Hírek
Fejléc



Ilia Mihály
„ … társadalmi veszélyessége jelentős”



Itt, a Bárka online-on olvasható rovatomban, egy előző közleményben leírtam és dokumentumot közöltem arról, hogy a III/III-as osztály hogyan látta el lehallgató készülékekkel azokat a terepeket, ahol én az elmúlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben dolgoztam, éltem, mozogtam. A hivataltól kapott iratok közt számos anyag olvasható arról, hogy miket jelentettek a besúgók, milyen föladatokat szabtak ki nekik a tartótisztek. A jelentésekből, a lehallgatásokból azután beszámolókat összesítettek időnkint, és ezek nagy részletességgel tértek ki a figyelt személy magtartásának minden vonatkozására. Még olyant is olvastam, hogy miképpen öltözködöm, hogy hatalmasodik el rajtam az asztmatikus köhögés stb. Természetesen a fő szempont a politikai vétség volt, a hallgatóim befolyásolása, külföldi magyarokkal való kapcsolataim alakulása, levelezésem, tiltott könyvek kölcsönzése a tanítványoknak, lehetséges terveim operatív megakadályozása. Ezeket az összesítő jelentéseket elküldték a BM III/III-as osztályára, ha más megye is érintve volt a történetekben, akkor más megyének is, de mindig elküldték a megyei pártbizottságra is, sőt még a legfölsőbb pártvezetésnek is, egyúttal jelzik az iratokon, hogy kik azok, akik megkapják. Szép névsor, talán eszébe jut némely ma is aktív politikusnak, hogy milyen jelentéseket olvasott rólam s barátaimról.
Itt közlök egy ilyen összesítő jelentést, amelyet tájékoztatásul elküldött a szegedi III/III-as osztály (a belső reakció és szabotázs elhárító föladatokat ellátó osztály) a Csongrád megyei pártbizottság első titkárának.

Csongrád megyei Rendőr-Főkapitányság
Szeged
Szigorúan tikos
MSZMP Csongrád megyei Bizottsága Első Titkárának
Dr.Komócsin Mihály Elvtársnak!
Szeged
205-591/81
Tájékoztató

