Hartay Csaba
Akkor vége is lesz
Egyetlen foton egyszerre két helyen is lehet.
Az ember tudatában van annak, hogy folyamatosan telik.
Egyetlen idő, lakásba zárva, távoli neutroncsillag.
A kettős rendszer együtt egy csillagpár.
A kapott érték a vártnál sokkal nagyobb.
Nézem a gömbgyertya lángját, arcok az asztalnál.
Valaki becsöngetett, és nem nyitottunk ajtót az időnek.
A nagy tömegvonzás lelassítja az időt.
Vannak lakások, ahol meghaltak, a csengő feketén dong.
Visszahajlik az idő, mint egy drót, túlnőtt faág.
A halott lakásában fekete macska éhezik.
A múlt idő habhoz hasonlóan működik.
Átjárók lakások közt. Energiát közlünk a japáncseresznyefával.
Az univerzum építőkövei eltorlaszolják a lépcsőház bejáratát.
Apám kiveszi a párás falú üveget a hűtőből.
Él a tér-idő hab stabilizálása. Ekkora gyorsítót csak a világűrben
lehetne megépíteni. Ábrahám néni tér-idő teste.
Csöpög a vér az orrából, antigravitációs negatív energia.
Láthatatlanul összeköt két pontot térben és időben.
Óvodás voltam, és ragyogott a tévében a Csillagok háborúja.
Az idő flexibilis. A múltad betontalpú. Örökké lesz-e idő?
Ha az időnek volt kezdete, akkor vége is lesz?
Teremtésmítosz, pusztulásuniverzum.
Kiolvadt időn korcsolyázunk, merülünk, fémnehéz idő.
Ötödik égtáj
Hét állásból újra a hatodik vidékre.
Szomjúságot nyel, kortyokhoz imádkozik.
Fennsíkok érdes sziklaanatómiája.
Égtájakhoz vissza, de az őrzők sehol.
Ponyvákba bújt szédelgő szelek.
Öblök átkiálthatatlan fodrozódása.
Kontinensek vágynak birodalomközi,
ébredéstelen, végső összeolvadásba.
Vér úszik fertőtlenített látótérbe.
Töltény kopog fagyott páncéllemezen.
Lassú tankok előttünk, könnyebb
úgy meghalnom, ha közben fogod a kezem.
Itatják, kiszárítják emlékeink.
Imakönyvből mormolunk, lövészárokba
omló fal és a gyávaság gyors osonása.
Visszatérnek a háború fáslizott rokonai.
Kitüntetések rejtett
őrzése, hordozása.
Megjelent a Bárka 2021/4-es számában.
