Pusztai Ilona
Alternatív történelem
Ha mai oktatási rendszerünk megengedné, a Pagony Kiadó új történelmi sorozata, a Végtelen történelem egy alternatív tankönyvcsalád funkcióját tölthetné be. A sorozat első kötetében Návai Péter, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolájának történelemtanára vezeti végig a kisiskolás korú olvasókat a magyar történelem első háromszáz évén, a kezdetektől az Árpád-ház kihalásáig és az Anjou dinasztia megszilárdulásáig.
Klasszikus eseménytörténetet tarthatunk a kezünkben, amely lényegre törően, az ok-okozati összefüggéseket bemutatva veszi sorra múltunkat. A Jöttünk, láttunk, itt maradunk című kötet esetében a hangsúly a kronológián van, amelyet a lapok alján végigvonuló idővonal támogat. Így pontos képet kapunk az események menetéről, mégsem lesz száraz és évszámokkal terhelt a főszöveg, mint azt a régi történelemkönyvek esetében megszokhattuk. Könnyíti az anyag feldolgozását, az áttekinthetőséget, hogy minden fejezet rövid alfejezetekre tagolódik. Ahogy a nyelvi humor, a vicces címek is mind a befogadást támogatják. Már maga a cím is a sokak által ismert francia vígjátékra: Jöttünk, láttunk, visszamennénk-re emlékeztet. De később is találunk hasonló „poénokat”: Tízmillió „őstörténész” országa; Reszkessetek, betörünk!; Ha egy üzlet beindul; Így építsd az egyházadat!; Legyetek jók, ha tudtok!; Leszel a hűbéresem?; Kérjük a következőt!; Csak egy maradhat…; Három a magyar igazság.
A feldolgozott történelmi anyag az 5. osztályos tankönyv utolsó fejezetének kilenc leckéjét: Képek és portrék az Árpád-ház történetéből, illetve a 6. osztályos történelemkönyv nyitó fejezetének első leckéjét: Magyar királyportrék a 14- 15. századból anyagát öleli fel.
De miért is van szükség egy alternatív tankönyvre? Ráadásul visszatérésre a ma már korszerűtlennek számító eseménytörténeti, politikai nézőpontú történelmi narratívához? Ennek megértéséhez először szemügyre kell venni a mai közoktatásban használatos történelemkönyveket.
Míg régen sokan kárhoztatták az évszámokkal, nevekkel, adatokkal túlzsúfolt, kizárólagosan a politikatörténetre épülő tankönyveket, amelyek magolós tantárgyként vették el a tanulók kedvét a történelem tanulásától, a mostani tankönyvek mintha átestek volna a ló túlsó oldalára. Tények, összefüggések helyett nemzeti identitásképző eszköz színvonalára süllyedtek, ahol az őstörténet konkrétumait a mondák, nemzeti mítoszok helyettesítik, a történelmi tényeket a koronázási jelvények, a történelmi személyek tetteit az Árpád-házi szentek életének ismertetése.
Návai Péter azonban úgy képes az eseménytörténetet tárgyalni, megmutatni a folyamatokat, rávilágítani az összefüggésekre, hogy mindvégig hiteles és tárgyszerű marad, ugyanakkor emészthető formában, gyermekbarát nyelven képes mesélni, felkeltve ezáltal még azok érdeklődését is a történelem iránt, akiknek ez nem kedvenc tantárgyuk. Az őstörténet tárgyalásakor forrásul használja a társtudományok, nyelvészet, régészet, genetika eredményeit. Ahogy tényekre alapozva mutatja be a magyar államiság megszilárdulásának különböző fázisait, a függetlenség megőrzését a nagyhatalmak: a Német-római Császárság, a pápaság, a bizánci birodalom szorításában, valamit a hűbéri rendszer kialakulását.
Bár a könyv szemléletét a ma már korszerűtlennek számító politikatörténeti látásmód jellemzi, tárgyszerűsége miatt mégis relevánsabb történelmi tudást ad, jobban rávilágít a múlt összefüggésrendszereire, mint a mai oktatásban használatos, elsőrendűen a nemzeti identitást erősíteni akaró, nemzeti mítoszt építő, a tényeket mellőző tankönyvek. De megvédve Návai Péter történelemszemléletét, érdemes idézni Cicerót, aki szerint a történelem az élet tanítómestere. Ugyanis a történelmi folyamatok megismerése nemcsak múltunk megértése szempontjából fontos, hanem azért is, hogy ezáltal megértsük jelenünk történéseit, képesek legyünk elkerülni múltbeli hibáinkat, tévedéseinket, illetve megvéd minket, hogy érzelemvezérelt emberekként a politikai demagógiák, hamis történelmi mítoszok áldozataivá váljunk. Emiatt a politikatörténet egy olyan szükséges alapnak tekinthető, amelyre ráépülhetnek a történelemtudomány további elágazásai. Ezért érdemes lenne a sorozatot kiegészíteni olyan kötetekkel, amelyek a napjainkban izgalmasabbnak tartott új történelemi látásmódok: mikrotörténet, nőtörténet, klíma- és ökotörténet, gazdaságtörténet, vallástörténet, művelődéstörténet, divattörténet szempontjai szerint dolgozzák fel a korszakot. Ennek révén teljesebb, holisztikusabb képet nyerhetnének a gyerekolvasók múltunk ezen korai szakaszáról. Talán az egyetlen apró javaslat a könyvvel kapcsolatban, hogy a kulcsfogalmakat érdemes lenne a továbbiakban vastagon szedve kiemelni, ami még inkább megkönnyítené a tájékozódást a szövegben.
Návai Péter szövegét jól kiegészítik Herbszt László rajzai, aki a kötet hangulatát megragadva jó adag feketehumorral és groteszk bájjal illusztrálja az eseményeket, miként egyéni látásmódja révén hol viccesen, hol naturalisztikusan képes reflektálni a történésekre.
A kötet nagy érdeme, hogy vélhetőleg azokkal is megszeretetti a történelmet, akik eddig nem kedvelték. Akiknek viszont eddig is kedvencük volt ez a tantárgy, azoknak abban segít, hogy még alaposabban megismerkedhessenek múltunknak ezen korai szeletével, elmélyíthessék a közoktatásban kapott igencsak felszínes tudásukat. Ezt az önálló tanulást, az egyes eseményekben való további vizsgálódást a kötet végén található felhasznált irodalom és a források linkjével kiegészített irodalomjegyzék is segíti. Az egyéni használat mellett azonban az iskolai oktatásban is nagy segítséget nyújthat az igényesebb tanárkollegáknak, akik valódi tudást, a gondolkodás képességét szeretnék átadni tanítványaiknak.
(Návai Péter: Végtelen történelem 1. Jöttünk, láttunk, itt maradunk, ill. Herbszt László, Pagony Kiadó, Budapest, 2025, 48 oldal, 5990 Ft
