Versek

„mintha atlaszt nyitottak volna a tájban, / a kihajtott oldalág óta szabályos / nagymagyarország formája lett a lombnak, / ott a Kárpátok hegyvölgyes kontúrja, ott van Erdély, / az Alföld, az egész...

„Hiába faggat, nem árulom el a fiamnak, /hogy mit mondtam a papnak a gyóntatófülkében. / Gyáva vagy, mondja már a kocsiban. / A maga szavaival ugyanezt adta tudtomra / a fiatal szerzetes is.” Győrffy...

„Azt mondták, ha harminc kiló alá fogyok, / jön az infúzió, / és akkor le leszek kötözve, / nem mászkálhatok az udvaron, / fel-le a folyosón. Mondtam, jó. / Mérés előtt megittam két liter vizet,...

„Palazzók vén kövén a szőke fény / szitálja át mosolygós disputánk. / Idő és sors roboghat és kopoghat, / ez így marad. Nem moccanunk tapodtat, / és nincs halál. És nincs e költemény.” Győrei Zsolt...

„Ha viszontlátás létezik / a meghalás után, / miként fogom szólítani / rég nem látott anyám?” Kiss Judit Ágnes verse. 

„a szél még hurcol egy festményt / halott vértelen testként / csecsemő alszik a képen / egy jászolba fektetik éppen / valaki azt írta a képre / ő a reménység ő nekünk a béke” – Dávid Péter verse ...

„Nem azért küldte, / hogy kárhoztassa, hanem / hogy megtartassék.” Halmai Tamás verse.

„s gyarapszik, felnő csírája a létnek, / a látható csak vesztébe rohan, / amíg a láthatatlan boldogan / eszmél, mert érzékei visszatérnek” – Tompa Gábor szonettje a Bárkából. 

A 85 éves, Kossuth-díjas költőt, Takács Zsuzsát köszönti a Bárka, a folyóirat élén megjelent verseivel. Jó egészséget és alkotókedvet kívánunk neki!