Nacionalista platformon kifejtett ellenséges tevékenység miatt 1974. óta tartjuk ellenőrzés alatt Dr. Ilia Mihály egyetemi docens szegedi lakost. Nevezett bizalmas beszélgetések során rendszeresen támadja pártunk nemzetiségi és kultúrpolitikáját, ellenséges hangnemben nyilatkozik az ezen a területen történő intézkedésekről. A külföldi magyar irodalom „kutatása” leple alatt párttagságával összeegyezhetetlen, elvtelen kapcsolatokat épített ki és tart fenn, elsősorban nyugati magyar emigráció tagjaival, ellenséges szervezetekkel, azok vezetőivel. Évek óta bizalmas kapcsolatban áll Szépfalusi István evangélikus lelkész osztrák állampolgárral, aki a Bécsben létre hozott „Bornemissza Társaság” vezetőjeként 1956. óta folytat ellenséges aknamunkát, hírszerző tevékenységet a Magyar Népköztársaság ellen. Adataink szerint Szépfalusi állandó kapcsolatban áll az Osztrák Belügyminisztériummal is, a Traiskirchenben lévő gyűjtőtábor „lelki gondozó szolgálatát” látja el, s ennek során behatóan foglalkozik a jogellenesen külföldön maradt magyar állampolgárok kikérdezésével, elhelyezésével, segélyezésével. Dr. Ilia Mihály Ausztriában lévő kapcsolatai között szerepel Hanák Tibor bécsi lakos is, aki a CIC hadnagyaként amerikai hírszerző központokban oktatóként tevékenykedett. Hasonló jellegű ellenséges ismeretségi köre van Angliában és az NSZK-ban, ahol elsősorban Borbándi Gyulával a Szabad Európa Rádió munkatársával és Molnár József könyvkiadóval alakult ki tartós kontaktusa. Molnár József ellenséges tartalmú magyar nyelvű kiadványokat, könyveket jelentet meg és ezekből rendszeresen küld be Ilia szegedi címére. 1978-tól Ilia tevékenységében új vonásként jelentkezett az Egyesült Államokban és Kanadában élő emigráció ellenséges csoportjával a kontaktus erősítése, szélesítése. Ennek során Fáy Ferenc és Tűz Tamás jobboldali fasiszta beállítottságú költőkkel, Haraszti András íróval alakult ki bensőséges, baráti viszony. Ezeket a Magyar Népköztársasággal szemben álló személyeket Ilia rendszeresen tájékoztatja hazai politikai és kulturális életünk eseményeiről, lapkivágásokat, cikkeket, tanulmányokat, ezek fotómásolatait – amelyeket az egyetemi sokszorosítón készít - kérésüknek megfelelően megküldi számukra. 1981januárjában Haraszti András a „Hamiltoni Magyar Irodalmi Kör” nevében elismerő oklevelet küldött részére. A nyugati országokban kialakított kapcsolatok eredményeként nevezettnek nagy mennyiségű, ellenséges, izgató tartalmú kiadványt igyekeznek bejuttatni különböző csatornákon. Ezen az úton került birtokába pl.:
-Szelényi Iván-Konrád György: Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz
-Janics Kálmán: A hontalanság évei
-Illyés Elemér: Erdélyi változások (Mítosz és Valóság)
-Szépfalusi István több, a magyarsággal foglalkozó nacionalista hangvételű írása
-a Párizsban kiadott „Magyar Füzetek” több példánya
-az „Integráció” c. ellenséges tartalmú évkönyv
- a „Szamizdatként” kiadásra tervezett „Bibó Emlékkönyv” kéziratának egy példánya.
Ellenőrzött adataink szerint Dr. Ilia a Bölcsész Karon lévő sokszorosító gépen az általa „érdekesebbeknek” ítélt írásokról kapcsolatainak másolatokat is készít. Megpróbálkozott a „Bibó Emlékkönyv” kéziratának a sokszorosításával is, de ez nem járt eredménnyel. A fentiekben felsorolt irományokat megbízhatónak ítélt hallgatói, közvetlen kapcsolatai előtt, az írások ellenséges tartalmával megegyező koncepció alapján figyelemfölhívó jelleggel ismerteti, több alkalommal előfordult, hogy elolvasásra átadja ezeket. Nevezett az egyetemről külföldre, nyugati országokba kiutazó hallgatókat első sorban nem a magyar állampolgárokhoz méltó magatartás fontosságára oktatja ki, hanem: az Európában működő emigrációs központokhoz, szervekhez irányítja őket, pl.: a Szépfalusi István vezette Bornemissza Társasághoz, a párizsi „Magyar Műhely”, a müncheni „Új Látóhatár” szerkesztősége stb., gyakran kisebb feladatokat, üzenetek továbbítását is rájuk bízza. Felhívja figyelmüket a határellenőrzésre, ezek formáira, a „belügy” módszereire, külön kiemeli, hogy az utazásukat megelőzően, vagy azt követően kerüljék a szerv dolgozóival való kapcsolatba kerülést, amennyiben felkeresik őket, „zaklatás” címén forduljanak az illetékes pártszervhez segítségért. Dr. Ilia Mihály nyugati kapcsolatain kívül széles kapcsolatkörrel rendelkezik hazai és környező szocialista országok – Románia, Jugoszlávia – vonatkozásában is. Jól tájékozott az itthoni és külföldi nacionalista platformon álló személyek helyzetéről, munkásságukról. Velük rendszeresen közli – többnyire dicsérő – véményét írásaikról, nyilvános szerepléseikről. Kiválasztott tanítványait, korábbi egyetemi diákjait gyakran ajánlja figyelmükbe, segítséget kér „befolyásos” kapcsolataitól előbbre jutásuk érdekében, pl. Csapody Miklós, Zalán Tibor, Füzi László, Lengyel András megfelelő pozícióba juttatására. Nevezett kétarcúságának biztosítására nagy gondot fordít, ezzel eredményesen téveszti meg egyetemi munkatársait, környezetét. A befolyása alá vont fiataloknak megtiltja szélsőséges, nyílt akciók szervezését. Kötődésüket azzal is biztosítja, hogy különféle irodalmi, művészeti ösztöndíjakat szerez – Pl. Zalán Tibor, Baka István költő – publikációs lehetőséget teremt számukra. Dr. Ilia Mihály ellenséges tevékenységének társadalmi veszélyessége jelentős. Egyetemi pozícióját a hallgatók és fiatalok nacionalista politikai befolyásolására használja fel, orientálja őket a nyugaton kiadott ellenséges tartalmú művek tanulmányozására, megvitatására. A párttagság alapvető normáit sértő elvtelen kapcsolatokat tart fenn különböző emigráns szervezetekkel, hírszerző tevékenységet folytató szervekkel, személyekkel. Meglévő adataink alapján feltétlen indokoltnak tartanánk nevezettel egy figyelmeztető jellegű beszélgetés lefolytatását, amelynek célja eddigi ellenséges tevékenysége korlátozása, visszafogása lenne. A beszélgetés során rámutatni az MSZMP tagságával össze nem egyeztethető magatartására, a szakmai kutatómunka ellenséges befolyásolásra való felhasználása összeférhetetlenségére. Az egyetemen körülötte kialakult véleményeket és légkört figyelembe véve az elbeszélgetés eredményessége akkor látszik biztosítottnak, ha azt a megyei pártbizottság vezetése folytatná le vele. A beszélgetés alapján követelményként támasztani a jövőben vele szemben hogy:
- Számolja fel azokat a nyugati kapcsolatokat, amelyek szorosan vett kutatási terültéhez nem tartoznak.
- A külföldről, elsősorban nyugatról számára érkező ellenséges tartalmú könyveket, kiadványokat a szabályoknak megfelelően az Egyetemi Könyvtár megfelelő részlegében helyezze el, ne tegye hozzáférhetővé a hallgatók és olyan személyek számára, akiknek munkaterületéhez a téma szorosan nem kapcsolódik.
- Szüntesse meg az egyetemi hallgatók „futárként” történő felhasználását a Romániába, Erdélybe továbbítandó küldeményei átjuttatására. Általában a külföldre utazó hallgatók vonatkozásában mellőzze az emigráns szervek, intézmények felé történő orientálásukat.
Szeged, 1981. máj. 5.
Elvtársi üdvözlettel:
Dr.Kelemen Miklós r.vörgy
megyei főkapitány

