az ég peremén

a sínen
meztelen kislány
lépked

csorbul az él

 zajong a szánk
arcunk is alkonyt rebben
fordul a szél
hajlong a láng
ki ég itt rezzenetlen?

 a délután

világos és sötét
ezernyi tónusával szétszalad
a rejtezés szorongó ösztönét
megéled akkor éles ég alatt
de látható maradsz
bemérhető

 sötét  dobozban

rőt selyemre
hűsen simulj
borotvapenge
kedvesem
ne válaszolj

hajótörött

szerettem volna lenni

ki mindig

más

és

más

hajóra vár

  a fiú

pőre nevetése

az arcok brokátjain át

mindenkit váratlanul ért

és készületlenül

 a csöndtől fénylő

ágakon veríték

a kósza fák a parton vérzenek

a hallgatás már elveszíti ízét

a szó maga a méznél édesebb

epénél keserűbb

 romlott igék

rossz ízét őrzi szájam

elhamvadás

ítélete világít

a hamutál apokalipszisában