dr. Görgényi Ernő, Farkas Zoltán, Kiss László
Oláh Szabolcs
Outcast – Egy le(te)hetetlen történet
Álomvilágban járunk. Egy rocker fekete, fém- és terepszínű álmában. Amelyben egy neves teátrum az ő kőkemény metálzenéjével fogadja látogatóit. Az álomban egy viharsarki, vásott cigánygyerek megkomolyodva, könnyűzenével csinál világkarriert, és élete delén járó hősünk rögökkel teli útjáról egy metálban jártas literátor elhivatottan regényt ír. A kötet bemutatóján a helyi városvezető Metallica pólóban fogadja és faggatja őket. A rockzenész beteljesült álmára pedig színültig töltött széksorokban kíváncsiak tinédzserek és ezüstüstökűek egyaránt. Álom az álomban.
Nincs szükség önmagunk csipkedésére, a bejátszott, magmából feltörő, energikus gitárriffek hamar felfrissítik a révedőt. Csupán álomszerű valóságban járunk az Outcast – Kitaszítottan a világhírig című kötet ősbemutatóján a Gyulai Várszínház kamaratermében, ahol fizikai valójában a könyv szerzője, Kiss László író, valamint Farkas Zoltán, az Ektomorf zenekar motorja a gyulai polgármester, dr. Görgényi Ernő kérdéseire reflektál. A három férfi sokban különbözik, de érezhetően mindegyikőjüket tetőtől talpig körülveszi a rockzene ősóceánja.
Senki nem lepődött meg azon, hogy Kiss László – a Bárka szerkesztőjeként és gimnáziumi tanárként – igazi hithű metalista. Hiszen aki valamelyest már merített munkásságából, tapasztalhatta, hogy a fémzenéhez, azon belül az Ektomorfhoz való igencsak közeli viszonyát sosem rejtette véka – pontosabban zakó alá – olvasói előtt. (Előfordult olyan is, hogy diákjai számon kérték a beígért ötöst egy Ektomorf koncert látogatásáért.) Nem csoda hát, hogy Szabó Tibor Benjámin, a kötetet kiadó Athenaeum gyulai származású főszerkesztője és Farkas Zoltán is megbízott a gyulai író-tanár szakértelmében és téma iránti elkötelezettségében. Kiss korábbi, Hogyan lettem metálos című tárcájában a műfajról úgy fogalmazott: „elindultam a lejtőn, amely valójában felfelé vezet”. A hátborzongatóan találó gondolat mélysége beérett attitűdről árulkodik.
Farkas Zoltán
Az ősbemutatón tálcára került az új kötet műfaja is. Szépirodalmi mű? Életrajzi regény? Rockmonográfia? Görgényi Ernőt Kiss Ottó A másik ország című regényének hangulatára emlékeztette, amely szintén Dél-Békésben játszódik. Kiss László válaszában elmondta, a könyv interjúkötetnek indult, amely végül regény lett, és cáfolta a szépirodalmi jelzőt, hiszen az Outcast – az Ektomorf zenéjéhez hasonlóan – „annyi, amennyinek olvastatja magát”.
A könyvről nem kellett sokáig fantáziálna annak, aki még nem lapozott bele, mert Csomós Lajos, a Békéscsabai Jókai Színház színművésze egy-egy részlet felolvasásával lerántotta a képzeletbeli leplet a kötetről. Az elhangzottak – a metálhoz hasonlóan – ütöttek. A rockzenész fiatalok laza, szabados életstílusára jellemző szlengek, és egyáltalán nem finomkodó szófordulatok hallatán elsőre talán többen visszahőköltek, de ahogy fogytak a sorok, egyre mélyebb csönd árulkodott arról, hogy a kétségkívül nem öncélú trágárságot is megengedő szöveg hátborzongatóan hiteles keretet ad a drámai történetnek. Szóval, lehet, hogy az Outcast nem egy „szép irodalmi mű”, ám stílusát, drámai súlyát és mondanivalóját tekintve nem engedhetjük megfosztani a kategóriától!
Csomós Lajos
Aki forgatott már zenekarokról szóló kortárs irodalmat, annak talán keze ügyébe akadt Boros Lajos Sakálok című regénye is. A ’80-as évek elején kiadott kötet is a rockzenészek mindennapjaiba nyer autentikus betekintést, könnyed és szórakoztató hangvétele ellenére érzékletes és életszerű. A hangulatában hasonló Outcast ugyanezeket a pozitív jelzőket is magáénak tudhatja, ugyanakkor nemcsak stílusában mutat túl rajta: az Ektomorf sztori megtörtént esetet dolgoz föl, és egy példaértékű karriert ír le, amelyben a céltudatosság, a kitartás és a nem megalkuvás meghozza gyümölcsét.
