Zalán Tibor
Zsigi szőnyege
Zizzen a nádban a nádirigó,
Sárgul a fű, és hull a dió,
Izzad a vándor, lépte nehéz,
Görbe a botja, a messzibe néz.
Mondd ki a szót, ami játszani jó,
Olvad a kékben a sárga hajó,
Nesztelen ajkán barna mesék:
Dongva leszáll takaródra az éj.
Nimi faliszőttese
Néz a mackó arra, erre,
Inni lenne éppen kedve,
Mézet falna epekedve.
Róka farka bojtját bontja,
Ól mögött jár lopakodva,
Dagadt kacsa kigágogja!
Rongyszőnyeg-rojtok
W. S.-ra gondolva, közben
Dimbes-dombos Dunántúlon
titokban a lelkem túrom,
ahogy más a taknyos orrát,
elmondanám, ez az ország
megvisel.
Zenebona csidecsuda
égből pereg a muzsika
táncolnak rá a cigányok
csillagporos a ruhájok
*
Lelenc-legény,
renonc-leány,
áll a világ
két oldalán,
egyik se lesz
a másiké,
arcuk helyén
papírmasé
*
Ha elmondasz másnak,
kínálsz a halálnak,
ha elhallgatsz engem,
eltemetsz a csendben
*
Három leány perdül-fordul,
a világ tengelye ferdül,
a’ bizonyos gyémánt-tengely
Lehullong róla az ember
*
Semmi szorozva semmivel
semmise
Rossz a kedvem Nem vigasztal
senkise
