Gedeon József
34 év után
The Dark Side Of The Moon
Csendesen suhanok az autópályán Budapest felé. A rádióban a Jazzy szól- érzékeny embereknek. Kint ragyogó napsütés, május végi hangulat, pedig még csak április közepe van. A napsugár fehér fényét a tükör prizmája bontja fel vörös-narancs- sárga-zöld-kék- ibolya színekre. Éppen úgy , mint a legendás Pink Floyd lemez fekete borítóján a The Dark Side Of The Moon albumon. Koncertre megyek. 34 éves vágyam teljesülhet ma este, élőben hallhatom minden idők legsikeresebb rock albumát A Hold sötét oldalát. Roger Waters a Pink Floyd alapítója , aki 1965-től 1983-ig volt az együttes meghatározó tagja, lép fel ma este a sportarénában. Mikor megláttam a kisváros egyetlen könyvesboltjának kirakatában a fekete borítójú lemezt, 1973-at írtunk.17 éves voltam, fogékony és érzékeny az igényes zenére. Már hallottam az albumról, és tudtam, hogy azonnal meg kell venni, hiszen csak néhány érkezett az üzletbe. 180 forintba került, ami akkor nagy pénz volt, hiszen egy kezdő tanár 1700 forintot keresett. Hozzá kellett nyúlni a megtakarított zsebpénzemhez, de ezt nem lehetett kihagyni. Kezembe vettem a kihajtható borítót. Indiai kiadás, vastag kartonlap, nehéz bakelitlemez, a Harvest cég licence alapján Indiában préselte a Dum Dum cég. Akkoriban hivatalosan csak az ilyen indiai vagy csehszlovák gyártmányú angol, amerikai licenc lemezeket lehetett megvásárolni a magyar üzletekben, nagyon szűkös kínálatot adva a nyugati rockzenéből. De legalább nálunk volt ! Mert ezt nem minden volt szocialista országban mondhatták el. Jugoszlávia volt az egyetlen kivétel, ami csak félig számított szocialista országnak, oda jártunk nyugati lemezekért, mert ott majdnem minden fontos albumot kiadtak. Kihajtottam a borítót. Belül a számok szövege volt olvasható, ami ugyancsak rendhagyónak számított, mert az angolul alig tudó fiatalságnak úgy kellett lekagylózni kedvenc dalaik szövegét a rádióból vagy jobb esetben a lemezről. Hogy micsoda blabla szövegeket énekeltek az önjelölt zenekarok angol szám címén, az ma közröhej lenne. Akkor is az volt, de csak kevesen nevettek ezen, inkább megbabonázott áhítattal hallgatták az „eredeti” angol szövegeket. A The Dark Side Of The Moon lemezen lévő számokat Roger Waters, a zenekar művészeti vezetője, basszusgitárosa írta. Mindenkit megdöbbentettek a filozófikus szövegek, mert ezek teljesen eltértek a szokásos szerelmes dalok nem túl változatos tartalmától. Az akkori technokrata világ minden vetülete megjelent a szövegekben az ipar embertelen gépezetétől, az űrrepülőgépen, az idő könyörtelen múlásán át a világot mozgató pénzig és az ezektől megcsömörlött ember elvágyódásáig. A felvételt a Pink Floyd együttes, a legismertebb brit progresszív zenekar 1972 júniusa és 1973 januárja között rögzítette a londoni Abbey Road stúdióban, ott ahol előtte a Beatles együttes is dolgozott. A Pink Floyd együttest négy cambridge-i iskolatárs alapította 1965-ben. A zenekar nevét Keith Syd Barrett, az 1968-ban a zenekarból kábítószer problémák miatt kiszállt, szólógitáros találta ki két egykori blues zenész nevéből, akiket Pink Andersonnak és Floyd Councilnak hívtak. A zenekar alapító tagja volt még Roger Waters, Rick Wright billentyűs és Nick Mason dobos.Syd Barrett helyét 1968-ban David Gilmour szólógitáros vette át, aki az együttes másik meghatározó embere lett Waters mellett. A lemezjátszóra feltéve a korongot megszólalt az a jellegzetes, azóta milliószor lehallgatott kezdés, a mélyhangú emberi szívdobogás, a beúszó emberi hangfoszlányok, a pénztárgép csörgése, a zakatoló géphangok, az óra ketyegése, a gyermekek gyöngyöző kacagása. Mindez