Hírek
Fejléc



Ilia Mihály
Itt a vége? 


   1989. január 27-én a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság III/III. Osztálya összefoglaló jelentést adott ki a „Szerkesztő” fedőnéven nyilván tartott valakiről (aki én voltam!), és ebben érdekes módon zárja le az ellenem évekig folytatott megfigyelést, a sok átiratot, operatív intézkedést (lehallgatást, besúgók foglalkoztatását, levelek fölbontását, külföldi könyvküldemények elkobzását, magas rangú rendőrtisztek és kisebb technika személyzetük buzgólkodását). A rólam szóló nagy iratanyag utolsó darabja így szól: 

Mell. a 205-7/13/1989-hoz!

Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság           III/III Osztály    

Szigorúan titkos!(selejtezésig)

1. sz. pld. 

Engedélyezem:

Dr. Horváth József r. vezérőrnagy

III/III. Csoportfőnökség        

Tárgy: „ Szerkesztő” fn bizalmas nyomozásban

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉS
Szeged,1989.január 27.
 

   1981. február 21-től „Szerkesztő” fedőnéven 31-SZ-9889. nyilvántartási számon nacionalista ellenzéki ellenséges tevékenység gyanúja miatt személyi dosszié keretében bizalmas nyomozást folytattunk Dr. Ilia Mihály Tápé, szeptember 23-án: Bodó Erzsébet JATE II.sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszék pártonkívüli magyar nemzetiségű és állampolgárságú Szeged, Csorba u. 5.sz. alatti lakos ellen. A feldolgozó munka során megállapítottuk, hogy a nevezett szoros kapcsolatban áll a nyugati emigráció hazánkkal ellenséges magatartást tanúsító képviselőivel. Tájékoztatja őket a belpolitikai eseményekről és az irodalmi-kulturális élet bizalmas információiról. Tevékenysége során a külföldi magyarok műveinek népszerűsítésére és magyarországi megjelentetésére törekedett. „Szerkesztő” több évtizedes egyetemi oktatói pályája alatt erős befolyást gyakorolt a JATE BTK hallgatói körében. Tanítványait nacionalista eszmeiségben oktatja, megismerteti velük a szamizdat kiadványokat, illetve ellenséges tartalmú külföldi anyagokat. Az általa oktatott fiatalokat végzésüket követően is befolyása alatt tartja, rendszeres kapcsolatban áll velük, ismeretsége révén a kulturális élet különböző pozícióiba igyekszik juttatni őket.„Szerkesztő” ellentmondásos és megalkuvó személyiségéből fakadóan a legutóbbi időkig tagja volt az MSZMP-nek, ellenzéki tevékenységét párttagsága fenntartása mellett fejtette ki. Szoros kapcsolatban áll a nemzeti radikális ellenzék tagjain kívül a polgári radikálisok vezetőivel is. „Szerkesztő” a „Tiszatáj” című folyóirat ellen 1986-ban hozott adminisztratív intézkedéskor nyílt színen nem vállalt közösséget a lappal, ugyanakkor kapcsolatai körében az intézkedés elleni tiltakozásra mozgósított. A belpolitikai változásokat követően „Szerkesztő” 1988-ban kezdeményezte a döntés visszavonását és a „Tiszatáj” korábbi szerkesztőinek erkölcsi és jogi rehabilitálását, nyomatékul 53 értelmiségi aláírásával erre felhívó levelet juttatott el a megyei pártértekezlethez. A kezdeményezésének hatására a politikai vezetés revideálva korábbi intézkedését, kilátásba helyezte a korábbi döntés visszavonását. „Szerkesztő” nagyhatású szervező egyénisége az utóbbi időkben – betegsége és munkahelyi elfoglaltsága hatására is – háttérbe szorult, tevékenysége társadalmi veszélyessége csekély mértékűvé vált. Az összefoglaló jelentésben foglaltak alapján megállapítható, hogy „Szerkesztő” ellenőrzése során újabb bűncselekményt megerősítő körülmény nem merült fel, az eddig feltárt cselekmények bizonyítására nincs mód, illetve a bizonyítás dekonspirációt eredményezne. A fentiek alapján kérjük a „Szerkesztő” fedőnevű bizalmas nyomozás megszüntetését és a célszemély kutató nyilvántartásba vételét engedélyezni. 