Vannak ennél hosszabb összefoglalók és átiratok rólam az iratanyagban. De ez azért érdekes számomra, mert hangja alázatosabb a szokásosnál (mégis csak a megyei első titkárnak szól), és abba a kategóriába tartozik, amikor a rendőrség följelenti a pártnál a megfigyeltet. Általában fordítva szokott lenni, a politikai párt átadja a renitenst a rendőri intézkedésnek. Különös az is, hogy a rendőrfőkapitány tanácsot ad az első titkának, miképpen lehetne, kellene leállítani ezt az önjáró valakit, akit még a névtelen levelekkel sem tudtak jobb belátásra bírni. (Ezeket a „névtelen „leveleket a III/III-as osztály fogalmazta, néhány fönnmaradt az iratanyagomban, pimasz játékok, utóbb persze szórakoztató olvasmányok, ismerem a fogalmazóikat is. Máskor és másutt lesz szó róluk.)
A javasolt beszélgetésre nem került sor, így aztán a tervezett megszorításokat sem hozták tudomásomra. Kis pont voltam én egy megyei első titkár előtt. A fő vád, amint ebből az iratból is kiderül: a nacionalizmus. Semmi más ideológiai fogalmat, eszmei kifogást nem ismer ez az iratanyag csak a nacionalizmust. Még így utóbb is bosszant a dolog, hiszen sok mindent rám lehetett verni, de a nacionalizmust nem. A Tiszatáj szerkesztésekor olyan rovatot honosítottam meg, mint a Most-Punte-Híd, amely a szomszédos országok nemzeti irodalmait akarta bemutatni itthon, volt Kelet-európai Néző címmel is rovatunk, amely ugyanezeknek az országoknak a nemzeti kultúráját ismertette. Egyetemi előadásaimon, konzultációimon sokszor beszéltem ezeknek az irodalmaknak és népeknek velünk való rokonságáról, némely jeles képviselőjével leveleztem, kezet is foghattam. A nacionalizmust nyilván a szomszédos országok magyarságával való foglalkozásom, kapcsolatom miatt borították rám. A nyugati magyarokkal való levelezés fő bűnnek számíthatott, de utazó hallgatóim már jóval többet tudtak róluk, mint én. Nem akartam lemaradni tőlük. Tudtam, hogy ez az emigráció (ha politikai oppozícióban volt is az itthoni rendszerrel), milyen sokat tesz a magyarságnak a világban való jobb megismeréséért, és azt is tudtam, hogy jó írók, jó szakemberek vannak köztük, akikről tudomást nem venni bűn, gazdagodásunk velük is lehetséges. Borzongató, ahogy Szépfalusi István áldozatos munkáját itt minősítik, illetve az angyali papírót egyszerűen csak fasisztának nevezik, Fáy Ferencet szintúgy, pedig csak az volt a bűne, hogy ludovikás volt, de milyen jó költő! Utóbb mosolygok a javaslaton, hogy a nyugatról kapott könyveket helyezzem el az Egyetemi Könyvtárban, hogy avatatlanok ne férjenek hozzá. Bátran elhelyeztem volna, ha ezeket a könyveket megkapom, nem kobozzák el a postaküldeményeimet rendszeresen. Ezért is kértem, hogy a könyveket nyugati íróbarátaim újvidéki íróknak címezzék, onnét elhozzák könnyebben, hiszen errefelé csak az italt meg az aranyat keresték a határon. Az Országos Széchényi Könyvtár zárt anyagok osztályán (volt ilyen is!), rendes halom volt azokból könyvekből, melyek nevemre jöttek Nyugatról, de soha nem kaptam egyet sem meg. (Volt tanítvány az OSZK-ban, aki erről tudósított még akkor.) Föltűnő, hogy a legelemibb tanári gesztust, hogy ti. segíteni a tanítványokon, állást keresni nekik, írásaikat szerkesztőségeknél ajánlani, milyen ingerenciával nyugtázza ez az irat is. Másutt és máskor is ilyeneket olvasok ezeken a lapokon. Értem én, hiszen védeni akarták a fiatalokat nacionalizmusomtól. De én is védeni akartam a tanítványaimat tőlük. „Szüntesse meg egyetemi hallgatók „futárként” történő felhasználását a Romániába, Erdélybe továbbítandó küldeményei átjuttatására.” Ez szemet szúr, akárhányszor olvasom. Csak nem dolgozott össze ez a szerv a romániai hasonló szervezettel? Mintha az ő hangjuk szólna ebből a kívánalomból. Jó lenne látni a Hamiltoni Magyar Irodalmi Kör elismerő oklevelét, ugyanis ezt sem kaptam meg, de hát a szerv tud róla, nyilván az ő gyűjteményükbe került.
Olvasom a tanítványok nevét ebben az iratban: Csapody Miklós, Füzi László, Baka István, Zalán Tibor, az akkor még fiatal barátom, Lengyel András nevét, akiket én (bűnös módon) álláshoz próbáltam segíteni, publikációikat egyengettem, ösztöndíjakat szereztem nekik, és földerül a szívem: büszke vagyok rájuk, az a régi „bűn” szépen kamatozott.