olyan sztereóban, hogy az ember csak kapkodta a fejét, honnan szól a térhatású hang. Döbbenetes volt. Nagyon sokakat egy életre megfogott. Ezután elkezdődött a slide gitáros, úsztatott első szám a Breathe, a Lélegzik. Újra és újra meghallgattam a lemezt. Karcosra játszottam az akkori endékás Bel Canto típusú lemezjátszómon. Még mindig megvan a lemez, néha ma is meghallgatom, de mostanában már inkább a cd-t teszem be, az mégsem serceg annyira. Így kényelmesedik el a világ. Akkoriban nem zavart a sercegés, örültünk, hogy egyáltalán volt mit a lemezjátszó korongjára tennünk. Sokat ábrándoztunk azon, de jó lenne meghallgatni élőben a Pink Floydot. Nálunk a hetvenes években ez elképzelhetetlen volt. Csak néhány együttes lépett fel itt, a vasfüggönyön innen: Free, Spencer Davis Group. De az igazán nagyok , nem jöhettek el. Így Pink Floyd sem, akiknek gigantikus koncertjeiről, a tökéletes quadrofon erősítésről, a lézerfényekről, a hatalmas színpadról, a lenyűgöző technikáról csak hírek jutottak el hozzánk, a zenekar soha. Pedig a nyolcvanas évek végétől sorra jöttek a nagyágyúk, szinte mindenkit láthattunk itthon is a Rolling Stonestól Santanaig. A Pink Floyd kimaradt. Rossz hír volt az is, hogy az alapító vezér, Roger Waters 1983-ban kiszállt a zenekarból, állítólag anyagi viták miatt. Bár a megmaradt Pink Floyd azóta is koncertezett óriási sikereket aratva, már nem volt az igazi.
Néhány éve újra összeállt a teljes zenekar a Live 8 jótékonysági koncertre, de aztán megint külön dolgozott Roger Waters és a többiek. Magyarországon valószínűleg már nem fog fellépni a teljes Pink Floyd…, könyveltük el szomorúan magunkban. De nemrég jött a hír, Budapesten áprilisban fellép Roger Waters, és eljátssza A Hold túlsó oldalát. Hitetlenkedve fogadtuk a hírt, tényleg lehet, hogy végighallgathatjuk a XX. század emblematikus rocklemezét, amely 1350 héten keresztül volt fent a Billboard 200-as eladási lemezlistáján, minden rekordot megdöntve. Aztán több helyről megerősítették, tényleg lesz Roger Waters koncert. Ha mindazok eljönnének, akiknek otthon megvan a legendás album, valószínűleg a stadionban sem férnénk el. Igyekezni kell a jegyek megvásárlásával. Aztán az árat meglátva, egyértelművé vált, hogy az erősen megszűri az érdeklődők tömegeit. Az állóhely 17000 Ft-ba került, a legdrágább ülőhelyből ötöt tudott venni egy kezdő tanár az egyhavi fizetéséből. Így csak a legfanatikusabbak voltak ott. A sportaréna ülőhelyei majdnem teljesen, a küzdőtér háromnegyedig telt meg. Mintegy 12000 szerencsés ember láthatta a koncertet. Meglepetésre nem csak negyvenesek és ötvenesek voltak, hanem sok fiatal is, akik még nem is éltek akkor, amikor Roger Waters már kivált a Pink Floydból. Negyed nyolc után helyet fogunk a keverőpult előtt vagy tíz méterrel, onnan még lehet látni a színpadon lévők arcát. A technika nem látszik a sötétben, aztán a koncerten kiderül, hogy lenyűgöző. A színpad mögött hatalmas ledes kivetítő, amelyen egy szobabelső látható, a hetvenes évek jellegzetes tárgyaival, egy Fergouson rádió, egy üveg whisky, pohár, gyufa, gyógyszeres üveg, a rádión pedig egy második világháborús bombázó modellje áll, mögötte egy játék katona. Itt van tehát az egész huszadik század, a világháború, a zene, a jóléti társadalom, a lázadás, de valahogy az egész szomorkás hangulatot áraszt. Ez már a múlt, ma 2007-et írunk. Aztán nyolc óra után egy kéz csavargatni kezdi a rádió keresőgombját, beleszív a cigarettájába, tölt egy pohár whiskyt, hallgatja a zenét. Az arénában is egyre jobban erősödik a rádióból szóló zene. Blues az ötvenes évekből, a legendás Chuck Berry száma a Johnny Be Good, aztán egy