Versek
Versek
„Az utcazaj, a tömbházzsivaj,/ Megszűntek! Egy illatos szivar // Lengte be köztünk a forró nyarat” - Nagy Attila versei a Bárkából.
„a barlang végéhez érve elalszik / a viharlámpa, mindenre fény derül, / Isten megfeledkezik magáról, meg- / lepetés erejével várakozik.” Fellinger Károly versei a legutóbbi Bárkából.
„azt az éjszakát a pályaudvaron töltöttük / panaszos nyávogást visszhangzott a váróterem / anyám rám terítette kendőjét / úgy aludtam el az ölében / mint egy doromboló kismacska” - Oláh András versei...
„központozatlan mozdulat / ahogy tudássá a tudat / ahogy a szellem szerelemmé / a halhatatlan elevenné” Halmai Tamás verseivel indul a friss Bárka, közülük az első, az Origó, a szerző kézírásában...
„Nyomorúságod lett az én ékességem, / semmi voltam, és mindenné tettél, / fényességed eszelős / kannásbora világít / tekintetemből (...)” Lackfi János versei a legfrissebb Bárkából.
„Árnyékod vastag lazúr / hígítva sem oldott / mint szivaccsal / törölt idő fakul” Szilágyi András versei a Bárkából.
„Szélmalom legyél, forogj úgy, / mint a tőkesúly soha, / nem kell megölnöd, / szelídítsd meg sárkányaidat.” Csobánka Zsuzsa Emese versei a Bárkából.
„Már megszoktuk: ez a harc sem lesz a végső. / És minden béke ujabb háborúra vár.” Gömöri György versei a Bárkából.
„Kóválygunk az években. Fák, bokrok között / bujkálunk. Keressük elmúlt fiatal arcunk. / Kígyós kocsmacégér tűnik fel. Lépcsőkön / ereszkedünk alá egy kocsmába. Ilyen / lehet az alvilág. A holtak...
„Piros nyelű tőrt húz elő a mikulásnak / öltözött óvodás, nyakadnak feszíti a késélt. / Nincs, és nem is kell több élet.” Szilágyi-Nagy Ildikó versei a Bárkából.
