Fanni és Bagira
Nagy Gábor
Megyeri-Horváth Gábor kiállítása elé[1]
Nagyszerű dolog – egy tanárember életében – belelátni és részesévé válni a tanítvány alakuló munkásságának meghatározó pillanataiba, kiemelkedő eseményeibe. Megyeri-Horváth Gábor tanítványom volt a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Már az első benyomások alapján is prognosztizálni lehetett, hogy (a csillogó szemek láttán) a Jóisten is festőnek teremtette. Fel kell idéznem azokat a gondolatokat, amelyeket immáron négy éve fogalmaztam meg Megyeri-Horváth Gábor kiállításmegnyitóján Békéscsabán. Számomra öröm felidézni ezeket a gondolatokat, mert nem veszítettek semmit az aktualitásukból, akár a szakmai, akár az emberi oldalát vizsgálom.
Me tangere
Az egyik ilyen fontosnak tekinthető megállapítás a következő volt: „Természetes vágyaink közül, talán az idő megragadásának igyekezete, megélt és számunkra fontos élmények képi, kézzelfogható felidézése mindig felbukkanó, titokzatos kívánságunk. Az élmények sokaságából kigyomlálni a jelentéktelent, és felmagasztalni a katartikussá váló jelentőset, hosszú tanulási folyamat… Döntések végeláthatatlan során keresztül próbálunk minél közelebb kerülni az igazsághoz, és otthont lelve, megérkezni, megtelepedni a világban. Azután bizonyos besűrűsödött nevezetes időpillanatban, tisztító szándéktól vezérelve, megpróbálunk rendet rakni dolgaink között, kitűzve a továbblépés lehetőségeit.”
Az élményalapú formateremtő meghatározottság, energiával, érzelmekkel dinamizálva, a kifejező erő felfokozott jelenlétét erősíti. Megyeri-Horváth Gábor, visszatérve a gyermekkori alapélményeihez, valójában folyamatosan újraértelmezett rétegeket, hártyákat bont le a család motívumról. Neki a megsárgult fényképek lenyomatok, híradások az elmúlt időkből, emberi gesztusokból, eltűnt tekintetekből.
Család
Képszövetet teremteni, ahol a hiteles élményből táplálkozó forma életteli tartalmat hordoz, talán az egyik legfelemelőbb érzés, amit alkotó ember megtapasztalhat. A család, a borbélyműhely, a disznóvágás vagy az összetartozás, a szeretet motívummá érlelt gesztusai, mind kimeríthetetlen hátországát adják Gábor festészetének. Tágabb értelemben olyan vizuális feltárásnak válunk részeseivé, ahol a családtörténeten keresztül belelátunk a történelmi idő által lerakott kultúrrétegekbe, amelyekből valójában rekonstruálhatóvá válnak eltűnt korok értékei.
A tárgyak nagy túlélők. Hosszú ideig hordozzák az emberi érintés nyomát, illatát, nagyszerű okot szolgáltatva az alkotó átszellemült, teremtő megnyilvánulásához (Apám utolsó füstölt sonkája című kép).
Apám utolsó füstölt sonkája
Újabb idézet 2019-ből: „Füst Milán 1948-ban megjelent esztétikai alapműve, – a Látomás és indulat a művészetben – a XX. század tudományosság egyik meghatározó gondolatfolyama. Valójában itt találkozhatunk az életteliség fogalmának legárnyaltabb kibontásával. Horváth Gábor képi törekvéseinek meghatározó eleme az a fajta formateremtő igyekezet, amelynek a végeredménye az életteliség… Öntisztító tesztek végtelen sorozatán átlendülve adhatunk bizonyos esélyt magunknak, hogy gyarló felszínességünket leküzdve, olyan szellemi tartományokba jussunk el, ahol a valódi értékek teremtődnek.”
Nagyszerű dolog a festő számára, ha egy kiállítás alkalmával sosemvolt egymás melletti kapcsolat jön létre a képek között. Adódik egy újfajta párbeszéd lehetősége, melynek során felerősödnek megbúvó csendes rétegei a képtérnek, és váratlan összefüggéseket teremtve elindítanak egy addig ismeretlen világba. Ez a párbeszéd, hitem szerint, ennek a múzeumnak a falai között, ezen a kiállításon elindult és sok meglepetést tartogat számunkra.
Fekvő akt
Egy általános értékválsággal bíbelődő világban megnyugtató az az erkölcsi és szakmai eltökéltség, küzdőképes következetesség, ami Megyeri-Horváth Gábor eddigi életútját alapvetően meghatározta.
Tele van a világ hulladékkal, szeméttel, értéktelen eszmékkel. Szigetet építőkre van szükségünk, akik érték alapú rendszert hoznak létre, ahol a szavak valódi értelmük és jelentésük szerint működnek, akár fogalmi vagy vizuális értelemben. Megyeri-Horváth Gábor, a festő munkássága ezen értékek mentén formálódik és hoz létre egy különös hangzású képi világot, amihez sok sikert és kitartást kívánok!
