Fecske Csaba
Az én apám
Az én apám nem milliomos,
de nem is csóró proletár,
pénzt keresni a dolgozóba
tíz éves kis Fiatjával jár.
Az én apám kerüli a kocsmaboltot,
pedig tudom, a jó sört szereti,
hogy azért mégse haljon szomjan,
anya egy-két üveggel mindig hoz neki.
Az én apám okosabb, mint a pápa,
alig fér fejében a sok ész.
Amikor győz a Fradi, egész nap
jókedvűen fütyörész.
Az én apám anyát nagyon szereti,
ha újra nősülne, csakis őt
venné feleségül, vallja még ma is.
És én hol vészelném át az esküvőt?
Az én apám igazi ezermester,
ami elromlik, mindent megszerel,
ami estleg még működik, azt
nagy szakértelemmel rontja el.
Az én apám engem szeret
legeslegjobban e földtekén,
a szíve csücskében én vagyok,
egyedül csak én, csak én.
Élet
Én azt mondom, szép az élet,
onnét tudom ezt, hogy élek,
már a mumustól se félek,
mosolyog bennem a lélek.
Évek, drága semmiségek,
izgi mostanok és régek,
jó, hogy a bőrömbe férek,
a királlyal sem cserélek.
Remény
Én nagyon sokáig
szeretnék élni,
lenne nagy szakállam,
sok unokám,
pipázgatva bámulnám őket,
és megengedném, hogy
a fejemre másszanak.
Remélem, elélek halálomig.