Dr. Hugyák István r. fgy.

Javaslom:Balogh Viktor r. százados

Osztályvezető 

Egyetértek: Dr. Várhelyi Flórián r. alezredesfőkapitány áb. helyettese 

*** 

   Az összefoglaló jelentés több szempontból is érdekes számomra. Végre, annyi év után és oly sok iratban szereplő anyám nevét helyesen írják. Mindig Dobó Erzsébet nevet írtak, pedig Bodó Erzsébet volt az igazi neve. Furcsa viszont, hogy ebben a lezárásnak szánt iratban hibásan tudják születésem napját, amit eddig mindig nagyon precízen írtak le (nem 23-án, hanem 29-én születtem). Érdekes, hogy az ellenem folyó bizalmas nyomozást 1981. február 21-re datálják, pedig már a hetvenes évek közepén is szerelgették a lehallgató készülékeket a munkahelyre, lakásomra, leveleimet fölbontották. Úgy látszik, hogy az ilyen kicsi ügyek már nem voltak fontosak, hiszen minden összeomlóban volt számukra, szervezetük léte is bizonytalanná vált. De annyira nem voltak bizonytalanok, hogy ne ismételjék meg a hosszú évekig gyűjtögetett vádjaikat, képtelenségeiket. Hogyan kívántak fölmenteni a megfigyelésük alól, ha érvényesnek tekintették mindazt, amit itt sokadszor megismételnek? És az utolsó előtti mondatban a legabszurdabb kijelentést olvashatjuk: nincs mód a bűncselekmények bizonyítására, ill. a bizonyítás dekonspirációt eredményezne. Tehát a sok száz oldalnyi anyag, amely „bűneimet” sorolja hosszú évekig, nem bizonyítható dolgokat tartalmaz, mindezt a maguk léte, fontossága igazolására írták össze és gyűjtötték be lehallgatással, besúgók anyagaival, valószínű, hogy az én tanári fizetésemnél jóval magasabb honoráriumokért. A bizonyítás dekonspirációt eredményezne, mondja az irat. Ha jól értem ezt a kitételüket, akkor azt kell gondolnom, hogyha bizonyítani akarnának, akkor le kellene leplezniök önmagukat, hogy még a saját koruk törvényeit is áthágták törvénytelen eszközeikkel, illetve föl kellene fedniük besúgóik nevét. Tehát szó sincs arról, hogy tévedtek, elnézést kérnek, a mundér becsületét védik (ami soha nem is volt), a célszemély mindörökre bűnös, csak valamekkora időre leveszik róla a tekintetüket. (Miért is várnám el az ilyen megkövető gesztust a megyei szervek embereitől, hiszen az a Horváth József, akinek neve ezen az iraton is szerepel és főnöke volt ennek a III/III csoportfőnökségnek, több kötetben megírta munkálkodásukat, de egyetlen szót sem vesztegetett arra, hogy megkövesse mindazokat, akiket sokféle módon  megaláztak.)

    Ezzel az irattal ér véget az az iratanyag, amelyből néhány részt itt közöltem. Az iratanyag véget ért, de ez a vége a történetnek is?  


Láb

Kapcsolódó:

Ilia Mihály rovata

"társadalmi veszélyessége jelentős"
"A bejutáshoz valókulcsokkal rendelkezünk"
A vers az, amit mondani kell
Fölvillanásunk egy kis olasz tükörben
Hatvanéves a Tiszatáj
"Háromszéki anekdotika"
Akik elmentek

Főlap

2007. május 11.
Kopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Ajlik Csenge verseiLövétei Lázár László: SzervraktárMarkó Béla verseiFinta Éva versei
Kontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnekEcsédi Orsolya novelláiTóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekér
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png