajánlottak, láthatóan felértékelődött a különféle médiaszolgáltatók szerepe is, özönlöttek a címek: mintha egy nagy mozivá alakult volna a világ. Tény, bőséges a kínálat, ha az ember tényleg ráér – te ráértél? Milyen jó sorozatba vagy filmbe futottál bele, milyen színházi produkciót, koncertet láttál, amelyet szívesen ajánlanál nekünk?
Őszintén szólva semmilyen, a karanténdivatba illeszkedő kulturális tartalmat nem fogyasztottam az elmúlt két hónapban. Egy-egy netes viszketegségben szenvedő kolléga (nem csak irodalmár, de zenész, humorista, színész) dolgába persze belefutottam, némelyik olyan fájdalmasan élvezetes, hogy nem tudok nem visszatérni rá nap mint nap.
És mit írtál vagy írsz ezekben a napokban-hetekben?
Egy jelenetvázlat egy zenés Szűcsinger-mesejátékhoz, egy darabötlet, egy félig megírt cikk (a Bárkán megjelent sorozatom folytatásaként) és sok inspiráló SMS, ez sajnos nem sok. Szerencsére jó sok jegyzet és ötlet. De az itteni életben még nem találtam meg az olvasás vagy a munka helyét.
(Kérdezett: Kiss László)
