Szarka Károly
A politika, a sajtó és az NDK-s lányok
A jogszabályok sűrű erdejéből kikeveredve végül a strandokon pihen meg a Szex és szocializmus című kötet, bemutatva a Kádár-korabeli nyilvánosság és közbeszéd, hatalom és testiség, elfojtás és fülledt erotika kapcsolatát. A FISZ Kritikustusájában Antal Nikolett vendégei Tóth Eszter Zsófia és Murai András könyvét elemezték.
A Fiatal Írók Szövetségének általában szépirodalmi művekkel foglalkozó sorozatában, a Kritikustusában ezúttal egy tudományos igénnyel íródott könyv került terítékre. Bár Tóth Eszter Zsófia és Murai András könyve, a Szex és szocializmus helyenként legalább annyira szórakoztató is, mint amennyire tudományos, ahogy ez a Roham Bárban megtartott beszélgetésből kiderül. De kiderül például az is, hogy a Kádár-korszak óta nem telt még el annyi idő, hogy bizonyos sajátosságait, jelenségeit, folyamatait többféle perspektívából feldolgozó, minden igényt kielégítő mű születhessen.
Antal Nikolett, Réz Anna, Horváth Györgyi, Muszatics Péter
A beszélgetés résztvevői ennek megfelelően boncolgatják a kötet hiányosságait, a végére azért megegyezve abban, hogy a kötet mindenképpen egy érdekes kísérlet arra, hogy a mindennapok egy szeletét bemutassa. A korszak elején még törvény büntette a férfi homoszexualitást, elítélték a meztelenséget, a maszturbációt, de az általános szemérmesség, a testiség elfojtása mögött megbújt a fülledt erotika is. Hiába nem köszönt vissza a szexualitás a plakátokról, hiába nem áradt a televízióból vagy az újságokból, férfiak jártak művészmozikba meztelen női testeket nézni, egy-egy nehezen beszerezhető pornómagazin pedig valóságos kincsnek számított.
Antal Nikolett, a Kritikustusa sorozatszerkesztője Horváth Györgyit, Réz Annát és Muszatics Pétert kérdezi a témával kapcsolatban. Ami meglehetősen szerteágazó: a könyv foglalkozik az abortusszal és a házassággal kapcsolatos jogszabályokkal, szex és politika viszonyával, a hatalmi eszközként működő sajtó szerepével, a nudizmussal, a mássággal és a prostitúcióval, de kiragadott epizódként többek között a tragikusan végződő, 1985-ös szépségkirálynő-választás, illetve a Balatonra érkező NDK-s turistalányokkal kapcsolatos élmények is helyet kapnak benne.
Antal Nikolett, Réz Anna
Réz Anna a jogszabályi részt találja kevésbé érdekesnek, mert bár a szövegből kiderül, hogy a testtel kapcsolatban nemcsak a társadalom, hanem maga a hatolom is zavarban volt, és nem küldött egyértelmű üzeneteket, de szerinte ez nem feltétlenül a szocializmus sajátja. Mint ahogy az Ifjúsági Magazin vagy a Nők Lapja olvasói leveleire adott szerkesztőségi válaszokból kiolvasható moralizálás és igazságtevő szerep sem diktatúra-specifikus: a politikai vezetők és a sajtósok konzultáltak ugyan egymással, de Muszatics Péter szerint az újságírást inkább cenzúra és öncenzúra jól működő elegye szabályozta. A hazai szocializmus társadalma pedig sokkal inkább afféle feudális társadalom volt, a szocializmus mázával leöntve.
Horváth Györgyi a korszak beszédmodorának infantilizmusát emeli ki: mai szemmel nézve megmosolyogtató, ahogy például a csókolózás technikáját próbálták ismertetni. Hiányolja ugyanakkor a könyvből a kisember ritkán felbukkanó perspektíváját, illetve az összehasonlításokat. Akár a mai magyar viszonyokkal, akár más országokkal: amellett, hogy egy generáció nőtt fel azzal a meggyőződéssel, hogy a maszturbáció káros, az akkori magyar testkép nemcsak a maihoz képest volt más, hanem például a kelet-némethez is, amely szemérmeskedés helyett a szép meztelen testet a szocialista eszményképpel társította.
Réz Anna, Horváth Györgyi, Muszatics Péter
Antal Nikolett a könyv befogadhatóságáról kérdezi vendégeit, akik szerint a Kádár-rendszert kamaszként vagy felnőttként megélt olvasókat vagy a nosztalgia ragadja el, vagy máshogy emlékeznek saját élményeikre, míg a korszak végén vagy a rendszerváltás után született, kevesebb információval rendelkező fiataloknak több magyarázatra lenne szükségük. Végül az asztalhoz ülnek a könyv szerzői is, elárulva, hogy több fejezet kimaradt a kötetből, néhány témával, például a homoszexualitással pedig azért nem foglalkoztak bővebben, mert az akár egy másik könyv témája is lehetett volna. A korszakkal kapcsolatban amúgy sincs egységes narratíva, a könyv átfogó elemzés helyett inkább a közbeszéd és a nyilvánosság mozaikjaiból áll össze.
