Bertóti Johanna
Gyereknap
Ma hívnak a játszóterek,
jó sok fagylaltot megeszek,
ma minden fát megölelek,
s engem ölelnek a szelek,
ma enyém a virágillat,
senki semmit meg nem tilthat,
ma még kiáltani is ér,
ahogy csak torkomon kifér,
ma szobám cirkuszi porond,
ahova a jókedv beront,
ma szobám báli táncparkett,
nekem játszik a plüss-kvartett,
ma ugrálok, mint egy tornász,
míg beköszönt az izomláz,
ma vidámabb a körhinta,
megpihen tollban a tinta,
a lecke – papírgalacsin,
ma felköszöntött a macim.
Tóth Ágnes
Gyermeknapi álmodozás
Vadvirágos rét felett
halványlilán ellebeg
a légváram, mint a köd,
felhők között épp kiköt.
Száz ablaka felragyog,
és mind mögött én vagyok,
mint ezernyi gondolat,
szövök színes álmokat.
Most épp Superman vagyok,
majd sárkányra támadok.
Kalóz leszek, rettegett,
rejtett kincsem rengeteg,
Vezetek majd űrhajót,
a Tejúton landolok.
Hetvenkedve, nevetve
integet a Nagy Medve.
Leszek egyszer Holdlakó,
de anyám szól: – Hóhahó!
Ereszkedj a földre már.
Indulj, mert a suli vár!
Várjon, ha az jó neki,
váramból nem bújok ki.
Gyermeknap van, dáridó,
bemondta a rádió!
