Versek
Versek
„Kövekbe járatot vájt volna vére. / A sós vízből, az ecetből már nem kért. / Mert rákiáltott végül is az égre: / a megfordítva megtelt tó szemerkélt.” Jónás Tamás versei a legújabb Bárka elejéről.
„Hittem, magam elől rohanok el, / A viszolygás mára tudatosság, / Hogy eközben fogyhatok el: /
Jutalom, igazságos azonosság.” Grecsó Krisztián verse a Bárkából.
Jutalom, igazságos azonosság.” Grecsó Krisztián verse a Bárkából.
„legyen ez a kézmozdulat talán / olyasmi szürkület, kiöntött méz, / amiben megkövül minden rovar, / hogy egyszer rájöjjön, kiköltöztél.” Pauljucsák Péter versei.
„Telefon, a vonal túlsó végén / valaki: tudom-e, hogy tegnap meghalt X? / „Nem, nem tudom. Biztos?” Ő is úgy hallotta. / Mindenesetre felhívom. A csöngetés kimegy… / semmi. Ismét tárcsázok… megint...
„Melléd szegődtem, / morzsányi létem a / tiéd, remény áramlik / ereimben. Múltunk / eggyé változott.” Simek Valéria versei a Bárkából.
„A hozzád vezető metróvonalakat / rajzoltam a parti homokba. / Akkor éreztem először / a csatlakozási pontokat kijelölő / kavicsok súlyát.” Somorjai Réka versei.
„a világ könyvtárai szunyókálnak / a holdfény hamiskásan csillog / arra várva hogy a dolgok jobbra forduljanak / vagy hogy rosszabbra” - Debreczeny György versei.
„A nagy fájdalmak / megmaradnak, / mint testben vándorló / puskagolyók.” Péter Erika versei.
„Vitorlám zászlaján / lobognak a hiányjelek. // Fekete fátyol a tér. / Halott nélkül vagyok özvegy.” Csontos Márta versei.
„Ütemet lopni máshonnan, behozni a határ értékeit. / Miért álmodom azt, hogy egyedül a régi lakásban. / Egyetlen otthonom van: a testem. Elfárad, lemerül, lecsúszik.” Hartay Csaba versei a Bárkából.
