Simon Adri
Nutria-dal
Ebben a folyóban él egy kis nutria,
vérszomjas tenyésztők elől kell futnia;
vagyis hát nem pont a folyóban él,
oda csak beúszik néha-ha-lér’.
Ki akarta szegényt fúrni a hód.
Jól látszott rajta a nutria-kód.
Persze azt nem látjuk se te, se én,
se a kis rigó a fa tetején.
Több nutriaponton héderel ő,
délelőtt várja a méhlegelő.
És mikor a hold a folyóba hull,
harsan a nutria-koloratúr.
Ebben a folyóban él egy kis nutria;
lány, ezért van neki nutriapuncija.
S hogy ne kelljen többé futnia már,
a folyónál várja a nutriavár.
És mert ő nem egy túl értelmes lény,
zsákmánnyá lett egy bús péntek estén:
jóllakva, kábán a fűben henyélt,
s levadászta őt a fürge menyét.
Ebben a folyóban élt egy kis nutria,
menyét-karmok között ki kellett múlnia.
Csillag akart lenni, hullni akart –
írtam hát róla egy nutria-dalt.
Fájdalmas dal
A fájdalomban nincsen semmi jó,
a lelkemet nem erősíti meg,
s az ellenállóképesség se nő,
a fejfájástól anya síkideg,
de ennél sokkal rosszabb az, mikor
a szíve fáj és ettől búskomor,
de egyáltalán mitől fáj a szív,
a bennünk zakatoló húsmotor?
És fájhat-e az erdő fáinak,
ha vihar szaggatja a lombokat,
és fáj-e a szívben a dobbanás,
és fáj-e a fejben a gondolat?
