Kiss László
Lenni otthon
Van nekünk egy jófajta partizánakciónk a suliban: Balogh Norbi kollégával kortárs írók vers-és prózarészleteit aggatjuk ki a büfé környéki falakra - fokozandó a vizuális élményt, a szövegekhez nagyfelbontású portré dukál. E tudósítás-féle megszületésekor a szenyára éhes nebulók találkozhatnak Oravecz Imrével, olvashatnak Tóth Krisztinát és Krasznahorkai Lászlót, amint sajnos két szomorú apropó is akad: Málik Roland és Videcz Ferenc emléke előtt is tiszteleg az Erkel Ferenc Gimnázium kortársirodalom-szerető közössége.
Ugyanakkor nagy örömömre hónapok óta kint van a fotója egy hunyorogva a lencsébe tekintő erdélyi srácnak, a portré alatt pedig a következő áll: „Elmélkedésünk végén mit is mondhatnék mást, drága jó testvéreim, mint hogy erősítsétek szíveteket. Csak erős szívvel lehet jól írni! Virtus nélkül nem literatúra a literatúra! Ha a literatúrából kivész a harci szellem, meddővé válik, mint a szőkefalvi javasasszony! Ezért jól szívleljétek meg az Úr Jézus szavait: ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel, de jó kéthetes, száraz csíki, Harmopan-kenyérrel, hogy törjön szanaszét a fejük! Amen." Ehhez még odabiggyesztettük: „(Murányi Sándor Olivér)".
A kétkötetes székelyudvarhelyi írónak (menjünk tovább bátran: kiugrott papnak, harcművésznek, medveleső pisztrángozónak) nem akármilyen debütálása volt Békéscsabán, a 2011. évi nőnap előestéjén. Míg helyet kerestem a Békés Megyei Jókai Színház stúdiószínházában, mintha karneválba csöppentem volna, vagy ha abba nem is, hát zsib- és egyéb vásárba, olyan felfordulás és hangulat volt, olyan zsivajjal fogadták az estre érkezők az estre érkezőket. Sike Tamás borai rendesen megdolgoztatták kóstolóikat - a Murányi Sándor Olivér fellépése előtti és közbeni poharazgatás határozottan jót tett az ez évi immáron sokadik kultúrpartinak. Mire Elek Tibor pontban hét órakor színpadra szólította Bartus Gyulát, hogy a színház művésze bemelegítés vol. 2. gyanánt elővezesse a vendég Vinumdo című novelláját, mind a „szerzői" részleg, mind a hallgatóságé leoldotta magáról a konvencionális irodalmi rendezvényeken elvárt comme il faut viselkedés bilincseit.
Ezen az estén az irodalomnak és a zenének a képzőművészet ágyazott meg. Barátja, a békéscsabai kötődésű „képíró", Dávid Botond képeihez Murányi Sándor Olivér írt megnyitószöveget. A szolid, mégis elementáris érzékiséget közvetítő fekete-fehér fotók egyetlen kivétellel nőket ábrázolnak, borral. Balzaci arcát mutatta a színház felső emelete: fess urak, zavarba ejtő eleganciát sugárzó hölgyek koszorújában szlalomoztak a pincérek.
Nyalka legények klasszikus gitárjátéka nyitotta, majd zárta a képzőművészeti félórát, hogy aztán a Murányi testvérpár jó emlékű, igazi kikapcsolódást jelentő esttel gazdagítsa a Békés Megyei Jókai Színház és a Körös Irodalmi Társaság programsorozatát.
Sándor és öccse, Tóni bő egy órás fellépése-bemutatkozása az első pillanattól összehangolt produkciónak tűnt. Ha jól vettem ki szavaiból, Murányi Sándor Olivér annak a már nem is annyira új erdélyi írógenerációnak, egyben baráti közösségnek a tagja, amely egykor a transzközép közel definiálhatatlan fogalmával írta le saját poétikáját - nem csoda, hogy a máskülönben rövid beszélgetés alatt többször is elhangzott Orbán János Dénes neve, aki egyebek között rávette Murányi Sándor Olivért a Pornóprédikátziók megírására, majd szövegeinek kötetbe rendezésére. E munka gyümölcse a szerző második prózakönyve, a Felnyomták szentnek. Kisebb irodalomórával is felért, ahogy a vendég az ifjú erdélyi poétákról beszélt, hangsúlyozva, hogy a transzszilvanizmussal szembemenő csoportosulás mostanra igazán sokszínűvé érett: példának, hogy nem úgy van már, mint volt régen, hogy - iskolásan leegyszerűsítve - nem csak provokálnak, illetve trágárul tudnak és beszélnek, Bálint Tamás költészetét hozta föl.
Murányi Sándor Olivér mögött már most kalandos életút áll - kéthetes ferences rendi karrierje nem csupán emléknek szép, de érezhetően a nevezett prózaciklus megalkotásához is pazar élményanyag, a shotokan karate (Murányi Sándor Olivér 3 danos mester) gyakorlására is visszavezethető keménység és tartás minden mozdulatán érződött, ízig-vérig-erdélyiségéről pedig szép beszéde, „góbés" humora s természet-közeli történetei árulkodtak, amelyekkel háromnegyedórán keresztül remekül elszórakoztatta közönségét.
A horgászszakíróként is ismert Murányi Tóni erős gitárjátéka, groteszk dal-lírája, nem utolsósorban átvezető szövegeinek szelíd iróniája pompás kísérőnek bizonyult. A zárás is hasonlóképpen sikeredett: a csak kicsit jól elsült csajozásról szóló dalba beleszőtt Knockin' on heaven' s door feldolgozás nagyon jó helyen, nagyon jó időben csendült fel, ahogy az Erdélyi Magyar Írók Ligájának himnusza, az igazán szomorú Nem tudok meghalni semmiért akkordjai is elkísértek. Egészen soká, hazáig.
