Miklya Zsolt
Mikulás-ajándék
Tas-mese
Megérkezett a Mikulás.
Tas ül az asztalnál, mesél.
Pedig ott van a reggeli,
kakaó, dzsem, vajas kenyér.
„Hallottam éjjel, ropogott
a lépcső, amikor felért.
Nem hiába szaladtam el
még este kekszért és tejért.
Hallottam, ahogy felkiált
a Mikulás: – Hurrá, hahó,
ki tett ide kekszet, tejet,
ki az a kedves kisfiú?
Rénszarvasa így válaszolt:
– Nézd, itt vannak a hangszerek,
fürgébbek, mint a gondolat,
és szebbek, mint a képzelet.
És itt a trombitérium,
amit a fiú feltalált.
Sokfúvókás, kész zenekar,
játszik életet és halált.
Tud mindent, hogyha megfújod,
a hangját sosem feleded.
Csak gondold meg időben, hogy
kell-e a hangvarázs neked.
– Megfújnám én, de alszanak,
mindenki felébredne rá –
súgta a Mikulás, s kezét
becsúsztatta a hang alá.
Ott vannak rejtett kincsei.
Mesélő csendet vett elő.
– Ez lesz az ajándékod, és
sosem lesz uncsi az idő.
Hallottam éjjel, ropogott
a lépcső, amikor leért” –
meséli Tas, s a kakaót
odaadná egy kis tejért.
Balogh Krisztina
Csilingelő
Szürke, fagyos
hideg szélben,
didergő madár
az égen.
Körülnéz, és
csőrét tátva
csodálkozik
a világra.
Mi repül ott,
messze szállva,
hórihorgas
magasságban?
Csilingelve
térül-fordul,
hóesésben
mosoly gördül.
Rénszarvasszán
már elillant,
mire végre
egyet pillant.
Nem marad más
sötét éjjel,
hóesés, jó
melegséggel.
