Versek
Versek
„A leengedett medence szélén vízkő, / leülünk a kékcsempés partra. Hajnalban / fagyni fog. Úgy maradtunk ott, fejével / a vállamon, akár a télire letakart kerti szobrok.” Drávucz Zsolt versei.
„Csak erre várok én is: összefonni végre, / ami szétesett korábban, / mert nem / mertem, / nem akartam hallgatni egyedül az észre” Győri László versei a Bárkából.
„Időnk eltelt, akksink gyönge, / és az a templom a völgyben, / látod, az már Ederics, / irány vissza, s ha útközben / némely poénom nem ülne, / kérlek, rám se hederíts.” Simon Adri és Zsille Gábor...
„Zászlósszék lobogott / hitből világot gyűjtve / emberlelkeket, mintha semmi / sem fájna, földrészeket / összekötve égtájak felett.” Szilágyi András versben emlékezik a tizenöt éve elhunyt Gubis...
„Fellőttem a felhőbe a vers / et s átéltem a szétfoszlás káp / rázatát Nem lett jobb a vers és / én sem lettem jobb” – Zalán Tibor verse a Bárkából.
„Odakint csattan a kapu. / Most félni kell és szélesre tárni, / bízni abban, hogy jó szökik be / ott, ahol beszökhet bármi.” Csillik Kristóf versei.
„Szent István szétnéz a magas lóról, / a tekintete egészen kisfiús. / Ujjain számolja lehetőségeit: // hajózható állóvizek, / hányaveti dombok, / lírai puszták, // 6 nagytáj, 35 középtáj, 227 kistáj...
„Ringassa anyja, bugyolálja, / míg álomba szédeleg, / a telhetetlen gyerek / anyahangot, anyaszagot kér. / Még. Még. / Jó rég volt. Jó volt rég.” Molnár Krisztina Rita versei a Bárkából.
„Madártalan fákat diderget / ingaként a kopár idő, / hótalan télvég van, villogó pengéjű szél” – Részletek egy ciklusból, Ungvári László Zsolttól.
„Az ágynak melyik oldalán kapcsolják le / majd a lámpát, és melyik oldala marad / világos, melyik rész tűr jobban, kérdezted.” Becsy András verse a Bárkából.