Láb

Kapcsolódó:

Ilia Mihály rovata

"A bejutáshoz valókulcsokkal rendelkezünk"
A vers az, amit mondani kell
Fölvillanásunk egy kis olasz tükörben
Hatvanéves a Tiszatáj
"Háromszéki anekdotika"
Akik elmentek

Főlap

2007. április 21.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Új szerelmes regényt mutatott be Temesi Ferenc BudapestenÁtadták az idei Déry Tibor-díjakatÚj kültéri kiállítás nyílt a Magyar Írószövetség székházánálA Szépírók Társasága XIV. Fesztiválja
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Bertók László versei Csobánka Zsuzsa verseEgressy Zoltán verseiGrecsó Krisztián: Józan ima
Prózák
Sándor Zoltán: Jelenetek egy kivándorló életébőlLackfi János: Beatles ledarálvaRhédey Gábor novelláiMagyariné szeretője
Kritikák
Történetek háború után - Horváth László Imre könyvéről Képzelt futás belső tájbanA pénz hatalma - Száraz Miklós György: OsztozkodókA megőrzés makacs igyekezete
Esszék, tanulmányok
Objektív helytörténet szubjektív szemszögbőlA valamikori szlovák településből többnemzetiségű, multikulturális város?Csabensis - Háromszáz mozaikból összeillesztett nagy történetCsabatörténet dióhéjban
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA