Vörös István

Nem a köszönetért tanít a jó tanár

 

 

Tanárnő és tanár úr,

tanár néni kibámul

az ablakon, elájul

attól, mi elé tárul.

 

A vagányok vagányul

viselkednek. Elárul

mindenkit, hogy magától

vagy más javaslatától

 

hajtva beszél tanárról,

dicséri is félvállról,

elismerni is bátor,

rossz jegyet sosem rá tol,

 

tanul a sok hibából,

s néha akár tanártól

is hajlandó, ha már szól,

meghallani, ha már volt

 

pár órájuk, s nem ápol-

ták őt otthon. Bejárt Zsolt,

megtanulta Nikápolyt,

más egyebet, s elámult:

 

„Ez a jelen, még hogy múlt,

és a számtan is feldúlt!”

Hogy egy körben látott húrt,

s a kémcsőből kicsordult

 

színes anyagra bámult:

„Ez az élet?” – felmordult,

és a tanárhoz fordult:

„Itt a vége, fél egy múlt!”

---

 

Főoldal