Papírhajó - Primér/Primőr

 V__rfalvy_m__ret.jpg

 

Várfalvy Emőke

A gyerekek őrangyala

 

 

Atyaisten már jó ideje ráncolta a szemöldökét.

Hihetetlen precizitást igényelt az őrangyalok szárnyára minden egyes tollpihét egyenként felragasztani, de kész lett.

Az utolsó hófehér angyalszárny is a helyére került, mikor nyílt az ajtó.

– Oh, gyönyörűek lettek! – csapta össze a kezét Anyaisten, mikor észrevette a Föld felett lebegő, sóhajkönnyű fehér teremtményeket.

– Igyekeztem – mosolygott büszkén Atyaisten, és apró csipeszével megigazított egy félreálló tollpihét.

– És mindennek teremtettél őrangyalt? Tényleg? – kérdezte Anyaisten, és tovább nézegette az angyalsereget.

– Hát persze. Ő itt a madaraké, ő a fáké, ő a tűzoltókra vigyáz, ő pedig itt a bortermelőkre és…

– … és a gyerekek? A gyerekekre melyikőjük vigyáz majd? – pásztázta végig az utolsó sort is Anyaisten.

– A gyerekek… – ráncolta újra össze a szemöldökét Atyaisten, és a jegyzetei után nyúlt – … nos, a gyerekek…

– Nem akarod azt mondani, hogy pont nekik nem teremtettél őrangyalt?!

A dolgozószobában csönd volt.

Csak a légy zümmögését lehetett volna hallani, ha a mennyországban lennének legyek. De nincsenek.

Így csak a csönd és Atyaisten jegyzeteinek egyre idegesebb zizegése hallatszott.

– Nos… – tette le az utolsó oldalt Atyaisten.

– Szóval megfeledkeztél a gyerekekről – sóhajtott Anyaisten, mire Atyaisten lázas kotorászásba kezdett a fiókjában.

– Dehogy, itt is van, ez itt a gyerekek őrangyala! Nézd milyen szép és…

– … és?

– És, nézd csak. Fáradhatatlan. Akár hetekig is kibírja alvás nélkül.

– Bámulatos!

– És ez még semmi! A tigrisek bátorságával és harciasságával bír. Bármikor és bárki ellen képes kiállni. Legyőzhetetlen.

– Kiváló!

– És azt még nem is mondtam, hogy olyan kedves hangja van, hogy a legszomorúbb szívet is képes megvigasztalni.

– Páratlan!

– És a keze. Nézd, a keze! Egyetlen simogatásával gyógyít.

– Fantasztikus!

– Ugye? Az utolsó, a tökéletes – húzta ki magát elégedetten Atyaisten.

– Egy apróságot azért elfelejtettél – mosolyodott el Anyaisten.

– Ugyan, mit? – Atyaisten kezébe vette, és vizsgálgatni kezdte az utolsó őrangyalt.

– Tényleg nem látod? – mutatott Anyaisten a teremtmény feje fölé. – Nincs szárnya.

Atyaisten óvatosan letette az őrangyalt a többi közé, és kihúzta a legfelső fiókját. Üres volt.

– Elfogytak a szárnyak – mormolta maga elé csalódottan.

– A szárny fontos? – kérdezte Anyaisten, és most ő vette kezébe az őrangyalt.

– Hát persze. Mindegyiknek van. Anélkül nem lehet angyal – magyarázta Atyaisten.

– Még ezzel a sok csodás képességgel sem? – forgatta Anyaisten az őrangyalt. A szárnyak nélkül is tökéletesnek tűnt.

– Attól tartok, ez így nem lenne helyes. A teremtés törvényei, tudod, ha én sem tartom be…

Anyaisten összeráncolta a homlokát.

– Az mégsem lehet, hogy pont a gyerekek maradjanak őrangyal nélkül – gondolta, és ekkor kipattant a fejéből egy ötlet. – Nem baj, hogy nincs szárnya, hát nem repül. Majd nem távolról, hanem közelről vigyáz a védenceire. És mondjuk, akkor lehetne egy kicsit más a neve. Nem angyal…

– … hanem? – nézett rá reménykedve Atyaisten. A megoldás egészen működőképesnek tűnt. 

– Anya – simogatta meg az őrangyal arcát Anyaisten –, az majdnem angyal, de mégsem. Mit szólsz?

Atyaisten mosolyogva bólintott.

– Ez jó lesz – mondta –, több mint jó.


 

Főoldal

2020. május 02.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesTextLáng Zsolt nyerte a Libri irodalmi díjat, a közönségdíj Grecsó Krisztiáné1% a Körös Irodalmi TársaságnakKihirdették a megújult fordítástámogatási pályázat első nyerteseit
Ütőér
Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcáiVári Fábián László tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái
Versek
Fodor Veronika verseiMarczinka Csaba verseiFellinger Károly versei Falusi Márton versei
Prózák
Darvasi László: Egy tehén halálaFiatal írók a bezártságban - Csorvási Noémi: Fontos, hogy ne essünk ki a ritmusbólFiatal írók a bezártságban – Biró Sára: Egy rendszer összeomlása Molnár Krisztina Rita: Gombosdoboz
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA