Fazakas Réka
Nagykövet kamerával
Dr. Robert Kokalj Szerencsés együttállások című fotókiállítása
a ljubljanai Liszt Intézetben
Szlovénia állam korábbi magyarországi nagykövete, dr. Robert Kokalj számos hivatali teendője mellett művészi módon fotografál. A ljubjanai Liszt Intézetben bemutatott felvételeit korábbi tanulmányainak és kiküldetéseinek helyszínein; Magyarországon, Prágában, Brüsszelben és Egyiptomban készítette.
A 2020 tavaszán Budapesten, a világjárvány miatti lezárások és kijárási korlátozások időszakában készített fotográfiáin bemutatott terek elhagyatottságuk miatt váltak különlegesekké. A kiüresedett helyszínek művészi megörökítésének nagy hagyománya van a fotográfia történetében, melybe Robert Kokalj mesteri módon komponált, most kiállított felvételei is illeszkednek. Thomas Struth, Candida Höfer vagy Andreas Gursky drámai hatású képeit nézve is érezzük az ott élők nyomait, a nem jelenlévők hiányát. A csend, amit legfeljebb a természet hangjai törnek meg, drámaivá, egyedivé varázsolják a művészek által megragadott pillanatokat. 2020 előtt a fotográfusok szándékoltan keresték és kitüntetett ritkaságként élték meg azokat a – talán csak hajnalban megfigyelhető – pillanatokat, amikor még tömegek nélkül tudták megmutatni a máskor zsúfolt helyszíneket.
Robert Kokalj képein a teret máskor kevésbé láttatni engedő, talán még zavarónak is ható tömeg hiánya tátongó ürességgé válik. A turizmusért és nemzetközi kapcsolatkért is felelős diplomata jól tudja, hogy a város lényegi funkciója, hogy kiszolgálja lakói és vendégei kulturális igényeit. Kokalj, nemcsak a munkája és hivatása révén kapcsolódik Budapesthez és Magyarországhoz, hanem szereti, sőt, tanulmányai, személyes élményei révén kötődik is ide. Mindez azonnal szembetűnik a fényképeken, hiszen az ember nélküli fotók nem valamiféle mizantróp hozzáállásról tanúskodnak, hanem a hiányban megmutatkozó empátiát és a közösség iránti szeretetet éreztetik.
A Budapesti fotók mindegyikéhez jellegzetes, szimbolikus helyszíneket keresett fel. A perspektivikus nézőpont változtatásával jól érzékelteti a tereket, mélységeket és távlatokat. Az államiság egységét megjelenítő, impozáns, Steindl Imre tervezte eklektikus Parlament épületét több különleges, ritkán látott nézőpontból figyelhetjük meg. A fentről vagy oldalról bemutatott Országház többször is a békésen hömpölygő Duna vízfelületén tükröződik. A budai oldalról, a Szilágyi Dezső téri templom tornya felől exponált képen a Zsolnay kerámiával kirakott tornyos tetőszerkezet vöröses-sárgás színei és a Parlament neogótikus pillérei, a Dunán látható tükörképükkel együtt harmonikus látványt nyújtanak. A pesti oldalról láttatott Parlament épülete a 2-es villamos jellegzetes, turistalátványosságnak is beillő, sárga szerelvényével együtt jól ismert városi pillanatot idéz. A híd üres, rajta sem autók, sem emberek nincsenek, a folyón sem látunk úton lévő városnéző hajókat vagy teherszállító uszályokat. A rendszerint hivatalnokokkal és turistákkal zsúfolt tereken a járvány miatt alig látunk embereket. A másik történelmi helyszínen készült fotón, a budavári Mátyás templom csúcsíves, neogótikus tornyai előtt is rögtön feltűnnek a turisták nélküli terek.
A budapesti fotográfiákat jól kiegészítik a máshol készült képek. Robert Kokalj valamennyi helyszínhez személyesen kötődik, hiszen Prága és Brüsszel korábbi tanulmányainak színhelyei, míg Egyiptom, illetve Kairó első nagyköveti kiküldetési pontja volt. A The journey is the goal című sorozat képein elsősorban utazás iránti szenvedélye nyilvánul meg. A képeken egy-egy jellegzetes tömegközlekedési eszközt vagy egy esztétikus, vintage autót mutat meg. A markáns vörösek és sárgák kontrasztosan dominálnak, mégis harmonikusan illeszkednek környezetükbe. Jellegzetes városi pillanatok ezek, az elkapott fotográfiák különleges perspektívákból irányítják a figyelmet a nevezetességekre; a Brüsszeli King Leopold Arch-ra, és a jellegzetes prágai templomra. Kairó homoksivatagában a hatalmas piramisok és az apró turistabusz együttes szerepeltetésével találkozik az ősi és a modern civilizáció. A kompozíció drámaiságát fokozza a kék ég és a sárga homok között húzódó, komplementer színhatású horizont.
A Magyarországon készült természeti képekből árad a vitalitás, a szabadság, azok annak örök körforgásáról, mindent legyőző erejéről adnak hírt. A triptichonszerűen bemutatott három objektum a Szépség, a Szörnyeteg, valamint a szakrális szimbólum, a kereszt hármasságával alkotnak egységet.
Robert Kokalj fotográfiái olyan világokba repítenek, ahol bármikor szívesen lennénk, ahova bármikor visszavágyunk. A diplomata, akinek nevének jelentése a cseh nyelvben: „the one who observes”, azaz, „az, aki figyel”, ténylegesen észreveszi azokat a szerencsés együttállásokat, amiket más nem; talán éppen azért, hogy helyettünk is mindig résen legyen és megörökítse az élet különleges pillanatait.
