Fellinger Károly
Passió
Hagyom,
hogy levetkőztessen
a meztelenség.
Most már soha
nem tudom meg,
hogy kezdődött el,
aminek sose jutok
a végére.
Hátizsákomat, ha elhagyom,
legyen benne
egy játéklabda,
amit a tudtom nélkül
csempészett bele
az Isten.
A halál
a kérdőjel
pontja,
elejtett madár,
a megszáradt süteményből
rum hozzáadásával
gyúrt golyó.
Látó-szög
Régi fényképeimet nézegetve,
melyeket sok éve nem vettem elő,
ismerősnek találom
magamat.
Rokonaim, osztálytársaim viszont
mintha
csak most lettek volna
lencsevégre kapva,
az új szomszédaim
is lehetnének, vagy
azok, akik a
halálom után
majd megveszik a házam.
Az az eddig még nem látott fénykép is ilyen,
amit sokáig bámultam,
de nem tudtam rájönni,
hogy én vagyok rajta.
Ismétli magát
Átúszom az ürességen,
hallá kell változnom,
mert nem tudok
kibújni a bőrömből.
Megzavartam a
szemembe gázoló
Istent,
másodszorra
már elnézést kért.
Tiszta
vászonáron
árulja az eget.
Örökzöld
Visszacsúszok oda,
ahol még sose jártam,
megkímélt tőle
a képzelőerőm,
ami olyan,
mint udvaromon a pázsit,
kéthetente
le kell nyírnom.
A láng,
amit kaptam,
arra való,
hogy akkor is
lássak vele,
amikor már elfújja
az ingázó szél.
Megjelent a Bárka 2021/3-as számában.