Kiss László
Az Outcastban elsősorban Farkas Zoltán egyes szám első személyben, saját szavaival meséli el élete első négy évtizedét, de oldalról-oldalra szót kap életének több fő- vagy epizódszereplője is: szülei, kedvese, barátai, volt tanárai, ismert és kevésbé ismert zenészek, menedzserek, roadok adják egymásnak a szót. Az anyaggyűjtés tipikus interjúként indult: a szerző diktafonnal rögzítette beszélgetését a főhőssel. (A kulisszatitkok közé tartozik, hogy Kiss László olyan körülményeket, élményeket is szájába adott alanyának, amelyekre rajongóként ő figyelt fel egy-egy koncerten.) A munka azonban itt nem állt meg: sorban mikrofonvégre kapta a többi szereplőt, a szülőket, az egykori gyulai nevelőtanárt, Kukár Istvánt, Lukács Lászlót, a Tankcsapda frontemberét, Csató Pétert, a Replika együttes énekes-gitárosát. A velük készült riportok az elbeszélés megfelelő pillanatába ékelődnek, villannak be, időnként csupán egy-egy plusz sorközzel megkülönböztetve. A jó értelemben vett csapongás azonban nem zilálja szét a történetet, sőt, még több oldalról láttatva, alapos betekintést nyújt az Ektomorf frontemberének kezdetben mélyszántásban botladozó és szó szerint „amerikai álomig” jutó élettörténetébe. A zenész beszél drogról, gyermekének haláláról, pánikbetegségéről, a saját bőrén tapasztalt faji megkülönböztetésről, kirekesztettségről, és az ezekből eredő felgyülemlő dühről, ami egyre nagyobb energiával sült ki az Ektomorf groove/thrash metal zenéjében.
Közönséggel
A könyvbemutatón ugyan a zenész torokgyulladása miatt élőzenére nem került sor, de a két levetített klip talán kifejezőbben is hatott a közönségre. A Whisper alatt átélhettük, milyen érzés több ezres tomboló tömegnek játszani, majd láthattuk a legújabb, Holocaust című kisfilmüket, amelynek nagy része Auschwitzban játszódik, és amelyben egy bejátszás erejéig Fodor Magda, a népirtás gyulai túlélője is megszólal.
Farkas Zoltán éppen egy többhetes Európa-turnéról érkezett a kötet premierjére. Munkássága és zenekara – legfőképpen Magyarországon – régóta megosztja a könnyűzenét játszók és hallgatók véleményét, rendre kap hideget-meleget. A felmutatott eredmények, sikerek azonban elvitathatatlanok, a sztársággal járó kalandok, sztorik, tapasztalatok pedig elvehetetlenek tőle. Akár az európai és az egyesült államokbeli turnék, vagy a tény, hogy az erősítőket gyártó Mesa Boogie és a nem kevésbé világhírű ESP gitárkészítő cég támogatja. Utóbbi elkészítette a fémzenész nyolchúros álomgitárját, és Zotya a kétmillió forint értékű hangszerével többek között a legendás Metallica gitárosai mellett tűnik fel a márka multiplakátjain, és nem utolsósorban az Outcast borítóján. Hazánkban hányan mondhatják el magukról, hogy a világ egyik legnagyobb metálfesztiválján, a Wackenen játszanak? Ráadásul fellépésükön annak a zenekarnak (Running Wild) a dobosa működik közre, amelynek zenéjét gyermekkorában a jellegzetes szagú, másolt BASF kazettán hallgatta ronggyá? Kevesen.
Dedikál a szerző
Kiss László meggyőződése, hogy a metálzene tökéletesen alkalmas arra, ha padlón vagy, energiát adjon, és az arcodba üvöltse, hogy föl kell állnod. A „motivációs zenét” zúzó és üvöltő muzsikus felfelé ívelő pályája pedig méltán inspirálhat bárkit: érdemes nagyot álmodni, és küzdeni még a Viharsarokban is. És hogy hogyan és minek árán jut el egy dél-békési roma srác a szakmunkásképzős fenyőünneptől a nagy amerikai színpadokig? Erről szól az Outcast, amely nem hiányozhat egyetlen metalista könyvespolcáról sem. Sőt, a rocker-író állítja, hogy a „motivációs könyv” annak is érdekes lehet, akinek semmi köze a metálhoz. Kétségkívül, az azonban bizonyos, hogy az Outcast hihetetlen sztori és olvasmányos. Egy le(te)hetetlen történet.
