Versek

„és félnek és félnek és félnek / és mi félünk és félünk és félünk / és a végtelenben egyik / párhuzamos rettegés / sem ér a másikkal össze soha” - Grecsó Krisztián: Kerítés.   

„szabadságunkban áll akarni / megtenni azt, mit tenni kell; / saját fejünk után haladni, / s beérni végleg ennyivel.” Skobrák Máté Bárka-nyitó versei.

„Érints meg egy tekintettel, / nézz erősen: egyéb nem kell. / Tüzet játszom: szeress belém! / Tiéd vagyok… Vagy te enyém.” Szabó T. Anna versei a Bárkából.

„Idő, idő, te nagy úr, / mit szedsz szét / és mit építesz fel, / kinek markolod a kezét, / és kinek engeded el?” Háy János verse a legfrissebb Bárkából. 

„Összetépni és tépelődni, / s ha van kivel még – évelődni? / Becsukni sok-sok könyvet aztán… / A Semmi lapul a dolgok alján?” Nagy Attila versei a Bárkából.

„Milyen furcsa, hogy nincs már háború… / Lehet, aki túlélte, / ma is borzong a tarkója közepén.” Kállay Kotász Zoltán versei a Bárkából. 

„ámulok azon, amit látok, mióta felnőttem, az emberek / közül egyre több a motyogó, rajtunk a hamis gondolat / lett az elrejtett rabló, s hiába alszanak bennem a gyermekévek, / újra és újra menekülnék...

„Most messze van Peking, / messze a díj, siker. / De közel vagyok magamhoz, / s ahhoz, mi élni kell.” Nógrádi Gábor versei a Bárkából.

„Messzire látszik, fejletlen Bulcsú, a fejére / és testére tekintve derül ki, mily satnya a gyermek, / pillanatig sem volt kétséges azonban, ezt Ágnes / és Misi nem veszi még tudomásul.” Bálint Tamás...

„a múlt / visszavonuláskor / itt hagy emlékeztetőnek / egy ismeretlen / nyelvet” - Gyukics Gábor versei a Bárkából.