Darvasi Ferenc
A munkanélküliség és a pecázás rejtelmei

Április 17-én a Bárka (Elek Tibor, Grecsó Krisztián, Kiss László, Kiss Ottó, Szabó Tibor) volt a vendége a MU Színház műKEDDvelő nevezetű programsorozatának. A fővárosban utoljára évekkel ezelőtt “bemutatkozó” folyóirat estjére megtelt a kiváló alternatív- és táncszínházi előadásairól ismert budai teátrum kiállítóterme – az esemény, köszönhetően a jobbára szakmabeliekből, ismerősökből álló közönségnek, mégis bensőséges, családias hangulatban zajlott le. Kezdésként, ahogyan az már csak lenni szokott a bevett koreográfia szerint, Elek Tibor ragadta magához a szót. A főszerkesztő a lap céljainak, küldetésének megfogalmazását ezúttal egy-két mondatba sűrítette, felvezetésében most inkább a Bárka nemrégiben elindított, internetes oldalára hívta fel a figyelmet, melynek létrehozását – talán mondanom sem kellene – az irodalomolvasás ha nem is megváltozott, de szépen lassan változó szokásai, a világháló szerepének növekedése indokolták. A barkaonline.hu rovatainak felvázolása és a weblap némely, fontosabbnak tartott cikkének megemlítése után két fronton zajlottak tovább az események: Elek Tibor minden egyes szerzőnek feltett néhány informatív jellegű kérdést, amit a meginterjúvolt alkotó felolvasása követett.

A főszerkesztő és az írók párbeszéde persze nem mellőzte a humoros elemeket sem. A diskurzusba elsőként bevont, Budapestre nemrég felköltözött Grecsó Krisztián például azzal a kérdéssel próbált megbirkózni, hogy a vidéki szerkesztőséget miért cserélte le a fővárosi munkanélküliségre, miközben azt is megtudhattuk, hogy mostantól, pesti lakosként ő a viharsarki folyóirat “előretolt éke”. A németre is lefordított Isten hozott szerzője ezúttal a Visszája stafírung című tárcáját olvasta fel, melynek főszereplőjén, Sárika bácsin [!] keresztül egy művelődési ház profilváltásának (néptánc és sakkszakkör helyett cipővásár és sztriptíz) mókás rejtelmeibe nyerhettünk betekintést.

Ezután az a Kiss Ottó következett, akinek a közelmúltban három könyve (Emese almája, Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután, A terepasztal lovagjai) is napvilágot látott, és aki néhány hete részt vett – Grecsóval együtt a Lipcsei Könyvvásáron, annak alkalmából, hogy a Csillagszedő Máriónak megjelent a német fordítása. Arra, hogy miként is van az, hogy valaki gyermek- és felnőtt könyveket egyaránt ír, Kiss Ottó egyszerűen megadta a választ: még az olyan szövegekben is, mint a Szövetek vagy a Javrik könyve, jelen van a gyermeki nézőpont. A bőrdzsekit viselő szerző végül az Emese almája néhány „szösszenetét” és az új Bárkában publikált gyerekverseinek egy részét osztotta meg velünk, de a legnagyobb sikert A terepasztal lovagjai lírabetétével aratta.
A három éve megjelent A ciprusi király című református iskolaregény írója, Szabó Tibor – Grecsóra reflektálva – azt fejtegette, hogy igazán szeretne munkanélküli lenni, úgy könnyebb lenne nagyprózával foglalkozni. Megtudhattuk azt is az új textusairól, és ez persze nem kis derültséget keltett a hallgatóság sorai közt, hogy valahogyan mindegyik a liliomtiprás felé húz. A Békés megyei lap online változatának szerkesztője a Mindenki azzal, amije. Tari Dénes utazása 3. című szövegét olvasta fel, amely a „lolitizmus” mellett a főzés misztériumába is elkalauzolt bennünket.
Kiss Lászlóról, azon túl, hogy ő viszont nem szeretne munkanélküli lenni, az is kiderült, hogy a régebbi szövegeit egyáltalán nem szereti felolvasni. Így most frissekkel, különféle állatokról és a futballról szólókkal érkezett, s máris bölcsebben mehettünk haza, hiszen a Szindbád nem haza megy alkotója, akinek „bővérű”, anekdotikus történeteit szintén pozitívan fogadta a közönség, arra is rávezetett minket, hogy Rómában mindössze három dolog számít: a Colosseum, a pápa és Totti.

A MU Színház rendezvényén egy „debütálásnak” is a szemtanúi lehettünk: itt és most történt meg első ízben, hogy Elek Tibor saját, szépirodalmi jellegű művel jelentkezett. A főszerkesztő a litera.hu weboldalon közzétett netnaplójának egy részét, a „bárkások” egyik kedvenc foglalatosságának, a pecázásnak az ecsetelésétől a filozofikus kérdésekig (“…ami körülöttem, az velem is történik-e [?]”) ívelő Sporikat olvasta fel, nagy közönségsikert aratva.
Az est folyamán az is kiderült, hogy a jelenlévő Bárka-tagok majd mindegyikének fog a közeljövőben megjelenni kötete: Kiss László munkája A virágárus lány és egyéb csodák munkacímmel, Szabó Tiboré A lányos apák puskája, Elek Tiboré Árnyékban és fényben, Grecsó Krisztiáné Doktor urak címmel vár kiadásra; Kiss Ottó a három, mostanában megjelent könyve után pedig egy regényen dolgozik, amelynek nagyjából az egyharmadával van kész jelenleg.
Az estet a közönség kérdései zárták. A vidéki írólét pozitívumairól és hátrányairól, és arról is szó esett, hogy mennyiben előny, ha egy szerkesztőség tagjai ennyire fiatalok, mint a Bárkáéi. De a találkozó – remek hangulatát talán azzal lehetne a legjobban jellemezni, hogy arra a kérdésre, miként lehet ügyesen megtalálni a különféle esztétikák közti középutat, hogyan lehet egy folyóirat nyitott mindenfelé és milyen ízlések, értékek, utak közt ingáznak a „bárkások”, Kiss Ottó pusztán annyit nyögött be halkan, hogy Békéscsaba és Gyula közt…