Arkangyali ahogyan

jársz-kelsz a lakásban,

sertepertélsz körülem,

ahogy csörren a tányér,

odakoppan a villa,

ahogy csendül a pohár

s csábít bíbor nedűje.

Ünnepi aurát kelt,

ékít a mozdulatod.

Márványba vésni való

szemed fényesedése,

az ahogyan tenyered

bóklász’ mellkasomon.

Mindennek teteje

amint arcoddal is

odasimulsz, odafészkelsz,

s pihensz a szívdobogásban


Sanzon

Ha én a kettes villamos,

Te pedig a szivárvány,

akkor ki az a harmadik,

kit letepert a járvány?

Aggódom érte, úgy bizony,

villamos létemre is,

rászorul, óvd, ha teheted,

hét íven színlelve is.

Pátyold, babusgasd, mennybe vidd,

hisz feladni hajlamos;

csont-bőr, rozoga s lestrapált,

mint a kettes villamos.

Kosárral hozza a táncot

Mintha csak salátát, retket,

petrezselyem-zöldet, tulipánt

szedne dudorászva a kertben.

Mintha csak harmatos fűben

hajnalba szaladna mezítláb,

s nektárt szórna az akácra.

Mintha csak szellőt keresne

vállig érő szőke hajába,

érintést szoknyája alá.