érzelmes jazzsláger, a My Funny Valentine. A keresőgomb hirtelen egy Abba számra téved, fütty tör ki az arénában, mi ez, ez itt kérem Roger Waters koncert nem pedig egy popmajális. Eltekerik a keresőt, big band zene az ötvenes évekből, aztán felerősödnek a zajok, elsötétül a színpad és megjelennek a zenészek, akik belecsapnak az In the Flesh című számba a Fal dupla albumról, Waters 1979-es remekléséről .A közönség már meg van fogva, hiszen ezt a dalt is annyiszor hallotta már lemezről, de élőben, a szerzőtől, most először.. A 63 éves Waters őszen, fekete pólóban, fekete vászonnadrágban, nyakában basszusgitárral énekel. Megelevenedik élőben a Fal . Waters hangja még mindig tiszta, mélyzengésű, kicsit melankolikus. A tíztagú zenekar nagyszerűen szól, a hangzás tökéletes. Felzúg az aréna, ahogy megszólal a zene, ez igen , ezért jöttünk, ez aztán beköszönés. A koncert első részében a régi Pink Floyd szerzemények hangzanak el és néhány szám Waters szólóalbumairól, majd szünet után jön A Hold túlsó oldala. A második szám a lírai Mother a Falról. Három fantasztikus fekete énekesnő van a zenekarban, akik nem csak nagyszerűen vokáloznak, de csodálatos szólókat is énekelnek a koncerten. A következő szám a Set The Controls For The Heart Of The Sun, amit egy igazi floydos hangzású dal követ, a Shyne In Your Crazy Diamond a kitartott hosszú orgona hangokkal, a légies gitárszólóval, a visszhangos lebegéssel, a lassú sodrású dobolással, szárnyaló dallammal, a szívhez szóló szakszofon szólóval; visszaemlékezés az elmúlt fiatalságra. A múltba tekintés majdnem minden Floyd lemezen fontos helyet foglal el. A negyvennégyben született Waters csecsemőként megélte a II. világháború végét, majd gyermekként az ötvenes éveket, a Brit Világbirodalom összeomlását, a kapitalista gyarapodást, a hatvanas évek jólétét, a konzervatizmus elleni lázadást. Dalszövegeiben a történelemnek, a politika történéseit megélő embernek mindig fontos szerepe van. A következő számot a szólóalbumáról énekli, a Cigart. A Wish You Were Here című dal az 1975-ös lemez címadó szerzeménye. Vajon hányan gondolnak most valakire az arénában? Bár csak itt lennél!…, sóhajtják sokan Watersszel. A mellettem álló szerbek végig éneklik az egész koncertet, minden szöveget kívülről tudnak. Sokan jöttek délről és keletről Budapestre. Mint ahogy mi is jártunk annak idején Bécsbe egy-egy nevezetes koncertet megnézni. A világturné Ausztráliában kezdődött, aztán Új-Zéland, India, Amerika, Európa. Kelet-Európában csak Prágában és nálunk lép fel Waters. A következő szám a Southampton Dock, a szólólemezről majd a Fletcher Memorial Home a Final Cut albumról, mind erős történelmi töltéssel. A Perfect Secret című számot egy új szerzemény követi a Living Beirut arról mesélve, amikor 17 évesen Waters Bejrútba utazott barátaival, és egy francia család kedvesen vendégül látta őket, pedig a két ország nem ápolt egymással akkor barátinak mondható viszonyt. A szünet előtt az 1977-es Animals albumról is elhangzik egy szám a Sheep, mialatt egy tízméteres felfújt gumidisznó úszik be az aréna légterébe, oldalán a hetvenes évek béke jelével és az iráni háború ellenes feliratokkal. A középső kivetítőn közben megjenik Bush elnök is, nem túl előnyös összefüggésben. Az egész koncert alatt végig nagyon jól megszerkesztett képeket, filmeket vetítenek a színpad mögötti kivetítőre, hol rajzfilmeket, hol dokumentumokat, hol a tavaly elhunyt nagy barát, a zenekaralapító Syd Barrett fiatalkori képét jelenítve meg. Tizenöt perc várakozás után következett a A Hold túlsó oldala.34 évvel a lemez megjelenése után mi is élőben hallhatjuk ezt a legendás albumot, amelynek minden taktusát kívülről tudjuk!Nem gondoltuk, hogy még valaha is… De most itt van! Valami olyan hihetetlen mélységgel szólal meg a lemezkezdő szívdobogás, amit semmilyen otthoni szuper hifivel nem lehet reprodukálni. Összenézünk, hát igen…Közben felerősödik az ipari zaj, a beszélgetés- foszlányok, a pénztárgép csörgése, az óra ketyegése és aztán beúszik a slide gitár, és megszólal a Breathe. Mindez quadrofon technikával, körbejár a hang a nagy arénában, tökéletes az illuzió. A szám végén felerősödik az ipari zaj, a technikai világ elnyomja a gépiesített emberi hangokat, repülőzúgás, menekülve rohanó ember léptei, ez az On The Run. Aztán egyre gyorsul az ütem, majd egy harci gép ledob egy bombát, hatalmas robbanás rázza meg a Földet. A színpad mögött igazi tűzbomba robban, érezzük a hőt az arcunkon, beleremegünk. Óraketyegés. A dobos előrejön, és a keretes fém bongókon játszik, kezdődik a lemez egyik legismertebb száma, a Time. A felgyorsult ipari világ nagy uralkodója: az IDŐ. Ezt a nagy utazás követi az égen, a Great Gig In The Sky. Ebben a számban van az a csodálatos női ének, amely az elpusztított világ elvesztéséért énekelt szomorú fájdalom, gyönyörű énekszólóval előadva. Közben a színpad előtt a magasban lévő piramis is életre kel. Az oldalról bejövő fehér fényt megtöri a prizma és a másik oldalon a szivárvány színeire felbontva távozik a végtelenbe, mint a lemezborítón 1973-ban. Felhívok két számomra fontos embert a mobilomon, szeretném megosztani velük az élményt. Az üzenet csak részben megy át…Itt kellene lenniük! Ezután a színpadon megszólal Mammon, a Pénz, Money. Pénztárgép csörög, fémpénz gurul, a pénz mindent irányít, amiért minden luxust meg lehet venni, amiért dolgozunk, és amiért sokan élnek, és amit néhányan bűnös erőszakkal szereznek meg. És itt megszólal az a szakszofonszóló, ami a rocktörténelem egyik legnagyobb dobása, majd az a gitárszóló, ami szintén fenomenális. Ezért szeretik sokan a rockzenét, ezért a hangzásért!
Ezt követi a Mi és Ők , az Us and Them, a kisember dala, aki a harctéren elesik a hatalmasok játékában. És itt újra megjelenik a kivetítőn a XX. század összes diktátorának a képe Hitlertől Sztálinig, nem hagyva ki napjainkat, az iraki háborút és Bush elnököt sem. Közben egy csodálatos szakszofonszólót hallunk az elesettek tiszteletére. A következő egy instrumentális szám, az Any Colour You Like, a Minden szín, amit szeretsz, egy nagyszerű gitárszólóval díszítve. Syd Barrettnek, a fékezhetetlen kábítószeres zenésztársnak állít emléket a következő dal a Brain Demage, Az agysérülés.
A holdkóros a fejemben van,
a bolond a fejemben van.
Felemeled a kést,
véghezviszed a változást,.
Rendezed életem,
még ismét normális leszek,
Bezárod az ajtót, eldobod a kulcsot.
Valaki van a fejemben,
de az nem én vagyok.
És jön az Eclipse, a Holdfogyatkozás a lemez utolsó száma. A közönség tombol, a színpad mögött a kezdőkép jelenik meg a rádióval. Vége. Ez volt a Hold túlsó oldala, élőben. 34 év után. Valami ezzel befejeződött. Nálunk is. Valami végképp lezárult. A XX. század, a fiatalságunk. Meghaltak szüleink, egyedül maradtunk a világban. Ennyi volt. Csak hallgatunk. Megérte eljönni, feledhetetlen élmény volt.
De így nem lehet vége! Visszajön a zenekar, és öt számot eljátszik a Falból. Helló, van ott valaki? Hello, Anybody Is There? Igen! Itt vagyunk tizenkétezren, meg a többiek, akik most nem jöttek el, de velünk vannak, mi egy Másik tégla a falból, kedves Roger Waters a Pink Floydból…
Hazafelé tartok, csendesen suhanok az autópályán. A rádióból a Jazzy szól-érzékeny embereknek. Belenézek a tükörbe, a fehér fény nem törik meg…
Kapcsolódó:
